Dimenzió #28

Túl a horizonton - Egyedül vagyunk?

(irodalom, sci-fi, paratudomány)

                                    ''ZAJOK

   Az  áruház  alkalmazottja  kék-sárga  munkaruhában szállt ki a furgonból,
amelynek  hátuljából  kiemelte  a  lapos  papírdobozt  és  bevitte a kertes,
családi  házba.  Verona  Barkin  eléjött  a  teraszra. Hetvenéves, alacsony,
sovány  nő  volt,  a  haján  necchálót  viselt.  A  férfi  aláíratta  vele a
szállítólevelet, aztán elmagyarázta a berendezés működését:

   - Nagyon  egyszerű  a  kezelése.  Kinyitja  a  gázpalack csapját, aztán a
hevederek  segítségével  a  hátára  emeli a tartószerkezetet, pontosan olyan
mozdulattal,   mintha   hátizsákot  cipelne.  A  fémmel  borított  hajlékony
gumitömlő  ekkor már megtelik gázzal. Az égőfej előtt is van egy kis szelep,
már   csak  ezt  kell  elfordítani.  A  kiáramló  gáz  rögtön  belobban,  ha
meggyújtja. A láng hosszúsága és hőfoka a szelepkarral szabályozható.

   A  férfi  körülnézett,  mint  aki  nem  tudja  elképzelni,  hogy az idős,
törékeny asszonynak mire kell a berendezés.

   - Rengeteg  gaz  van  hátul  a  kertemben,  képtelen   vagyok   kiirtani.
Felperzselem  és  gyomirtóval  leöntöm  a  földet  -  mondta  Verona  Barkin
mosolyogva.

   A férfi bólogatott és távozott, de visszafordult a lépcsőről:

   - Használat előtt vegye fel a védőszemüveget!

   Az  asszony  felemelte az asztalról a keretre erősített sárga gázpalackot
és  bevitte a házba. Pár kiló volt az egész, könnyen elbirta. - Legalább nem
fáradok el - gondolta elégedetten.

   Ugyanezen  a délelőtti órán Joseph Greene, a harmincéves filozófus bérelt
szobájában  üldögélt  és  legújabb  tanulmányát  írta  a  hit  és a kétkedés
viszonnyáról.  Rohadtul  érezte  magát  a szűk helyiségben, de nem a méretei
miatt - a zajok kínozták, amelyek fentről és oldalról hatoltak át a falon. A
feje  fölötti  kopogás  és bútorhuzogatás idegesítette legjobban, a magányos
öregember  fapapucsban  járt  a  lakásban  és mániákusan rendezkedett, hol a
székeket,  asztalokat  rakosgatta  ide-oda,  hol  a  szekrényeket tologatta.
Ráadásul  a  mellette  lévő  lakásban,  amikor  a barátja felkereste, egy nő
sikongatott,  hörgött  délelőttönként,  de  olyan visszataszító hangon, hogy
Joseph Greene kezéből azonnal kiesett a toll, elakadt az amúgy is szaggatott
fogalmazásban.  Minél  előbb  el  kell  költöznie,  ha  be  akarja fejezni a
könyvét!  Nagynénje,  Verona  Barkin  vidéki  házában a három szoba közül az
udvariban  igazán  elférne,  de  Verona  hallani  sem  akar  arról,  hogy az
odaköltözzön. Csak a hétvégéken látogathatta meg, szombaton délelőtt utazott
ki  hozzá és vasárnap este jött vissza a városba. Találkozásaik sűrűségén az
sem változtatott, hogy nagynénje két hónapja özvegy lett.

   Joseph  Greene  leírt  néhány  mondatot  a  füzetébe,  aztán  gondolkodni
kezdett,  miközben  felette csikorgott a parketta és mellette visított a nő.
Igen,  a  zajok...  Talán elérheti, hogy Verona Barkin odafogadja egy időre.
Nagynénje  legutóbb  mesélte, hogy éjszakánként váratlan zajok keletkeznek a
házában,  a  férje,  Leonard szelleme jár vissza. Verona elárulta neki, hogy
fél,  ki  sem  mozdul  a  szobájából,  sőt,  a  fejére  rántja a takarót, ha
meghallja  a  fürdőszobai  szekrény  ajtajának  nyikorgását, a  kekszesdoboz
fedelének zörgését vagy a víztartály zubogását a vécében. Greene tudta, hogy
a  nagynénje  csak  képzelődik, szó sincs arról, hogy Leonard bácsi szelleme
jelenne  meg  és  félemlítené meg Veronát. Most a hétvégén, ha kimegy hozzá,
alaposan  ráijeszt.  S  Verona  biztosan  megkéri, hogy költözzön oda. Aztán
szépen ottragad...

   Szombaton  éjszaka  Joseph  Greene  útnak  indult  a  házban. Portyázását
Leonard  bácsi  szobájában  kezdte,  kihúzta  az  éjjeliszekrény  fiókját és
Leonard   golyóstollai  között  kotorászott,  aztán  be-  és  kikapcsolta  a
zsebrádióját,   majd  a  bádog  kekszesdoboz  következett  és  a  konyha,  a
csilingelő  evőeszközökkel.  A  falikút vizét is csobogtatta pár pillanatig,
aztán a fürdőszobába ment a szekrényhez...

   Verona  Barkin  felriadt  a  zajokra.  Az  a mafla Joseph semmit sem vesz
észre,  gondolta  és  a hátára emelte a gázpalackot. Okosan tettem, hogy nem
szólatam  Leonard  barátjának,  Kyr  főfelügyelőnek,  suttogta,  egyedül  is
megvédem magam, elűzöm Leonard szellemét. Felvette a sötét védőszemüveget és
meggyújtotta  a  gázt. Mezitláb közeledett a fürdőszobai szekrényhez; mintha
nyílt  volna  az  ajtaja. Pedig Leonard köpenyét és nyári ingeit már máshová
pakolta.  Kitárta az ajtót, s homályosan látta a szekrényben kuporgó szellem
körvonalait. Ráirányitotta a hosszan kicsapó, forró lángot...

                                                               Kellei György
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2023
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.