''ASSZONYI PRAKTIKA
Barnaby részvéttel hallgatta Henriket, a barátját.
- Borzasztó ez az állandó gyomorfájás. Állandóan böfögök. Nem is hiszed,
milyen lehangoló ez egy-egy édes pásztorórán... - Henrik sokat sejtetőn
elmosolyodott.
- Dehogynem! Helen különösen allergiás rá. Legalábbis az volt, amíg az én
feleségem volt.
- Azóta kicsit megneveltem - vigyorgott öntelten Henrik. - Sylvia hogy
van?
- Jól köszönöm - felelte egy árnyalattal hűvösebben Barnaby.
- Bűbájos nő! Mindig a legszebb nőket veszed el! Kitűnő ízlésed van!
- Hasonlít a tiédre. Egyébként nagyon jó gyógyszert tudok emésztési zavar
ellen: Pyropepsinnek hívják, apám is azt szedi - mondta Barnaby.
* * *
Barnabyt otthon izgatottan várta gyönyörű felesége.
- Hol jártál eddig? - kérdezte az asszony.
- Henrik szólt, hogy csináljam meg az egész évi kimutatást.
- Ittjárt az este, és megpróbált kikezdeni velem - sírta el magát a nő.
Egy hét múlva az összes újságban benne volt a hír: "Tisztázatlan
körülmények közt meghalt Henrik Hobbs. Az ismert tőzsdés hatalmas vagyonát a
felesége és a rokonai mellőzésével barátjára, Phillip Barnabyra hagyta."
* * *
Barnaby idegesen járkált fel-alá a lakásban. Sylvia elgondolkodva nézte:
- Amióta Henrik meghalt, nagyon megváltoztál - mondta a nő.
- Minden okom megvan rá. Iskolás korunk óta ő volt a legjobb barátom -
vetette oda foghegyről a férfi.
- És rád hagyta a vagyonát.
- Nem tudtam róla! - szenvedélyesen megrántotta a felesége karját: -
Esküszöm, nem tudtam róla. Ezért is olyan nehéz most minden...
- Félsz, ugye, gyanakodni fognak rád, ha kiderül, hogy Henrik
gyógyszermérgezésben halt meg? - kérdezte sokatmondó mosollyal Sylvia.
- Igen... De honnan tudod... - csodálkozott a férje.
- Nem vagyok hülye. Gyanakodtam már régebben is, hogy meg akarod ölni.
Akkor döntötted el, amikor elmeséltem, hogy ki akart kezdeni velem, igaz?
Amikor múlt pénteken este a patikus barátodnál, Gregnél jártunk, feltűnt,
hogy a kutyája mindenkit megugatott, csak hozzád dörzsölte oda az orrát. Az
előző bulinál pedig még majdnem megharapott. Gondolom, húst adtál neki,
amikor beszöktél Greg laboratóriumába, és a gyógyszert méregre cserélted.
Igaz?
A férfi megtörten bólintott.
- És vasárnap kicserélted Henrik gyógyszerét... És most Henrik halott -
fejezte be az asszony a történétet.
- Igen, de én... nem akartam! Nem akartam, hogy meghaljon!
- Reméltem, hogy így érzel majd. - A zsebéből kis üveget vett elő, és a
férje kezébe nyomta. - Itt vannak a kapszuláid. Nem ezektől halt meg.
- Hogy... honnan tudod? - hitetlenkedett a férfi.
- Mert ezeket én másnap kicseréltem, miután hazahoztad a laboratóriumból.
Figyeltelek, és gyanakodtam rá, hogy valami őrültséget tervezel. Aztán
csütörtök éjjel, amikor hazajöttél, és levetted a ruhád, megnéztem a zsebét.
Megtaláltam benne a gyógyszeres üveget. Nem tudtam, mit kezdjek vele. De
amikor másnap este Greg harapós kutyája hozzád dörgölődzött, akkor már
tudtam, honnan ismer. Hazajöttünk, és kicseréltem az üveget bontatlanra,
amit én hoztam a gyógyszertárból.
- Hála Istennek, hála Istennek! - kapta ölbe a feleségét Barnaby. - De
akkor ki tette el láb alól?
- Szerintem a te volt feleséged, Helen. Nem tudta, hogy a végrendelet nem
az ő javára szól. Es észrevette, hogy Henrik már más nő után ácsingózik... -
súgta kacéran Sylvia. - De hagyjuk most már őket! Mihez kezdünk ennyi
pénzzel? - mosolygott szerelmesen a férjére.
A. G. ATA