''MOTOZÁS
Uram, igazgató úr! - lihegte a kövérkés munkavezető. - Hihetetlen dolog
történt. Valamelyik látogató ellopott egy gyémántot! Egy B-2-est!
Az igazgató elsápadt a hírre. Szinte beleszédült. Hiszen ez, különösen ha
a ritka kék fajtából van - és a munkavezető izgatott arcán kimondatlanul is
látta: éppen ilyenről van szó - legalább húszezer dollárt ér!
- Jött egy csoport, nyolcan vannak. Megmutattuk nekik a tálcákat és
számoltuk a gyémántokat. most derült ki, hogy egy hiányzik...
- Megmotozni mindet! Férfi, nő, mindegy!
- Már elrendeltem a motozást uram.
Mire a bemutatóterembe értek, már véget is ért a motozás. A biztonsági
őrök alaposan megtapogatták a vendégeket. Táskát eleve nem hozhattak be, még
a nők kis retiküljei is az üzemen kívül maradtak.
- Ezt a szégyent! Harminc éve nem loptak innen gyémántot! - az igazgató
dühöngött.
Az üvegfalon át nézte a látogatókat. Két középkorú nő, három idősebb
férfi, egy kislány, egy reszketeg öregasszony és egy huszonéves férfi volt a
csoportban. Az Adamson-művek rendszeresen szervezett látogatásokat.
- Azt a fiatal pasast vizsgálják meg alaposan!
- Megvolt uram!
- Vetkőztessék le őket! Sőt, röntgenezzék meg mindet, hátha lenyelte
valamelyik!
Adamson vörös volt az izgalomtól. Alig tudta visszafojtani kitörni
készülő haragját. A környezetvédők éppen most jelentették fel az üzemet
környezetszennyezés miatt, gyémántporos vizet engedtek a csatornába az ipari
gyémántüzemükből. Pusztultak a halak a közeli folyóban. Most még ez is!
Fél óra múlva a röntgenezés megtörtént. Egyik látogató gyomrában sem
látták a gyémántot a hamarjában odahívott orvosok és más szakemberek.
Adamson dühösen ment végig a már újra felöltözött vendégek sorfala előtt,
mindnek a szemébe nézett és kiabált:
- Valamelyikük tette, biztos vagyok benne! Nem tudom, hogyan, de maguk
között van a tolvaj. Kiderítem, ha addig élek is!
- Talán most már mehetnénk - így az egyik öregasszony dühösen. - Éppen
elég időnket rabolta el ez a látogatás.
- Soha többé nem jövök gyémántot nézni - motyogta a másik is.
A látogatók kivonultak. Adamson lila fejjel nézett utánuk:
- A fenébe! Csak tudnám, melyik volt az! És mi lehet a trükkje?
A fiatal férfi, bizonyos John hallgatott. nem árulta el, hogy ő is a
környezetvédőkhöz tartozik. A szervezetük sajátos módon büntette meg
Adamsonékat: elkobzott tőlük húszezer dollár értékű gyémántot. Amit a
szervezet hamarosan pénzzé tesz és az összeggel a kipusztult halak helyett
hoz újakat a folyóba.
John hallgatásának másik oka az a különös, csak erre az alkalomra
csináltatott műfog volt, amit fogorvos barátja egy rég kihullott alsó rágó
helyére illesztett. És senki sem tudta rajtuk kívül, hogy ez a műfog nem is
fog, belül pedig üres. Éppen akkora, hogy belefér egy B-2-es osztályú,
szépen csiszolt, drága gyémánt.
Nemere István