Dimenzió #28

Túl a horizonton - Egyedül vagyunk?

(irodalom, sci-fi, paratudomány)

                             ''CSODATEVŐ TABLETTA

   Ugye  ön  is  meglepődne,  nyájas  olvasóm  ha  a  férje több mint másfél
évtizedes   "szélcsend"   után  úgy  szorítaná  magához  esténként,  hogy  a
meglepetéstől nem kapna levegőt?

                                   *  *  *

   - Drágám!  Gyönyörű  vagy  ma  este  -  búgta  a férjem a fülembe azon  a
zivataros  nyári  estén.  Módfelett  csodálkoztam  az öregfú harciasságán. A
hálóingem  kötőjét  ráncigálva óriási csókot cuppantott a vállamra. Soha nem
volt ilyen szenvedélyes kissé hosszúra nyúlt együttélésünk során.

   - Mi  ütött  beléd?  -  nyögtem,  és igyekeztem kibontakozni a  fojtogató
ölelésből.

   - Te nem érzed azt, amit én? - pihegte, és egyre elszántabban támadott.

   Richard,  a  férjem rendkívüli ember volt. Lusta, iszákos és bárdolatlan.
Mégis  kitartottam mellette, hiszen két gyönyörű lányom apja volt, arról nem
is  beszélve,  hogy  magánpatikájával  és a gyógyszerészi bravúrjaival annyi
pénzt hozott a konyhára, amennyiről azelőtt álmodni sem mertem.

   - Mi  történt  veled,  Richard?  Elhagyott  az a cafka? - kérdeztem  tőle
többször  is.  Tudtam, hogy mindig tartott szeretőt, egyszerre többet is. Az
elmúlt években azonban gondja volt a férfiúi teljesítményével. Szenvedett is
"szegény", a múlt hónapig.

   A  férjem  gyakori  ostroma már-már terhessé vált. Arról nem is beszélve,
hogy   a   mellette   elszenvedett  évek  után  különös  érdeklődését  újabb
megaláztatásként  éltem  meg. Magamnak sem mertem bevallani, de titokban azt
reméltem, hogy a két évvel ezelőtti súlyos infarktusa után a következő végre
elviszi.

   - Kedvesem!  Nem  gondolod,  hogy  ez  a  hevesség kissé nevetséges a  te
korodban? - incselkedtem vele.

   - Mindenki  annyi  idős,  amennyinek  érzi  magát   -   morogta  ilyenkor
önértékelésében megzavart párom.

   Egyik  délután  lementem  a  ház földszintjén kialakított patikába. Éppen
valami   színes   óriástablettákat   számolgatott,  és  gyermeki  izgalommal
csúsztatott néhányat a zsebébe. Ettől kezdve még figyelmesebben vizslattam a
nap   folyamán.  Rögtön  feltűnt,  amikor  bevette  a  szert.  Természetesen
igyekezett  eltitkolni.  Ami  este  következett,  az  számomra nyilvánvalóvá
tette,  hogy  összefüggés  van  a  szer  és  Richard hálószobai virtuozitása
között.  Arról  nem  is  beszélve, hogy patikusok lévén, mindkettőnket undor
fogott el a gyógyszer láttán.

   "A  csodaszer  újra  szedi  áldozatait,  főleg  a szívbeteg és az idősebb
férfiak  körében..."  - olvastam másnap a reggeli újságban. Nem tudtam, hogy
angyal  vagy ördög küldte-e az üzenetet, amelynek segítségével végre kezembe
vehettem a sorsomat.

   - Drágám,  idd meg végre a koktélodat! Alig várom, hogy ágyba  bújjunk! -
biztattam minden csáberőmet bevetve.

   Néhány  varázstablettát  kevertem  az  italba. És tettem ezt jó pár napja
már. Richard újabb és újabb világcsúcsot állított fel esténként. Szó szerint
a végkimerülésig küzdött.

                                   *  *  *

   Remélem,  nem  vet meg érte, olvasóm, de pompásan érzem magam. Az üzletet
Richard  halálos  kimenetelű infarktusa óta én vezetem. Mindenki boldog, aki
nálam vásárol. Örülnek a szeretők, a férjek és a feleségek.

                                                               Sues N. Layer
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.