''FÉNYSEBESSÉG NEM = FÉNYSEBESSÉG
1905-ben Albert Einstein kidolgozta a fizikát forradalmasító speciális
relativitáselméletetét. Ez már majdnem száz éve történt, ám máig sem
jutottunk még el arra a szintre, hogy a köztudatban is helyesen éljen ez az
elmélet. Mindmáig nem érte el az átlagember azt a szellemi nívót, hogy magát
az elméletet megértse. Hiszen ha valakit megkérdez az ember az utcán (ki
lehet próbálni), hogy mekkora sebességgel közlekedik a fény, akkor minden
bizonnyal azt fogja válaszolni: fénysebességgel! Na, ez például nem igaz! A
fény ugyanis csak a mi számunkra (külső szemlélő) halad 300.000 km/sec-os
sebességgel. Saját tér-idő-kontinuumában jóval gyorsabban tesz meg egy adott
távolságot. Ám ez a sebesség átalakítja, transzformálja a teret, s ennek
köszönhetően mi úgy észleljük, mintha a fotonok a már említett sebességgel
közlekednének.
Ez talán egy példával szemléltetve könnyebben érthető. Tegyük fel, hogy
létezik egy űrhajó, amely 1 G-vel gyorsul, s eléri a fénysebesség
kilencvennyolc százalékát. Ez az űrhajó mindössze negyvenöt év alatt
keresztül tudna utazni az ismert univerzumon. Igen ám, de most következik a
probléma. Ilyen felderítő-űrhajókat értelmetlen lenne kiküldeni az űrbe,
amikor ugyanis visszatérnének, lehet, hogy már nem is létezne az emberi faj
a Földön. Ekkor pedig nem származna semmiféle hasznunk belőle.
Űrhajónk ugyanis csak kétmilliárd év múlva érkezne vissza a kék bolygóra.
Hiszen a külső szemlélőnek ők is sokkal lassabbak voltak, s ezért nem is
haladhattak gyorsabban. Csakis az űrhajón belül telt máshogy az idő, ott a
normális sebesség szerint. Tulajdonképpen ez egy mindennapi jelenség és az
emberekre is vonatkozik. Ugyanis minden ember más- és más tér-idő-
kontinuumban tartózkodik, attól függően, hogy milyen gyorsan közlekedik,
mekkora a tömege, satöbbi... Márpedig nincsen két azonos ember a Földön...
A fénysebesség tehát határérték, mint ahogy azt Einstein is
megállapította, ám csak a külső és belső szemlélőnek. A külső és a belső
távolságot egymáshoz viszonyítva a külső és belső eltelt idő hatványában
azonban már nem. Hiszen űrhajónk 45 év alatt tesz meg kétmilliárd fényévet.
Ez a fénysebesség 44.444-szerese!!! Ám nekünk, külső szemlélőknek úgy tűnik,
hogy csak fénysebességgel haladnak, mivel más a tér-idő-kontinuumunk. Így
tehát nekünk ez kétmilliárd évnek látszik (nem csak látszik, de a saját
realitásunkban az is). Ez az egész a Lorentz-transzformációval magyarázható.
Ennek az a lényege, hogy növekvő sebesség mellett rövidül a tér és az idő is
egy bizonyos burkon belül, ami a megadott sebességgel mozog. A
fénysebességhez közeledve egyre nagyobb ez az idő- és térrövidülés.
Megjegyzendő, hogy (visszatérve előző példánkra) az űrhajóban lévő emberek
ebből nem észlelnek semmit. Számukra az idő teljesen normálisan halad
tovább. Azt sem veszik észre, hogy gyorsabban haladnak a fénynél, hiszen ez
nem is igaz. A saját tér-idő-rendszerükben ugyanis lassabbak annál. De csak
ott. Az univerzum többi részéhez viszonyítva azonban jóval gyorsabbak!
Ám mi van akkor, ha űrhajónk olyan gyors, hogy eléri a fényfalat?
Vezessük tovább az eddigi gondolatmenetet! Eddig az idő (és a tér) mindig
rövidült. Ekkor azonban már teljesen más a helyzet. Ha ugyanis elértük a
maximumot, akkor tulajdonképpen megszűnik minden, hiszen a nullára rövidül.
Ez azonban egyáltalán nem azt jelenti, hogy mi is megszűnünk létezni. Sőt,
az ellenkezőjét! Kiszabadulunk a tér és idő korlátai közül. Nem lesz
számunkra lehetetlen semmi sem. Mindenhol és mindenkor ott lehetünk. Azt
csinálunk, amit csak akarunk. Ám akkor felvetődik a jogos kérdés, hogy
emberek vagyunk-e még, vagy már nem? Szerintem nem, talán leginkább úgy
fejezhetném ki magam, hogy félistenek. Bizonyos dolgokban mindent meg tudunk
csinálni, ám mégsem vagyunk mindenhatók. Más kérdés, hogy Isten (ha
egyáltalán van ilyen) mindenható-e? Tegyünk fel egy egyszerű kérdést: Tud
Isten egy olyan tárgyat teremteni, melyet aztán nem tud megsemmisíteni? Ez
egy paradoxon. Bármi lehet a válaszunk, csakis arra a következtetésre
juthatunk, hogy senki sem lehet mindenható. Ez pedig magában azt is
jelentené, hogy az ember a fényfalon való túljutáskor isteni pozícióba
kerülne. Egyetlen gond van csak: onnan már nincs visszatérés. Már nem tudjuk
az űrhajó sebességét fénysebesség alá csökkenteni, mivel nincs mit
csökkenteni. Ott már nem léteznek ilyen fogalmak, hogy sebesség, tér, idő...
Fillér Ferenc/TFM