''CSODATEVŐ TABLETTA
Ugye ön is meglepődne, nyájas olvasóm ha a férje több mint másfél
évtizedes "szélcsend" után úgy szorítaná magához esténként, hogy a
meglepetéstől nem kapna levegőt?
* * *
- Drágám! Gyönyörű vagy ma este - búgta a férjem a fülembe azon a
zivataros nyári estén. Módfelett csodálkoztam az öregfú harciasságán. A
hálóingem kötőjét ráncigálva óriási csókot cuppantott a vállamra. Soha nem
volt ilyen szenvedélyes kissé hosszúra nyúlt együttélésünk során.
- Mi ütött beléd? - nyögtem, és igyekeztem kibontakozni a fojtogató
ölelésből.
- Te nem érzed azt, amit én? - pihegte, és egyre elszántabban támadott.
Richard, a férjem rendkívüli ember volt. Lusta, iszákos és bárdolatlan.
Mégis kitartottam mellette, hiszen két gyönyörű lányom apja volt, arról nem
is beszélve, hogy magánpatikájával és a gyógyszerészi bravúrjaival annyi
pénzt hozott a konyhára, amennyiről azelőtt álmodni sem mertem.
- Mi történt veled, Richard? Elhagyott az a cafka? - kérdeztem tőle
többször is. Tudtam, hogy mindig tartott szeretőt, egyszerre többet is. Az
elmúlt években azonban gondja volt a férfiúi teljesítményével. Szenvedett is
"szegény", a múlt hónapig.
A férjem gyakori ostroma már-már terhessé vált. Arról nem is beszélve,
hogy a mellette elszenvedett évek után különös érdeklődését újabb
megaláztatásként éltem meg. Magamnak sem mertem bevallani, de titokban azt
reméltem, hogy a két évvel ezelőtti súlyos infarktusa után a következő végre
elviszi.
- Kedvesem! Nem gondolod, hogy ez a hevesség kissé nevetséges a te
korodban? - incselkedtem vele.
- Mindenki annyi idős, amennyinek érzi magát - morogta ilyenkor
önértékelésében megzavart párom.
Egyik délután lementem a ház földszintjén kialakított patikába. Éppen
valami színes óriástablettákat számolgatott, és gyermeki izgalommal
csúsztatott néhányat a zsebébe. Ettől kezdve még figyelmesebben vizslattam a
nap folyamán. Rögtön feltűnt, amikor bevette a szert. Természetesen
igyekezett eltitkolni. Ami este következett, az számomra nyilvánvalóvá
tette, hogy összefüggés van a szer és Richard hálószobai virtuozitása
között. Arról nem is beszélve, hogy patikusok lévén, mindkettőnket undor
fogott el a gyógyszer láttán.
"A csodaszer újra szedi áldozatait, főleg a szívbeteg és az idősebb
férfiak körében..." - olvastam másnap a reggeli újságban. Nem tudtam, hogy
angyal vagy ördög küldte-e az üzenetet, amelynek segítségével végre kezembe
vehettem a sorsomat.
- Drágám, idd meg végre a koktélodat! Alig várom, hogy ágyba bújjunk! -
biztattam minden csáberőmet bevetve.
Néhány varázstablettát kevertem az italba. És tettem ezt jó pár napja
már. Richard újabb és újabb világcsúcsot állított fel esténként. Szó szerint
a végkimerülésig küzdött.
* * *
Remélem, nem vet meg érte, olvasóm, de pompásan érzem magam. Az üzletet
Richard halálos kimenetelű infarktusa óta én vezetem. Mindenki boldog, aki
nálam vásárol. Örülnek a szeretők, a férjek és a feleségek.
Sues N. Layer