''GYILKOSSÁG TELEFONON
Robert reszkető kézzel tárcsázott. Még néhány másodperc, és megszólal az
apósa készüléke. Az öreg a jachtján volt, kint a tengeren. Estefelé akart
hazajönni. Nem volt vele más, csak a két matróz. A vitorlás remek nyugati
széllel száguldott az alacsony hullámokon. Tűzött a nap, és a férfi nagyon
jól érezte magát.
Az imént figyelte meg távcsövével a partot. Látta a kis móló melletti
telefonfülkét. Errefelé keresve sem lehetett volna más fülkét találni; a
nyaralótelep még csak kiépülőben volt.
Robert a fülkében állt, és tárcsázott. Csak sikerüljön! - sóhajtotta.
Amióta kicserélte az apósa mobiltelefonját, kicsit megnyugodott. De nem
egészen. Mindketten a telefonszakmában dolgoztak.
Robertnek volt néhány találmánya, amit az apósa a gyárában hasznosított,
de egyetlen fillért sem fizetett érte. "Majd ha meghalok, úgyis te meg a
lányom öröklitek a gyárat!" - mondogatta. "Ha meghal... hát nemsokára!" -
csi- korgatta a fogát Robert. Beletette a robbanóanyagot a hasonló
készülékbe, aztán már gyerekjáték volt ugyanarra a hívószámra programoznia.
Egy óvatlan pillanatban elcserélte, és most az alkalomra várt. Ha felhívja a
készüléket, és háromszor lenyomja a csillagos gombot, a töltet felrobban.
Szinte látta maga előtt az apósát - fej nélkül a hajón...
Az após letette a távcsövet, és elővette a telefont. Szóval Robert a
fülkében van. Térmészetes, hogy onnan telefonál, nehogy utólag kiderítsék
majd a telefonközpontban, ki hívta... Az após mosolygott.
Már egy órával a készülékek kicserélése után észrevette, hogy idegen
mobilt tart a kezében. A régit ugyanis egyszer leejtette, és apró horzsolás
keletkezett rajta, éppen ott, ahol a hívógomb van. A kis zöld
telefonábrával. Ahányszor benyomta, mindig látta a karcolást, idegesítette
is. Ám tegnap délután az azonosító jel nem volt ott...
Hónapok óta látta Robert szemében a gyűlöletet. Van, aki nem tudja
leplezni az érzelmét. Az após tehát pontosan sejtette, mi játszódik le a
veje agyában. Néhányszor észrevétlenül megfigyelte a férfit. Ez a telefon
fel fog robbanni, tudta. De mikor?... Mindenesetre többé nem használta. És
Robert agyával gondolkozva jutott el a telefonfülkéhez. Az van a
legközelebb, eléggé eldugott, senki nem látja, ki telefonál belőle. Tehát
onnan fog hívni - tudta.
Még aznap este szerzett robbanóanyagot. Nem kellett sok - csak amennyi
éppen kitölti a régimódi nagy telefonkagylóban a szabadon maradt helyet... Ő
is jól ismerte az elektronikát. Ha létrejön a kapcsolat a két készülék
között, az nyer, aki elsőnek reagál!
És amikor megszólalt a mobilja, a zöld gombhoz nyúlt, és lenyomta. De nem
emelte a fejéhez, hanem villámgyorsan lenyomta az 1-es gombot.
A vonal megszakadt, mire a füléhez emelte a kagylót. Csak a csendet
hallotta. Letette a telefont, és fölvette a távcsövet. A jacht gyorsan
siklott a vízen. A látómezőben megjelent a szétrobbant fülke. Sötét tömeg
hevert az alján... Az após a korláthoz sétált, a mobilt beleejtette a
tengerbe, aztán nyugodtan és hosszan szemlélte a közeledő partot.
Nemere István