''HULLÓCSILLAGOK
Mire jó egy csukott tetőablak? Például arra, hogy az ember a lehúzott
vászonroló takarásában számszeríjat erősítsen az állványra, amelyre előzőleg
az éjszakai célzást elősegítő infravörös távcsövet szerelt.
Perner elégedetten szemrevételezte a művét. S mire egy nyitott tetőablak?
- folytatta a kérdezősködést az idős, robosztus termetű férfi. Arra, hogy a
mögötte működő babagyártó üzemet egy belőtt tüzes nyílvesszővel lángra
lehessen lobbantani. Még aznap éjszaka egy másik férfi is a tetőablak
előnyét fogalmazta meg. De ő egészen másképp gondolkodott...
Pernert bűntudat gyötörte. Ötéves unokáját, a szőke Stellát miatta
gázolta halálra egy motorkerékpáros. Kora délután a tengerpartra indultak
sétálni. Stella a hóna alá szorítva magával vitte a nemezből készült
babáját. Zöld jelzésnél sietősen átmentek a gyalogátkelőhelyen, Perner
szinte húzta maga után az aprókat lépő kislányt. Nem vette észre, hogy a
baba kiesett Stella kezéből. Amikor átértek, Perner cigarettára gyújtott a
járdán és egy pillanatra eleresztette az unokája kezét. Stella rögtön
visszafutott a babáért. A lámpa már pirosra váltott.
Pernert gondatlanságért ítélték el, de büntetését felfüggesztették. A
motorkerékpárost nem találták vétkesnek. A férfi inni kezdett. Részegen
állandóan babákról beszélt, amelyek mámoros álmaiban is megjelentek, egyre
nagyobb sereg közeledett felé. Ilyenkor üvöltve felriadt, és hideg verejték
borította el. Józan óráiban Perner a temetőbe járt, ráborult Stella kicsi
sírjára és hangosan zokogott. A lányával és a vejével élt együtt.
Hanyagságát már megbocsátották neki, de részegeskedéseit nehezen tűrték,
Perner őket is színes nemezbabák éjszakai rohamaival szórakoztatta. A
házaspár aggódott, hogy a férfi előbb-utóbb idegileg összeomlik. Aztán egyik
napról a másikra Perner abbahagyta az ivást. Lehet, észrevette, hogy terhes
vagyok - mondta az asszony a férjének. De Perner figyelmét egészen más
kötötte le. A kikötői kocsmában talált egy szórólapot, amelyen nemezből
készült játékokat és babákat reklámoztak. Azok az átkozott babák! Elment a
szórólapon megjelent címre. A lakótelep pár emeletes társasházból állt. Az
egyik földszintjén a garázsokból átalakított iroda és üzletben fogadták a
vevőket. A férfi kiválasztott és megvásárolt néhány játékot.
- Hol gyártják őket? - kérdezte az eladólánytól.
A lány fölfelé mutatott:
- A két szélső lakás fölött a tetőtérben.
Perner elcsodálkozott.
- Nem olyan komplikált munka - magyarázta a lány. - Kiszabva hozzák az
anyagot. Itt csak összevarrják és maradék filcdarabokkal kitömik a
játékokat. Előnyük, hogy tartósak és nem csapnak zajt.
Perner az üzletből egyenesen a temetőbe ment, és Stella sírjára rakta a
játékokat. Másnap és harmadnap is ellátogatott a lakótelepre. Felnézett a
beépített padlásra, ahol az üzem működött, majd a szemközti tetőt kereste a
tekintetével. A tetőablakok egyvonalban helyezkedtek el, körülbelül harminc
méterre egymástól.
A férfi nyugdíjas fegyvermester volt, a hadseregnél szolgált. Nagyszerűen
ismerte a fegyvereket, és kiválóan lőtt célba. A számszeríj nesztelen, és
pontosan lehet vele célozni. Azért választotta. Nemsokára kiderítette, hogy
miként juthat fel a tetőtérbe. A legfelső lakást, amelyhez a tetőtér
tartozott, egy rosszul halló és látó öreg házaspár lakta. A szerencsés
Perner komoly összeget ígért, ha felengedik éjszakára, hogy távcsővel
kémlelhesse az északról húzódó hegyet. Amikor késő este hátizsákkal
becsöngetett, megmutatták neki a tetőtérbe vezető lépcsőt. A férfi a
hátizsákból kipakolta a felszerelést. A bambusznádból készült nyílvesszők
hegyére olyan nehezéket rakott, amely rekeszenként, fokozatosan gyullad meg
és nyomtalanul elég. Éjjel egy órakor a távcső szálkeresztjét a műhely
nyitott tetőablakára irányította, aztán felizzította az első nyílvesszőt és
átlőtte. Még kettőt kilőtt és megvárta, míg a lángok felcsapnak.
Kyr főfelügyelő éjszaka jött haza. Háromnegyed egy múlt. Fekete cicája
este a padlástérbe szökött a lakásból. Most ott ül a nyitott tetőablakban és
nézi a tengert, gondolta Kyr mosolyogva. Felment érte. Miközben a cicát
leemelte az ablakból, fénylő pontokat látott repülni a levegőben. Lesietett
a parkolóba és felpillantott a szélső padlásra. A játékműhelyt vörös fény
öntötte el. Mobiltelefonján azonnal a tűzoltókat hívta, aztán a szemközti
ház lépcsőházához futott. Ismerte a kilépő férfit, a rendőrségen időnként
felkérték szakértőnek. Nyájasan megszólította:
- Tudja Perner, az éjszakai találkozásunkat a nyitott tetőablaknak
köszönhetem, amelyből szerencsére észrevettem a maga veszélyes
hullócsillagait.
Kellei György