''PÁNCÉLTÖRŐ HÁZISZARKA
Thomas Erbaum, a fiatal nyomozó türelmesen várt, amíg Joachim Müller, az
Excelsior szálló személyzeti vezetője telefonált.
- Elnézését kérem, Erbaum úr, de a napi gondok elszólítottak -
szabadkozott Müller, miközben letette a készüléket. Majd így folytatta: - Jó
hírem van, az öné az állás. Ajánlása megfelelő, és a kért fizetés is
elfogadható számunkra. Az lesz a feladata, hogy minél hamarabb találja meg,
ki vagy kik pakolták ki a közelmúltban néhány régi jó kuncsaftunk szobai
páncélszekrényét. Átadom önnek a rendőrség eddigi nyomozati anyagát.
Remélem, sokkal sikeresebb lesz, mint az elődje és a rendőrségi nyomozók.
A több száz oldalnyi jegyzőkönyv elolvasása után Erbaum csupán egy
dologban biztos: a tettest vagy a tetteseket a szálloda személyzete között
kell keresnie. Ilyen alaposan kitervelt lopást nem lehetett kívülről
végrehajtani. Mintegy négyszáz gyanúsítottjáról csak azt tudja, hogy
valamennyien megbízhatóak, és jó ajánlással érkeztek a szállóba.
Két fárasztó hét következett a frissen kinevezett szállodai nyomozó
életében. Müller úrral akkurátusan átlapozták valamennyi alkalmazott
aktáját, és közösen végigjárták az épület összes helységét. De továbbra sem
sejtette, ki lehet a tolvaj.
Újból nekilátott a rendőrségi dossziéknak. A falra szegezett óriási lapon
kezdte összegezni a lopások napján beosztottak névsorát. Több napig tartó
rendszerezés után mindössze húsz alkalmazott közreműködését tudta kizárni.
Ekkor elkezdte számolni, hogy két eset között mennyi idő telt el.
Szabálytalan számsort kapott: 22, 18, 29, 7, 28, 12, 35, 3. Újabb kudarc,
bár ezúttal valami nem hagyta nyugodni.
Erbaum a szombat estét szokása szerint a baráti társaságában
biliárdozással töltötte. Feltűnően rosszul ment neki a játék. A számsorra
gondolt, és emiatt nem tudott koncentrálni. Rövid idő múltán elköszönt, majd
hazaindult. A kijárathoz menet átvágott a játéktermen. Ekkor jött rá, honnan
ismerős a számsor. Az egyik rulettautomata kerekén ott villogtak egymás után
a számok. Azonnal tudatni akarta felfedezését Müllerrel, ám eszébe jutott,
hogy Müller Zürichbe utazott a szüleihez. Keddig mindenképpen várnia
kellett. Hétfőn reggel a főnöke titkárnőjétől még egyszer elkérte a személyi
anyagot. Furcsa dologra figyelt fel. Hirtelen ötlettől vezérelve
elhatározta, hogy egyedül fejezi be a nyomozást, és majd csak az eredménnyel
lepi meg a főnökét. Tervének megvalósításához szüksége volt némi
előkészületre, ezért néhány nap szabadságot vett ki.
A nyomozó távollétében, az általa előre "kiszámított" napon újabb
páncélszekrényt törtek fel az Excelsior szállóban. Erbaum megkérte a
főnökét, hadd vehessen részt a délutánra összehívott vezetői összejövetelen.
A szálloda különtermében elsőként Müller emelkedett szólásra.
- Sajnálatos, hogy újabb lopás történt szállodánkban. Sajnos, Erbaum úr
éppen szabadságon volt, így most valószínűleg kevés konkrétummal tud
szolgálni, de azért hallgassuk meg...
- Téved, Müller úr! Tudom, ki a tettes. Most is itt van a körünkben.
A bejelentést morajlás követte.
- Íme a bizonyíték! - mondta, és elindította a videót. - Láthatják, ahogy
Müller úr, a szálloda minden titkának ismerője éppen betér a 102-es szobába,
kiveszi az ékszert, majd távozik. Bevallom, a véletlen is segített a
nyomozásban. Amikor másodszor néztem át az aktákat, akkor figyeltem föl a
főnököm szekrényében lévő dossziék sorrendjére. Több mint érdekes volt.
Ezért utánanéztem néhány dolognak. Kiderült, hogy Müller úr az idős szülein
kívül az egyik kaszinót is gyakran látogatja. Zürichben. Az okozta a
vesztét, hogy a játékszenvedély már teljeeseen eluralkodott rajta. A betörés
napjának kiválasztásában is ez irányította. Könnyű volt bármely napon
elemelnie az ékszert, hiszen kénye-kedve szerint mozgathatta, oszthatta be a
munkatársakat. Már csak azt kellett kiderítenem, ki jöhet szóba következő
"áldozatként". A négy jelöltem között volt Reinke úr is, a 102-es szoba
vendége. Nála is felszereltem titokban egy kamerát. Uraim, a további
teendőket önökre bízom. Nem értesítettem a rendőrséget, mert bízom benne,
hogy sikerül diszkréten, házon belül elintézniük a felmerült problémát, és
így talán Müller úr is aktívabban segít az ékszer visszaszerzésében és az
Excelsior megtépázott hírnevének visszaállításában.
N. J.