''AKI MÁSNAK...
Adams lezárta a kocsit. Egy majdnem új Buick XP2000-es volt, valóságos
bombázó, gyönyörű darab. Szerette is nagyon. Még egy pillantást vetett rá és
a rosszul megvilágított föld alatti garázs liftajtajához ment. Adamsnak a
liftnél jutott eszébe a fekete dosszié, amit a hátsó ülésen hagyott. Otthon
akarta tanulmányozni az iratokat. Visszament hát. Az egyik betonoszlop
mögött járt éppen, puha talpú cipőben, amikor a nevét hallotta. Egy férfi
mondta félhangon:
- Szóval ez Adams kocsija.
Adams azonnal a falhoz lapult. A lift megjött, csilingelve nyílott az
ajtaja. Ezek a férfiak azt hihették, ő ment el.
- Holnap délben hol lesz a járgány? - kérdezte a rezes hang.
- Az Adams-művek előtt. Most nem viheti el, innen csak kóddal lehet
kijutni. Így én buknék le, hiszen én is itt lakom.
- És mikor adjuk vissza?
- A kocsit egyenesen hozza a megbeszélt helyre, tíz perc alatt beszerelem
a lehallgatókészülékeket. Béreltem egy garázst pár napra. Nem akarom, hogy
az embereim tudjanak róla. Utána azonnal visszaviszi.
Az egyik alak valamit manipulált a kocsi ajtózárja körül, aztán elmentek
a lifthez. Mintát vett a zárról!! Adams dobogó szívvel áll még negyedórát,
aztán gyalog osont fel a lépcsőn. Az egyik hang gazdáját ismerte. Robbins
volt, a konkurens robbanóanyaggyár, a Robbins Explosive tulajdonosa. A sors
úgy hozta, hogy egy fedél alatt laknak. A város egyik legelőkelőbb házában
van nagy lakásuk. A városban van még egy konkurens gyár, a Neverly Művek. De
nem ez volt az igazán fontos. Adams agya sebesen dolgozott. Robbins tehát
holnap ellopatja a kocsiját és lehallgatót szerel bele. Jól tudja, hogy
Adams sokat van úton, menet közben is telefonál, utasításokat osztogat,
tárgyal. Ha ezeket hallja, Robbins megismeri üzletfeleit, stratégiáját,
alákínál majd árainak, fél év alatt koldusbotra juttatja az Adams-műveket.
Adams alig aludt éjjel, de reggelre kész volt a terve. A szokottnál korábban
ment be a gyárba. A mintakollekcióból kivett egy Robbins-féle töltetet:
ilyeneket is tartottak: Ismerni kell a vetélytársak termékeit is... Adams
értette a dolgát és hamar beszerelt egy töltetet a detonátorral a Buickba.
Távirányítóval oldotta meg a robbantást, mivel nem akarta, hogy az indítás
percében repüljön a levegőbe a jármű. Neki nem az a piti tolvaj az igazi
ellenfele. Sajnálta a kocsit, amikor kivitte az épület elé a parkolóba. Az
emeleti irodájából odalátott.
A tolvaj tizenkettő tízkor jött, alighanem kész kulccsal, beült és
elhajtott. Adams sóhajtott, kivárt egy negyedórát és megnyomta a távirányító
piros gombját. Valahol a városban most a levegőbe repült a Buick-ja, vele
egy bérelt garázs és egy konkurens cégtulajdonos is, remélte. Adams úr
sétált egyet a gyárban, visszajövet dühösen szólt titkárnőjének:
telefonáljon a rendőrségre, ellopták a kocsiját!
Minden úgy történt, ahogyan eltervezte. Hamarosan híre jött, hogy Robbins
úr holttestét egy felrobbant autóban találták meg. A közelben várakozó
tolvajt sérülten vitték kórházba, amint kijött a sokkból, mindent bevallott
a rendőröknek. Délután háromkor a helyi tévé is közölte: a szerencsétlen
Robbins ellopatta konkurense kocsiját és egy garázsban saját kezűleg
szerelte volna bele a Robbins-féle, detonátorral ellátott töltetet. De a
bomba váratlanul felrobbant és maga a merénylő lett az áldozat.
Adams délután ment haza, taxival. A ház előtt újságírók és tévések
várták. Adams a kamerákba nézett:
- Nem kommentálom az eseményt. Legyen elég ennyi: aki másnak vermet ás...
És csak a liftben, ahol végre egyedül maradt, tette hozzá: "Robbins
totális kudarca, aztán idegbajra, végül éhhalálra ítélt volna engem. Azt
hiszem, meg sem érdemelte azt a gyors és kellemes halált, amiben része
lehetett. Remélem, egyszer majd én is ilyet kapok".
Közel járt az igazsághoz. Neverly, a harmadik konkurens kitűnő ötletet
kapott a Robbins-ügytől. Persze ő már ügyesebb volt mindkét társánál. Ő is
Robbins-féle töltetet szerelt be ma délután, amikor értesült az
eseményekről. Így az elhunyt számláját terheli majd az újabb detonáció.
Neverly úr most a szemközti házban állt egy távirányítóval a kezében. Csak
arra várt, mikor gyúl fény Adams lakásában. Ujja a piros gombra simult...
Nemere István