''ZAJOK
Az áruház alkalmazottja kék-sárga munkaruhában szállt ki a furgonból,
amelynek hátuljából kiemelte a lapos papírdobozt és bevitte a kertes,
családi házba. Verona Barkin eléjött a teraszra. Hetvenéves, alacsony,
sovány nő volt, a haján necchálót viselt. A férfi aláíratta vele a
szállítólevelet, aztán elmagyarázta a berendezés működését:
- Nagyon egyszerű a kezelése. Kinyitja a gázpalack csapját, aztán a
hevederek segítségével a hátára emeli a tartószerkezetet, pontosan olyan
mozdulattal, mintha hátizsákot cipelne. A fémmel borított hajlékony
gumitömlő ekkor már megtelik gázzal. Az égőfej előtt is van egy kis szelep,
már csak ezt kell elfordítani. A kiáramló gáz rögtön belobban, ha
meggyújtja. A láng hosszúsága és hőfoka a szelepkarral szabályozható.
A férfi körülnézett, mint aki nem tudja elképzelni, hogy az idős,
törékeny asszonynak mire kell a berendezés.
- Rengeteg gaz van hátul a kertemben, képtelen vagyok kiirtani.
Felperzselem és gyomirtóval leöntöm a földet - mondta Verona Barkin
mosolyogva.
A férfi bólogatott és távozott, de visszafordult a lépcsőről:
- Használat előtt vegye fel a védőszemüveget!
Az asszony felemelte az asztalról a keretre erősített sárga gázpalackot
és bevitte a házba. Pár kiló volt az egész, könnyen elbirta. - Legalább nem
fáradok el - gondolta elégedetten.
Ugyanezen a délelőtti órán Joseph Greene, a harmincéves filozófus bérelt
szobájában üldögélt és legújabb tanulmányát írta a hit és a kétkedés
viszonnyáról. Rohadtul érezte magát a szűk helyiségben, de nem a méretei
miatt - a zajok kínozták, amelyek fentről és oldalról hatoltak át a falon. A
feje fölötti kopogás és bútorhuzogatás idegesítette legjobban, a magányos
öregember fapapucsban járt a lakásban és mániákusan rendezkedett, hol a
székeket, asztalokat rakosgatta ide-oda, hol a szekrényeket tologatta.
Ráadásul a mellette lévő lakásban, amikor a barátja felkereste, egy nő
sikongatott, hörgött délelőttönként, de olyan visszataszító hangon, hogy
Joseph Greene kezéből azonnal kiesett a toll, elakadt az amúgy is szaggatott
fogalmazásban. Minél előbb el kell költöznie, ha be akarja fejezni a
könyvét! Nagynénje, Verona Barkin vidéki házában a három szoba közül az
udvariban igazán elférne, de Verona hallani sem akar arról, hogy az
odaköltözzön. Csak a hétvégéken látogathatta meg, szombaton délelőtt utazott
ki hozzá és vasárnap este jött vissza a városba. Találkozásaik sűrűségén az
sem változtatott, hogy nagynénje két hónapja özvegy lett.
Joseph Greene leírt néhány mondatot a füzetébe, aztán gondolkodni
kezdett, miközben felette csikorgott a parketta és mellette visított a nő.
Igen, a zajok... Talán elérheti, hogy Verona Barkin odafogadja egy időre.
Nagynénje legutóbb mesélte, hogy éjszakánként váratlan zajok keletkeznek a
házában, a férje, Leonard szelleme jár vissza. Verona elárulta neki, hogy
fél, ki sem mozdul a szobájából, sőt, a fejére rántja a takarót, ha
meghallja a fürdőszobai szekrény ajtajának nyikorgását, a kekszesdoboz
fedelének zörgését vagy a víztartály zubogását a vécében. Greene tudta, hogy
a nagynénje csak képzelődik, szó sincs arról, hogy Leonard bácsi szelleme
jelenne meg és félemlítené meg Veronát. Most a hétvégén, ha kimegy hozzá,
alaposan ráijeszt. S Verona biztosan megkéri, hogy költözzön oda. Aztán
szépen ottragad...
Szombaton éjszaka Joseph Greene útnak indult a házban. Portyázását
Leonard bácsi szobájában kezdte, kihúzta az éjjeliszekrény fiókját és
Leonard golyóstollai között kotorászott, aztán be- és kikapcsolta a
zsebrádióját, majd a bádog kekszesdoboz következett és a konyha, a
csilingelő evőeszközökkel. A falikút vizét is csobogtatta pár pillanatig,
aztán a fürdőszobába ment a szekrényhez...
Verona Barkin felriadt a zajokra. Az a mafla Joseph semmit sem vesz
észre, gondolta és a hátára emelte a gázpalackot. Okosan tettem, hogy nem
szólatam Leonard barátjának, Kyr főfelügyelőnek, suttogta, egyedül is
megvédem magam, elűzöm Leonard szellemét. Felvette a sötét védőszemüveget és
meggyújtotta a gázt. Mezitláb közeledett a fürdőszobai szekrényhez; mintha
nyílt volna az ajtaja. Pedig Leonard köpenyét és nyári ingeit már máshová
pakolta. Kitárta az ajtót, s homályosan látta a szekrényben kuporgó szellem
körvonalait. Ráirányitotta a hosszan kicsapó, forró lángot...
Kellei György