''VESZÉLYBEN A FÖLD
A természet rombolása, a környezetszennyezés mára már gigantikus
méreteket ölt, annak ellenére, hogy mindenki szeretné megállítani. Csak
éppen nem vagyunk képesek feláldozni egyes dolgokat annak érdekében, hogy a
helyzet megváltozzon. Hiszen ezek a dolgok megkönnyítik életünket, s sok
örömet szereznek nekünk. Ezen kívül kellemesen eltölthetjük az időt
segítségükkel, jól szórakozhatunk. Ezt a nézőpontot azonban minél előbb meg
kell változtatnunk. Most már ugyanis sokkal komolyabb dolgok forognak
kockán, s nem csak az egyéni jóllétünk. Veszélyben van a Föld, s ezáltal az
egész emberiség is. Ha nem teszünk gyorsan valamit, akkor talán már késő
lehet, s végleg meg lesz pecsételve bolygónk sorsa.
Hogy mire is gondolok konkrétan? Például az autókra. Persze ezek nagyon
hasznosak, s kényelmesek, csak éppen kipufogógázokat is kibocsátanak,
amelyek nagyon káros hatással vannak az ózonpajzsra, hiszen átalakítják az
ózont, újabb lyukakat képezve, melyeken az ultraibolya-sugarak át tudnak
hatolni, s ezek többek között bőrrákot idéznek elő. Csak már teljesen
függővé váltunk az autóktól, nékülük teljesen megbénulna az egész élet.
Éppen ezért nem is tudunk lemondani róluk. Pedig ezt kéne cselekednünk. Most
még ugyanis megvan a választási lehetőségünk: vagy továbbra is így marad
minden, és a Földet egy halott bolygóvá tesszük; vagy pedig radikális
változásokkal reformáljuk meg az egész társadalmat, s megmentjük ezzel közel
hétmilliárd ember és több tízmilliárd állat életét.
Ha azonban csak ölbe tett kézzel várjuk, hogy mi fog történni, akkor
minden kompromisszum nélkül az első variáció fog bekövetkezni. Vannak olyan
dolgok is, amelyek kezdetben nagyon jónak mutatkoznak, ám valójában mégsem
azok. Példának okán a NASA bejelentette, hogy a Föld tengelyforgási ideje
egyre inkább lassul. Ez pár hónap alatt már 0.6 millisekundumot jelent.
Ennek talán örülni kellene, hiszen több időnk lesz mindenre egy nap alatt
(bármilyen csekély is legyen ez az időtartam), ha a lassulás ilyen tempóban
folytatódik. Ám ez csak egy mellékhatás. A kiváltója a dolognak, az El Nino
meleg tengeráramlat olyan katasztrófákat idézett már elő, mint például a
tavalyi ausztráliai- és idei borneói erdőtüzek.
Az El Nino tulajdonképpen egy ártalmatlan áramlat lenne, ám Földünket már
olyan mértékben megváltoztattuk, hogy az szörnyű katasztrófákat idéz elő. S
ezért csakis az emberiség, nem pedig a természet a hibás. Ugyanúgy van ez a
Föld lassulásával is. Még jónak tűnik (vagy legalábbis semlegesnek), ám nem
tudhatjuk, hogy miket fog előidézni. S ez egy nagyon felelőtlen
cselekvésmód. Állandóan változtatjuk bolygónkat, s nem tudjuk, hogy az
hogyan fog reagálni minderre. Ám mivel az ember a jelenlegi, vagy inkább pár
száz évvel ezelőtti természeti körülmények között fejlődött évmilliókig, egy
vátoztatás csak rossz lehet. Egy másik nagy problémát jelent az erdők
írtása. Napjainkban már csak mintegy fele található meg a Föld felszínét
eredetileg borító erdőkből, s ezek területe is rohamosan csökken, hiszen
évente egy Nagy-Britanniányi erdőt írtanak ki.
Ha ez így folytatódik, pár évtizeden belül nem lesz egy darab fa sem a
Földön. Márpedig ez így fog folytatódni, s ráadásul még nagyobb iramban,
ugyanis a Föld lakosságának állandó növekedésével egyre több alapanyagra,
így többek között fára van szükség. Ez is egy olyan út, amely nem sokáig
járható, ugyanis a Föld pusztulásához vezet. A növények két szempontból is
nagyon fontosak számunkra. S ha valamelyik funkciójuk megszűnne, szörnyű
katasztrófák következnének be a Földön - tűlélők nélkül. Az egyik funkciójuk
az lenne, hogy a fotoszintézis melléktermékeként oxigént állítanak elő. Erre
pedig nekünk, embereknek szükségünk van. Nélküle csak percekig élhetnénk
tovább. Így tehát láthatjuk, hogy egy elemi létfunkciónk függ a növényektől.
Térjünk át a második fontos tényezőre. A már említett fotoszintézissel a
növények a szervetlen anyagból szerves anyagot tudnak előállítani; más
élőlények erre nem képesek. Így tehát ha a fákat kiírtjuk, akkor felborul a
teljes tápláléklánc, s ennek beláthatatlan következményei lehetnek.
Fillér Ferenc/TFM