''A JÖVŐ GENERÁCIÓJA
A világ napjainkban óriási változásokon megy keresztül. Tíz-húsz éven
belül már teljesen más látvány fog a szemeink elé tárulni. Két generáción
belül pedig még radikálisabb változások várhatóak. Jelen pillanatban még
csak saját környezetünket alakítjuk át, ám nemsokára eljutunk arra a pontra,
amikor túllépünk ezen, s saját testünket is átformáljuk annak érdekében,
hogy tökéletes embereket hozzunk létre, mind fizikai, mind szellemi téren. A
változások be fognak következni, már csak az kérdéses, hogy mikor?
Két lehetséges út adódik a mesterséges evolúcióra: egyrészt a biológiai,
másrészt pedig a technikai fejlődés. Vizsgáljuk meg elsőként az előbbi
következményeit, kihatásait. Itt természetesen a genetikáról van szó, mely
ugyan napjainkban még csak gyerekcipőben jár, de hatalmas léptekkel halad
előre. Mint azt általában mindenki által ismert tény, az összes emberi
tulajdonságért - legyen az külső, vagy belső - egy gén, vagy géncsoport
felelős. Ezek határozzák meg, hogy egy ember hogy néz ki, s miként
gondolkozik. A gének átkódolásával ezek a tulajdonságok is
megváltoztathatóak. Elméletileg bármi lehetséges, a genetika nem szab
határokat a képzelet számára. Testünket úgy alakítjuk, ahogy az nekünk
tetszik. Például a rövidlátás és a távollátás gyógyítása rutinná válik.
Teljesen fájdalommentesen történik minden. Ám többet is javíthatunk
szemeinken. Beprogramozhatjuk például azt is, hogy mikroszkópikus-, vagy
akár röntgenlátással rendelkezzünk. De ez még mind semmi, ha akarunk, akár
szárnyakat is növeszthetünk, izmaink szerkezetét megváltoztathatjuk, hogy
teherbíróbbak legyenek, stb...
Vagy akár testméretünket is megnövelhetjük, sőt teljesen új arcot, testet
adhatunk magunknak, ha a régi esetleg nem tetszik, vagy már meguntuk. Ilyen
talán nagyon kevés esetben fordulhat elő, hiszen a következő generáció
"tervezői" - akik előre megszabják, hogy az utódok hogyan fognak kinézni -
gondoskodnak az emberek tökéletességéről. Ha valaki egy hiba folytán esetleg
mégsem tökéletesen születne, az sem jelent problémát, hiszen azt ki lehet
javítani. A népességnövekedés problémája is megoldható lenne, hiszen így
csak annyi utódot kellene előállítani, amennyire szükség van. Ez sem
okozhatna problémát, hiszen az emberi faj fenntartásának érdekében - ha ezt
az utat választjuk -, bizonyára át fogunk állni a gyermekek mesterséges
fogantatására, s az embriók, valamint csecsemők gépek által való gondozására
is. Természetes módon - talán egy-két kivételtől eltekintve, nem fognak
gyermekek születni. Ám sajnos ez ebből következően egy nagyon hideg világ
lesz, érzelmektől teljesen mentesen, hiszen minden ember gépek mellet
nevelkedik majd. Honnan is tanulna mást?
Ám kérdéses egyáltalán, hogy szükség lenne-e utódokra? Hiszen az emberek
ekkor képesek lesznek a halál-gén kiiktatására (már napjainkban is ismert
gén, s éppen a semlegesítésén kísérleteznek). S ez esetben a gyermekek csak
problémákat okoznának, hiszen a Földön elég kevés a hely már ennyi ember
számára is. Ha mindenki halhatatlan lenne, s még gyermekek is születnének,
akkor szinte el se férnénk ezen a bolygón. Lehet, hogy akkor már
rendelkeznénk olyan technológiával, melynek segítségével más, számunkra
lakható bolygókra utazhatnánk, de ez még egyáltalán nem biztos.
Az élelem hiánya nem is a legnagyobb gond lenne ekkor, hiszen
átkódolhatják magukat az emberek, hogy kevesebb, vagy másfajta élelemre
legyen szükségük. A gond a hely-, és így kégyelemhiány lenne. Hiszen a
népesség növekedésével egyre kevesebb élettér jutna egy személyre. S lassan,
de biztosan elérnénk arra a szintre, mikoris a szó legszorosabb értelmében
már nem is férnénk el a Földön. S hogy ekkor mi következne, talán az emberek
irtása? Nem lehet tudni, egy azonban biztos, hogy katasztrofális helyzet
állna elő. Térjünk most át a második lehetőségre. Ez abból állna, hogy az
emberek nem a genetikai forradalmat választják, hanem a technikai úton
folytatódik a homo sapiens sapiens története.
Ekkor szintén nagyon sok dologra lennénk képesek, ám közel sem annyira,
mint az első variációnál. Például be tudnánk építeni mikro- winchestereket
az agyunkba, s így óriási mennyiségű információ tárolására lennénk képesek.
Sőt, az Internet példájából kiindulva, össze is köthetnénk ezeket egy
műholdas rendszer segítségével, s így csupán a gondolataink segítségével
kommunikálhatnánk embertársainkkal. Természetesen a kívülállóknak csak
korlátozott hozzáférésük lenne gondolatainkhoz, s emlékeinkhez, így az
embernek a jövőben is megmaradhatna a magánélete. A technikai változás során
szintén megváltoztatnánk saját testünket is, s nem csak az agyunkhoz
kapcsolhatnánk kiegészítő részeket. Hiszen például a robotkezek sokkal
erősebbek a mieinknél s szinte így van ez minden végtagunkkal, szervünkkel
is.
Az ember tulajdonképpen cyborggá változna, mert a gépi termékek
minőségileg sokkal jobbak az organikusoknál. Megeshet az is, hogy teljes
testünket lecseréljük, s ez alól csak agyunk lenne kivétel. Annak ugyanis
maradnia kell, hiszen ebből ered személyiségünk, s nélküle mi is megszűnnénk
létezni. Abban a pillanatban, mikor kicserélik agyunkat, mi meghalunk, s egy
android veszi át a helyünket. Mindent összevetve azonban az első variációt
tartom valószínűbbnek, hiszen talán még ez a természetközelibb. Minden
bizonnyal lesznek olyanok is, akik a technikai utat választják (ugyanis
vannak olyan dolgok, amelyek csak ennek segítségével elérhetőek), s
valamennyire ez is bele fog épülni a genetikaiba, de ez olyan csekély
mennyiségű lesz, hogy szinte el is hanyagolható. Ám alaposan gondoljuk át,
hogy mit is teszünk, s hogy jó-e egy tökéletes lény. Hiszen a személyes kis
hibák teszik csak érdekessé az embert...
Fillér Ferenc/TFM