''ÁRVERÉS
Hamilton úr akkora sznob volt, hogy a klubján kívül nem is nagyon járt
más helyre. Hatalmas, négyszintes házban lakott Prágától néhány
kilométernyire. A semmiből előkerült újgazdagokon kívül minden valamirevaló,
befolyásos polgár rendszeresen megfordult nála. Egy napon aztán megjelentek
a már már kastélynak is beillő épület földszinti halljában a Bürokrácia
emberei.
- Miben segíthetek az uraknak? - állította meg a komor külsejű
hivatalnokokat és a rakodómunkásokat az egyik konyhai kisegítő.
- A Központi Végrehajtó Hivataltól jöttünk. Feladatunk, hogy lefoglaljuk
Hamilton úr minden ingó és ingatlan vagyonát.
- Amennyiben van jogerős végzésük, ennek nem látom semmi akadályát.
Hamilton úr, sajnos, nem állhat a rendelkezésükre, de meghagyta, hogy ha
szükséges, mi is segítsünk az értéktárgyak elszállításában. Nagyon
nehezményezné, ha bármelyik antik bútordarab vagy festmény rongálódna -
mondta a konyhai kisegítő, majd összeterelte a ház valamennyi
alkalmazottját.
- Ha az uraknak segítségre lenne szükségük a csomagolásnál, álljanak
mindenben a rendelkezésükre! - adta ki az utasítást. - Nem szeretném, ha
csalódást okoznánk szeretett gazdánknak.
Alig két óra elteltével teljesen kiürítették a házat. A Bürokrácia
hivatalnokai éppen indulni készültek, amikor a konyhai kisegítő megállította
őket:
- Szeretném megkérdezni, mi lesz a sorsuk az elszállított
értéktárgyaknak.
- Mindent, amit lefoglaltunk, árverésre bocsátunk. Ha jól láttam, igen
értékes festményék is vannak az ingóságok között. Talán fedezik majd a
Hamilton úr által felvett hatalmas banki kölcsön egy részét. A házzal
egyelőre nem tudunk mit kezdeni, de amint a személyzet utolsó tagja is
elhagyta, azt is árverésre bocsátjuk. Ez a szabály - próbálkozott
emberségesnek és megértőnek látszani a Bürokrácia hivatalnoka.
A konyhai kisegítő megelégedett a kapott válasszal, és visszament a
házba, hogy felhívja a Brüsszelben tartózkodó Hamilton urat.
- Uram, az imént foglalták le a házat és a vagyontárgyakat. Mi legyen a
személyzettel?
- Küldje el őket Brüsszelbe! A Hotel National portáján átvehetik az e
havi bérüket és az új házam pontos címét. Természetesen továbbra is számítok
odaadó szolgálatukra. Ön maradjon ott, holnap Prágába repülök. Szeretnék
elmenni az árverésre - válaszolta Hamilton úr.
A konyhai kisegítő levette a koszos kötényét, és a szögre akasztotta. A
telefon vezetékét kihúzta a fali csatlakozóból, összetekerte a vezetéket, és
a készülékkel együtt az utazótáskájába tette.
Amikor a személyzel minden tagja indulásra készen várakozott a hallban,
kiadta a Brüsszelből kapott utasítást, és felszállt a Prágába tartó vonatra.
Az árverésen minden a megszokott módon zajlott. Az értékes antik bútórok
és a híres festők képei elképesztően magas áron keltek el. A bankok
megnyugodtak, és a Bürokrácia emberei boldogok voltak, hogy ismét jól
teljesítették rosszul fizetett kötelességüket.
Mégis Hamilton úr járt a legjobban.
Amint visszarepült Brüsszelbe, és beköltözött újonnan vásárolt hatalmas
házába, azonnal hozzákezdett az újabb bankkölcsön felvételéhez. Amikor már
elegendő pénze volt ahhoz, hogy bizonyos idő elteltével ismét lefoglalják
mindenét, a szobájába rendelte a konyhai kisegítőt.
- Itt az ideje hogy megdolgozzunk a pénzünkért! Én kezdem festeni a
képeket, te pedig láss hozzá a bútorhoz! Egy év múlva megint jön a
végrehajtó, és nem szeretném, ha a bankok becsapva éreznék magukat.
Ted Clever