''A KÍGYÓ
Catherine, a képes hetilap főszerkesztője hétfőre novellát kért tőlem.
Csütörtökön délelőtt leültem írni, de semmi használható ötlet nem jutott
eszembe. Harmadik emeleti, az erkély felől üvegezett falú szobámból egész
nap a tengert néztem. Pénteken is így telt el a nap első fele. Amikor
megjöttem az ebédből és leheveredtem az ágyra, mégis elfogadható történetet
találtam ki. Éjszaka megijesztem Rinket, a földszinten egyedül lakó undok
nyugdíjas férfit. Jó okom van, hogy haragudjak rá; fél éve vasrúddal fejbe
verte kutyámat. Irtózik az állatoktól. Egész életét egy bank pénztárában
töltötte, még szabadságra is alig ment. Amikor a házba költöztem, már özvegy
volt, középiskolás unokája, Daniella látogatta meg időnként. A lány korábban
nála lakott. Rink mindenkivel rossz viszonyban volt a környéken, különösen
azokkal a szomszédokkal veszekedett, akik állatot tartottak. A házba
hurcolják a betegségeket, hajtogatta. Rettentően féltette az egészségét.
Tavaly kiderült róla, hogy szívbeteg. Gyógyszereket szedett és még
összeférhetetlenebb lett. Sentinelt, a kutyámat egyik reggel, amikor sétálni
indultunk, a szó szoros értelmében leütötte. Sentinel előrefutott a
folyosón, le a lépcsőn. A földszinti fordulóban Rink a sarokba szorította a
jámbor állatot. Mire leértem, a kutya már elpusztult.
Érdekes, a férfi soha nem kapott dührohamot, nem ordibált, de éreztem,
hogy belül csaknem szétrobban a méregtől. Erre alapoztam az ötletemet. Rink
iszonyodott a kígyóktól. A kutya halála után egy óriáskígyót ábrázoló
jelmezt csináltattam Marseille-ben. A szürke műbőrt barna foltok
tarkították, a kígyó fejét pedig úgy képezték ki, hogy amikor kinyitottam a
számat, sziszegő villogó fullánk ugrott előre. Mire elkészült a jelmez, a
bosszúvágyam elmúlt. De ma belebujok és rátörök Rinkre, aztán Catherine-nek
a novellában leírom az elért hatást. S ha netán Rink halálos szívrohamot
kap, az sem baj, megérdemli a sorsát, nem kár érte. A lakásához volt
kulcsom, mert egyszer, már Sentinel halála után pár percre a zárban
felejtette a sajátját, amelyről gyorsan, ügyesen mintát vettem. Állandóan
egy viaszdarabot hordtam magammal, vártam az alkalmat.
Éjjel fél tizenkettőkor belebújtam a bokáig érő jelmezbe. Szürke kesztyűt
és bőrpapucsot is készítettek hozzá. Kétoldalt pedig nyílást vágtak, hogy ha
kell, használhassam a karjaimat. A tükörben alaposan szemügyre vettem magam.
Vékony, magas fiatalember vagyok, így tökéletes kígyó lett belőlem. A sötét
lépcsőházban leosontam a földszintre, és Rink zárjába illesztettem a
kulcsot. Mindig kivette az övét, ezért hamar bejutottam a lakásba. Megálltam
az előtérben; ha Rink észrevett, előjön a szobájából. De nem mozdult. Az
üvegezett szobaajtó mögött világos volt, és először Rink hangját hallottam.
- Lopni akartál tőlem, te kis szemét! Persze megint kábítószerre kell a
pénz.
- Már leszoktam róla, nagyapa. Miért csinálsz úgy, mintha nem tudnád? -
Rink az unokájával, Daniellával beszélgetett. Azért költöztél el tőlem, hogy
zavartalanul szurkálhasd magadba a heroint. De ennek most vége! Ezt az
adagot beléd bököm és meghalsz. Az orvos majd túladagolást állapít meg -
suttogta, sziszegte a férfi.
Akárcsak egy kígyó, gondoltam és lenyomtam a kilincset. Daniellát egy
székhez kötözte Rink. A lány észrevett, de csendben maradt. Rink háttal állt
nekem, és egy fecskendőt tartott a jobb kezében. Közeledett a lányhoz,
amikor kinyitottam a számat. A sziszegő hangra, és a villogó fullánkra
megperdült, rám, a "kígyóra" nézett, aztán a szívéhez kapott és elájult.
Levettem a jelmezt, majd Rink bal alsó karjába nyomtam a fecskendő
tartalmát. Kiszabadítottam Daniellát, bezártuk a lakást és felmentünk
hozzám. A lányt akkor ismertem meg, amikor előadást tartottam a
középiskolában a krimiirodalomról. A szülei autóbalesetben haltak meg.
Amióta elköltözött Rinktől, az egyik osztálytársnőjénél lakott. Kávét
főztem, és az abalak elé ültünk.
- Mi történt? - kérdeztem.
- Este eljöttem, hogy pénzt kérjek az öregtől. A szüleim sírján elkorhadt
a kereszt, ki akartam cseréltetni. De nem adott. Amikor kiment a konyhába,
hogy bevegye a gyógyszerét, pénzt kerestem a szekrényben. Tudtam, hogy tart
otthon. Sajnos rajtakapott és ha nem jössz időben Felix, még megölt volna.
- Honnan volt heroinja?
- Az én adagjaimat gyűjtöttem össze. Csak így tudtam meggyőzni, hogy már
nem vagyok narkós... Még jó, hogy a múltkor megmutattad a jelmezt, különben
halálra rémülök - mondta a lány.
- Most aludj itt. Reggel majd adok pénzt a keresztre, és beviszlek az
iskolába. - Mikor Daniella lefeküdt, Catherine-nek némi változtatással
megírtam a novellát. Kyr főfelügyelőt meg valaki előbb vagy utóbb csak
értesíti, hogy Rink nem jött ki a lakásból balhézni a szomszédaival.
Kellei György