''FOGLYOK
Végre meghálálhattam a főfelügyelő jóságát. Kyr mindig felvett a
kocsijába, ha meglátott az utcán teli szatyrokkal cipekedni. Délelőtt
szoktam bevásárolni, egy-két napra főzök. Ha sürgős dolga volt Kyrnek, akkor
is tett velem egy kis kitérőt és hazavitt. Szomszédok vagyunk, csak én az
egyik szélső lépcsőházban lakom. Egy időben takarítottam a főfelügyelőnél,
de egy szemüveges újságírónő vette át tőlem a munkát. Igaz, mostanában nem
látom, valószínűleg Kyr és a nő szakítottak. De a macskáját nem szerettem,
állandóan kergetett, nekem ugrott. A főfelügyelő a tengerparton talált rá,
azóta szinte elválaszthatatlanok egymástól.
De ott tartottam, hogy szivességet tettem Kyrnek. Most egy bankban
takarítok, délután négyre megyek, addig tartanak nyitva. Általában
találkozom az utolsónak elmenő alkalmazottal, aztán már csak az egyik
biztonsági őr marad. Este nyolcra, fél kilencre végzek a munkával. S
képzeljék, a múltkor az őr rám zárta a hátsó folyosó ajtaját, mert azt
hitte, hogy már elmentem. Nem értettem a dolgot, mert mielőtt távoztam,
mindig bejelentettem a szolgálatos őrnek, hogy végeztem. S elköszöntem tőle.
Azon a napon Massari, az olasz őr volt az ügyeletes. Nyilván sietett
valahová, talán a nőjéhez, ezért felületesen nézhetett körül, mert már
máson járt az esze, gondoltam.
A folyosóról a mosdó és a tisztítószeres raktár nyílt. Telefon sehol,
hogy felhívhattam volna a bank vezetőjét vagy a helyettesét. A folyosó végén
álló ablak alatt, elég mélyen, egy néptelen belső udvar terült el, a
környező lakásokat a felújítás miatt átmenetileg kiüritették. Erre tehát nem
mehettem, és hiába is kiabáltam volna. Na, Lisa, kénytelen vagy itt tölteni
az éjszakát, morogtam. Otthon pedig nem keres senki, a barátom matróz és
éppen Marokkó felé hajóztak a Földközi-tengeren.
A tartalék felmosóruhákat leterítettem a folyosó műanyag padlójára és
lefeküdtem. Velem volt a zsebrádió, de hiába kapcsoltam be, csak a híreket
tudtam meghallgatni, mert kimerült a két ceruzaelem. Később ez mentette meg
az életemet! A csend! A hírekben elmondták, hogy még nem kapták el a gyilkos
bankrablót, aki különböző időpontokban fosztogatta a bankokat és pisztollyal
mindig agyonlőtt valakit; alkalmazottat, biztonsági őrt vagy egy ügyfelet.
Kyr főfelügyelő vezette a nyomozást.
Éjfél körül kicsit elszunyókáltam. Neszezésre és elfojtott hangokra
ébredtem fel. Összekapkodtam a felmosóruhákat, visszadobtam őket a polcra,
aztán a folyosó ajtajára tapasztottam a fülemet. Amikor halk léptek
közeledtek, befutottam a mosdóba és magamra zártam a vécét. Hallottam az
ismeretlen alak szuszogását, aki hamarosan kisietett a folyosóról.
Sóhajtottam. Már eddig is fogolynak éreztem magam, de most úgy látszott,
hogy vigyáznak is rám. S ez a felismerés feszültté tett. Egyre szaporábban
lélegeztem, amikor lövés dörrent az épületben. Mintha a páncélszekrények
helyisége felől jött volna. Ezek szerint minimum ketten lehetnek a bankban.
S az egyik a fegyverét használta. De miért? Óvatosan kijöttem a folyosóra,
amelynek tárva volt az ajtaja. Pedig Massari rám csukta! Rosszat sejtettem,
de a félelem valahogy elszállt belőlem.
A lövést valószínűleg csak az épület hátsó felében lehetett hallani, mert
a páncélszekrények és az utca között több iroda található. Aki meghúzta a
fegyver ravaszát, nyilván figyelembe vette ezt a tényt, ezért bátrabb lehet
a kelleténél. És talán könnyelműbb is! Lassan megközelítettem a
páncélszekrények helyiségét és belestem. Massari, a biztonsági őr holtan
feküdt a padlón. Az egyenruháját viselte. A másik férfi háttal állt, és az
egyik páncélszekrény zárjánál matatott.
Megszimatolta, hogy ott vagyok, mert hirtelen megperdült és lőtt. A golyó
a bal vállamat súrolta, égett a bőröm, de addigra már berántottam a helyiség
ajtaját és a zárban elfordítottam a kulcsot. Hiba volt, hogy kívülről benne
hagyták. De a buta Massari nem gondolhatta, hogy a társa álnokul
meggyilkolja. Te is fogoly vagy öregem, jegyeztem meg hangosan, tele
kárörömmel, aztán bekapcsoltam a riasztócsengőt és felhívtam Kyr
főfelügyelőt a mobiltelefonján. Egyszer megadta a számát. Soha nem lehet
tudni Lisa, hogy mikor lesz rá szüksége, mondta. Kyr okos, előrelátó ember.
Remegett a kagyló a kezemben, amikor közöltem vele a gyilkos bankrabló
nevét. Hiszen megismertem, amikor hátrafordult.
Galvin volt, egy biztonsági szolgálatot ellátó cég főnöke. Korábban
takarítottam az irodaházukban.
Kellei György