''ELTAKARÍTÓNŐ
Ulla szégyentől piros arccal ült a padjában. Mellette, mögötte az
évfolyamtársai diszkréten vigyorogtak. Ballard professzor ismét jól
megcsipkedte. Ahogyan máskor is. "Maga kisasszony, sohasem lesz vegyész. De
még takarítónőnek sem volna jó."
Ulla nem tudta megszokni, pedig ez már régóta ment így. Mióta a vegytan
professzora megtudta, hogy fia Will ezzel az Ullával jár és komolyak a
szándékai. "Nem fogom ráhagyni a vagyonomat!" - kiabált otthon az öreg
Willel. "Mindent te örökölsz utánam és egy ilyen prolilányt vennél
feleségül? Hogy ideköltözzön?" - mutatott ilyenkor szét drámai mozdulattal.
A Ballardok régi gazdag család volt nagy vagyonnal.
Az öreg is csak hobbiból tanított az egyetemen, nem volt rászorulva a
fizetésére. Will az orvosira járt és nagyon szerelmes volt Ullába.
Az öreg hát folyton üldözte Ullát, megszégyenítette a nyilvánosság előtt,
a vizsgáin rendre rossz jegyeket adott neki. Will vigasztalta a lányt: "Ne
félj, majd elmúlik. Adj egy évet és én megpuhítom apámat!" De egyelőre nem
úgy nézett ki, hogy puhítható lenne.
Végső kétségbeesésében Ulla mást talált ki. Figyelni kezdte az öreget,
mik a szokásai? Rájött, hogy szobájában ülve sokat telefonál. Üzleti,
társasági ügyeit az egyetemről intézi. Heti két napon járt be, megtartotta
óráit, aztán kezébe vette a telefonkagylót és legalább háromnegyed órán át
hívogatta ismerőseit.
Ulla méregre gondolt. Tudta, vannak alapanyagok a szertárban. Ahhoz, hogy
ne azonnal ölő és szívroham tüneteit mutató szert állítson össze, legalább
három összetevőre lesz szüksége. Egy napon hát megvárta, míg a szertárban
van gyakorlatuk. Rendet csinált a polcokon. De a szertáros árgus szemekkel
figyelte őket. Utána minden szekrényt kulcsra zárt és megvárta, míg a diákok
elmennek ebédelni. Nem tudta, hogy Ulla akkor már a tisztitószerek méteres
kis szekrényében rejtőzik. A szertáros levette köpenyét, otthagyta a széken,
bezárta a szertárt és elment ebédelni.
Ullának húsz perce volt. Ez elégnek bizonyult. A szertáros köpenyének
zsebéből előszedte a kulcsokat, kis fiolákba kigyűjtötte a mikroszkópikus
mennyiségeket. Nem vehették észre a hiányt. Tett bele a titokzatosnak
nevezett X-2-esből is. Aztán bezárt mindent, visszabújt a kuckóba és várt. A
szertár hamar benépesült. Amikor senki sem nézett oda, kimászott és úgy
tett, mintha eddig is ott lett volna, csak leesett tollát keresné az egyik
asztal alatt.
Otthon elkészítette a keveréket. Másnap behozta és várt. Ballard
professzor az apósa lehet vagy az is lesz... Megölje? Még habozott. De nem
sokáig. A prof ugyanis azzal kezdte az órát, hogy kiszólította: "No mit tud
nekünk mondani a metilgyökökről, kedvenc takarítónőnk...?" Ezzel kiadta
magára a halálos ítéletet.
A felelete után - amely köznevetségbe fulladt Ballard ércelődő
megjegyzései miatt - Ulla ismét piros arccal vonult félre a szünetben. A
következő óra is Ballardé volt, de Ulla nem ment be a terembe. Ehelyett a
professzor szobájába lopódzott. Senki sem járt a folyosón, amikor a kicsiny
ecsettel óvatosan bekente a telefonkagylót. Aztán kiment az épületből, jó
sokáig gyalogolt. Négy utcával távolabb szabadult meg az eszközöktől,
bedobta őket a csatornába.
Ballard professzor aznapi telefonálása negyven percig tartott, a férfi
szorgalmasan markolászta a telefonkagylót. Amikor elment, kissé sápadt volt.
Ulla megvárta, míg elhagyja az épületet, aztán ismét belopózott a szobába és
gondosan lemosta a telefonkagylót. Gumikesztyűt viselt, majd a
tisztítószerektől is megszabadult. Közben eszébe jutott: "Igaza lett az
öregnek. Jó takarítónő vagyok. De jó vegyész is, és ezt ő tudta a legjobban.
Már biztosan tudja." Ha a másvilágon tényleg minden megvilágosodik a
halottak előtt...
Még nem ért vissza a kollégiumba, amikor zsebében megszólalt a
mobiltelefon. Tudta, hogy Will jelentkezik majd feldúltan: "Az apámnak
szívrohama volt, meghalt...!" És Ulla már előre felkészült, hogy szép,
vígasztaló szavakkal csökkentse szerelme mély bánatát.
Nemere István