''GIACOMO BOSSZÚJA
A kis szicíliai falu lakosságának nagy része munkanélküliként tengette az
életét. A kopár hegyek között nem lehetett megélni a föld túrásából.
Legtöbben a Don Pedro által megrendelt alkalmi munkából éltek. Többnyire
ismeretlen tartalmú csomagot kellett elszállítaniuk titokzatos egyéneknek.
És ha valamelyikük nem teljesítette pontosan a megrendelést, könnyen a föld
alatt találhatta magát.
Így járt Giacomo is a múlt héten. Mindenki sejtette, hogy miért halt meg.
De senki nem beszélt.
A kis falu főterén lévő trattoriában nyolc férfi iszogatott. Későre járt
az idő, de ők ráértek. A vendéglős is velük tartott, hiszen ivócimborájuk
volt. Mindenki sejtette a faluban, hogy Lorenzo szokta elvégezni a piszkos
munkát, és valószínűleg most is ő lehetett a hóhér.
- Én senkitől nem félek - dicskedett cimboráinak a kapatos Lorenzo.
- Istentől sem félsz? - kérdezte a naiv Giorgio.
- Nem én - nevetett nagyot Lorenzo. - Nem félek senkitől.
- A halottaktól sem? - csuklott Marco.
- Nem bizony - erősködött.
- Bizonyítsd be! - ütött Lorenzo vállára a vendéglős.
- Jó, de hogyan?
- Menjünk ki éjfélkor a temetőbe! - nézett rá hamiskásan Marco.
- És húzd ki a fejfát Giacomo sírjából!
- Az is valami? - nézett kürül borgőzös fejjel, Lorenzo. - Menynyi is az
idő? Úgy látom, indulhatunk!
Már a temető közelében járt, amikor Giorgio elbúcsúzott tőlük:
- Én ilyen istenkáromló halottgyalázásban nem veszek részt.
- Tűnjenek a gyávák! - kiáltott utána fitymálóan Lorenzo.
A holdfényben hamar megtalálták a friss sírt.
A fejfa meglehetősen szerény kivitelű volt. Látszott, hogy csak a
legolcsóbbra tellett az elhunyt családjának. A fejfa emellett igen alacsony
volt. Lorenzónak teljesen le kellett hajolnia, hogy ki tudja húzni a
földből.
- Nézzétek! - fordult körbe, magasan a feje fölé tartva Giacomo fejfáját.
- Kihúztam a földből, és itt állok sértetlenül. Okuljatok, gyáva, babonás
népség!
A többiek hevesen megtapsolták, elfeledkezve arról, hol vannak.
- Most pedig visszateszem a helyére - kurjantotta Lorenzo.
A friss földbe szinte belecsúszott a fejfa a férfi hatalmas erejének
nyomására.
- Giacomo, eressz el! - visította Lorenzo. - Bocsáss meg!
Ez volt az utolsó szava, és holtan csuklott össze. Az élettelen test a
fejfára borult.
- Meneküljünk! - kiáltotta a vendéglős.
A többieknek sem kellett több, a nyomába eredtek.
* * *
Felügyelő úr, azt hiszem lezárhatjuk a Giacomo Betteloni-ügyet -
jelentette Roberto Dezorzi nyomozó, belépve az irodába. - Megvan a gyilkos,
és el is nyerte méltó büntetését.
- Egy szót sem értek. Ki volt a gyilkos?
- Lorenzo Arnoli volt a gyilkos, de már ő is halott.
- Vendetta?
- Szó sincs róla. Egyik éjjel Arnoli fogadásból kiment a haverjaival a
temetőbe. Kihúzta Betteloni fejfáját a sírból. A fejfa visszahelyezése után
azonban ijedtében szörnyethalt.
- Szörnyethalt?
- Igen, felügyelő úr. Ahogy lehajolt, a fejfával a földbe szögezte a
kabátja elejét. Aszerencsétlen flótás ijedtében azt hitte, Betteloni, az
áldozata húzza a nyakánál fogva, hogy levigye magával a sírba...
Nick J. Fuller