''ÁLOM KONTRA VALÓSÁG
A reinkarnáció egyes melléktanai azt feltételezik, hogy a lélekvándorlás
az egyre magasabb, felsőbbrendű dimenziókba való jutás fogalmát foglalja
magában. Testünknek szüksége van az alvásra, hogy kipihenhessük magunkat.
Míg alszunk, agyunk a normális, ébrenléti béta-hullámoknál alacsonyabb alfa-
hullámokat sugároz. De tulajdonképpen mi is az álom? "Főleg képszerű
képzetek kialakulása az alvás alatti, kritikátlanul összekapcsolt, időt és
teret tekintetbe nem vevő elképzelések és "gondolattöredékek
felsorakoztatása" - írja az Új Magyar Lexikon.
Nos, ez az említett teóriák szerint nem teljesen igaz. Amikor álmodunk
kilépünk testünkből és ellátogatunk más, esetleg számunkra még teljesen
ismeretlen világokba. Tehát amíg mi egy másik univerzumban tartózkodunk,
addig a földi testünk nyugodtan kipihenheti magát. Viszont amikor ébren
vagyunk, akkor abban a bizonyos másik világban alszunk. Ez a feltételezés
maga után vonja azt a közvetkeztetést, hogy mind a két párhuzamos
univerzumban van egy fizikai testünk és a valódi, szellemi énünk ide-oda
járkál közöttük, mindig a friss testben, tehát soha nem az alvó testben
tartózkodva. Ez eredményezheti életfolyamataink minimumra csökkenését ez idő
alatt.
Tulajdonképpen az a világ is teljesen ugyanolyan mint a miénk, csak éppen
a napszakok az egymás fordítottjai, s persze az időrendek is megcserélődnek,
hiszen ott jóval többet kell aludnunk, mint itt. Ha az egyik testünk
abbahagyná biológiai tevékenységét, - azaz "meghalna" - akkor azonnal
szükségünk van egy újra abban a dimenzióban, mert különben nem alhatunk, ami
azt eredményezné, hogy túlterhelés miatt a másik testünk is meghalna. Ha
mind a két test egyszerre halna meg, - aminek persze hihetetlenül kevés az
esélye - akkor a lélek szabadon bolyongana (ezt nevezzük mi
szellemjelenségnek) mindaddig amíg mind a két világban nem talál magának
megfelelő testet - ez akár több évezredig is eltarthat.
Bizonyára volt már Önnek is olyan álma, amely később többé-kevésbé valóra
is vált. Ilyenkor az történhetett, hogy kiléptek az "álomvilág" téridejéből
és átjutottak a saját terük jövőjébe, ahol megfigyelhették az elkövetkezendő
napok, vagy akár évek eseményeit is. Ekkor általában fáradtan, nem
kipihenten ébredünk, mert végül is a Földön voltunk, csak egy későbbi
korban. A másik testünk viszont teljesen frissen ébredhet majd fel, mert nem
került sor szokásos magasságú megterhelésre az ő világában. Ehhez hasonló
dolgok napról-napra, illetve estéről-estére történnek velünk, csak sajnos mi
nem emlékezünk, nem emlékezhetünk rájuk, ugyanis ha túl sokat tudnánk a
jövőről, akkor az megváltoztatná jelenünket, amely szintén kihatással lenne
későbbi cselekedeteinkre, így tehát nem az a jövő következne be, amit
láttunk. Így nem is járhattunk volna ott álmainkban.
Az alvás tulajdonképpen energiagyűjtés és nagyon hasonlít az olyan
meditációs formákra, ahol az emberek elhagyják fizikai testüket, ugyanis itt
szintén felfrissülve, energiával telve "ébrednek fel".
Fillér Ferenc/TFM