''HONNAN JÖTTÜNK, HOVA MEGYÜNK?
Ugyebár a reinkarnáció arra tanít, hogy létezik egy test fölött álló
tudat, amely mindig új testet ölt régi testének halála után, s amely örök
idők óta létezik. A probléma csak az lenne, hogy lélek csak meghatározott
mennyiségben van. A Földnek viszont sohasem volt annyi emberi lakosa, mint
most. Erre az ellentétességre talán csak egy magyarázat szolgálhatna
kielégítő válasszal, mégpedig az, hogy léteznek úgynevezett "vándorlelkek",
amelyek más bolygókról kerültek a Földre.
Bolygónk már majdnem elérte terhelhetőségének maximumpontját, tehát
tovább már nem szabadna ilyen iramban növelni az emberiség amúgy is magas
lélekszámát. Ha feltételezzük, hogy tényleg léteznek ezek a vándorlelkek,
melyek a Földre jöttek, akkor valahonnan jönniük is kellet. Ha abból
indulunk ki, hogy ez a minket megelőző faj is a túlnépesedés miatt halt ki,
akkor talán egy, a miénknél kisebb bolygóról, mert páran még itt is
elférünk, de nem túl sokan.
Azonkívül nem tudom ugyan, hogy mely módon közlekednek a lelkek, de ahhoz
- mint minden máshoz - is bizonyosan valamiféle energiára van szükség. A
keresett planéta így nem lehet túl messze tőlünk. Sőt, talán itt, ebben a
naprendszerben. Nézzük sorba a lehetséges jelölteket! Ha a miénkhez hasonló
élet után kutatunk, akkor a Nap szóba sem jöhet, mivel a felszíni
hőmérséklete több, mint 6000 C fok.
A következő égitest, a Merkur már nem annyira, de még mindig túl meleg. A
bolygó megvilágított és "éjjeli" féltekéje között ugyan létezik egy köztes
érték, ahol kialakulhatott volna az élet, de ez a terület túlságosan kicsi
lenne ahhoz, hogy több, mint hat milliárd - az emberhez hasonló - értelmes
élőlény elférhessen rajta. A Pluto, Neptunusz, Uránusz, Szaturnusz és a
Jupiter túl hideg bolygók, valamint az atmoszférájuk összetétele is jelentős
eltéréseket mutat a Földével szemben.
A kisbolygók pedig méretük miatt nem felelnek meg. Marad tehát a Mars és
a Vénusz. Ezeken a planétákon még a most élő ember is meg tudna élni, ha a
légkörüknek összetétele egy kicsit más lenne, ugyanis ezeket a hőmérsékleti
határértékeket még kibírná a testünk. Na de ennyit megengedhetünk egy ilyen
teóriában, ugyanis ezek alatt az évmilliók, vagy akár évmilliárdok alatt
átalakulhatott az a test, amibe a lélek költözik, fokozatosan úgy, hogy az
már a földi levegőt is be tudta lélegezni.
A két bolygó közül talán mégis a Mars az esélyesebb -15 C fok
átlaghőmérsékletével, mint a 80-100 C fokos Vénusz. Valamint az előbbi
bolygó felszínéről 1976-ban a Viking-program keretein belül érdekes
felvételeket közvetített a két űrszonda. Ezeken a fényképeken többek között
piramisok, egy város utcáinak körvonalai és egy arc láthatóak, amely
alakzatok arra utalnának, hogy igenis volt élet - méghozzá civilizált,
értelmes élet - a Marson, ami mostanra már szinte teljesen eltűnt.
Azért csak szinte, mert bizonyos primitív egysejtű lények még mindig
élhetnek a vörös bolygón. Ha légkörét vizsgáljuk ugyanúgy megtalálhatjuk
benne a nagy mennyiségű nitrogént, mint a Föld légkörében. A széndioxid és
az oxigén százalékos aránya úgymond helyet cserélt. Ha elpusztítjuk mi is a
fákat és a többi növényt a Földön, amely oxigént termel, ugyanúgy rohamosan
megnövekszik a levegő széndioxid-, csökken az oxigén-tartalma. Mivel nem
tudnak lélegezni, kihalnak az állatok is a növények után, bolygónk
elsivatagosodik és végül pontosan úgy fog kinézni, mint szomszédbolygónk.
Ezután hova megyünk, talán vissza a Marsra, vagy tovább a Vénuszra? Hova
megyünk, hogy újrakezdhessünk mindent és a jővő tudósai azon
elmélkedhessenek, hogy hogyan alakulhattak ki egy mellettük lévő bolygón
olyan nem természeti eredetű képződmények, mint például a Kínai Nagy Fal...
Fillér Ferenc/TFM