''A BRILLIÁNS
A bárban csak egy halvány lámpa égett. A dohányfüsttől alig lehetett
látni. John egy Jack Daniels-t rendelt, közben kotorászott a zsebeiben.
Végre megtalálta a cigarettáját és rágyújtott. Az órájára nézett. Ráért. A
vonata indulásáig még két órája volt. Az italát megitta, fizetett, és
elindult a pályaudvarra. Az utca teljesen sötét lett volna, ha egy lámpa nem
villogott volna az utca végén. John ebben a villogásban egy mozdulatlan
testet vett észre egy sikátor szélén. Mivel ő rendőr volt, - igaz
szolgálaton kívül - kötelessége volt megnézni ki az.
Amikor odaért, nagyon meglepődött. Vérbe fagyva feküdt ott egy nő. Maria
Whong volt az. A háztömb másik oldalán van egy régészeti boltja. John
ismerte: fél évig éltek együtt. A nő mellett hevert egy tőr, ami egy XII.
századi angol királyi udvarból származik. A közepén egy óriási brilliáns
volt.
John elment telefonálni. Mire visszaért, a tőr eltűnt. A rendőrök fél
órán belül odaértek. De a tőr hova tűnhetett? Lehet, hogy amíg ő telefonált,
valaki arra járt, és elvitte a brilliáns értéke miatt, ami körülbelül két-
két és fél millió dollár lehetett. A rendőrök jegyzőkönyvbe vették John
vallomását, majd elengedték.
A pályaudvarra ment. A vonata fél óra múlva indult. Megvette a jegyet és
felszállt a vonatra. Lerakta a táskáját a kabinban. A vonat elindult.
John a bárkocsiba ment. Rendelt, és rágyújtott. Kis idő múlva mellé ült
egy termetes férfi, aki az aktatáskájában kotorászott, iratai között. De az
iratok mellet John látott egy zacskót is, melyben egy ugyanolyan tőrt vélt
felismerni, mint ami eltűnt a sikátorban. Lehet, hogy megvan a gyilkos? Nem,
az túl egyszerű lenne. Az idegen is rendelt, ivott, majd elment.
John követte. Megnézte, melyik kabinba megy. Megvárta, míg az idegen
ismét elhagyja a kabint. Bement a kabinba és az aktatáskában kezdett
kutatni. Talált egy igazolványt, ami William Stone névre szólt, és az állt
benne, hogy az illető nyomozó. Rendelkezett elég rutinnal, hogy
megállapítsa: az iratok hamisak. Megtalálta a tőrt is. Már kezdett
visszapakolni, mikor kinyílt az ajtó, és ott állt az állítólagos William.
John elmagyarázta, hogy mit keresett a kabinban. Elmondta, hogy ő is rendőr.
Ekkor William kissé megszeppent. Azt mondta, hogy ő is látott egy férfit egy
ilyen tőrrel, ez a tőr pedig másolat, ezt akarja csalinak használni. Tehát a
gyilkos a vonaton van. De akkor miért lenne egy rendőrnek hamis igazolványa?
Lehet, hogy William lódít, és csak kitalálta az áltőrös sztorit, mert John
rendőr. Ezen gondolkodni kezdett.
Mondjuk: William kirabolta Maria Whong-ot, majd leszúrta. Elcipelte a
sikátorba, közben elejtette a tőrt. Amikor John arra ment, elszaladt, majd
amíg John telefonált, visszament a tőrért, és az első vonattal elszökött. A
vonaton összetalálkoztak, és mivel John tényleg rendőr, elhitette vele az ő
történetét.
John visszament a kabinjába. Nem hagyta nyugodni az állítólagos hamis
tőr. Amikor vacsorázni ment, William is ott volt. John gyorsan befejezte a
vacsorát, majd mintha visszamenne a kabinjába, ismét belopódzott William
kabinjába. Megvizsgálta a tőrt, és megbizonyosodott róla: a tőr igazi volt.
A táskában megtalálta William mobiltelefonját is. Ezzel értesítette a Las
Vegas-i rendőrkapitányságon Peter Wall hadnagyot. A vonat érkezéséig még
volt másfél óra.
Ekkor bevágódott az ajtó, és ott állt William, egy tőrrel a hátában. A
tőr ugyanolyan volt, mint amit ő éppen a kezében tartott. William mögött egy
japán származású férfi állt - legalábbis annak látszott -, akinek a keze
csupa vér volt. William a földre rogyott, a japán férfi pedig John-nak
ugrott. Mivel John gyakorlatban volt, kis nehézséggel lefogta a kis japán
férfit, mire az fegyvert rántott. John kirántott William hátából a tőrt, és
a férfi combjába döfte. Mikor a férfi belenyugodott John győzelmébe, John a
bárkocsiba hurcolta.
A vonat megérkezett. A rendőrök rögtön ellepték a vonatot. Peter Wall is
ott volt, aki egyébként John jó barátja. Jegyzőkönyvbe vették John
vallomását, és elengedték. A japán férfit, aki amúgy Maria Whong testvére
volt, elszállították. Késobb azonban Peter egy rettenetes telefonhívást
kapott: Whong megszökött.
John úgy döntött, mégsem marad a városban, inkább hazautazik. A vonata
indulásáig bőven volt ideje, ezért betért egy bárba, ahol csak egy lámpa
világított halványan, és a dohányfüsttől alig lehetett látni. John rendelt,
fizetett, majd elment. Megvette a jegyét, majd felszállt a vonatra. Amikor a
kabinjába pakolt, a résnyire nyitott ajtón látott egy kis termetű, sánta
férfit bicegni a kabinja előtt.
A vonat lassan elindult...
Giona
1999. május