''ÉLET A HOLDON
Sokan kérdezhetik, hogy most miről beszélek. Hiszen majdnem mindenki
látta - ha koránál fogva csak felvételről is - a Holdraszállást. Tudják,
mikor Neil Armstrong a következő mondat kíséretében a Hold porába lépett:
"Kis lépés egy embernek, de nagy lépés az emberiség számára." Hiszen az egy
halott bolygó - mondhatnák. Igen, az. Legalábbis a felvételek szerint. Mert
hát ha például egy idegen civilizáció képviselője a Szaharában szállna le a
Földre, akkor ő sem feltételezné, hogy lakott bolygóra érkezett. Ezenkívül
egyes magas rangú tisztek, akik most vonultak nyugdíjba a NASA-tól, azt
állítják, hogy azok a felvételek nem is a Holdon készültek, hanem a nevadai
sivatagban. Szintén elgondolkodtató, hogy a nagy sikerű Hold-programot jó
pár év elteltével beszüntették azzal a kifogással, hogy nincsen rá pénz. A
NASA pedig igenis kapott volna pénzt - elég tetemeset méghozza - a további
kutatásokra. Nagyon sok embernek volt egy kiváltképp érdekes feltételezése,
hogy miért is hagyták abba. Ezt azért tették, mert rájöttek: a Hold nem
lehet a miénk, ugyanis az már másoké. És ezt nem is minden alap nélkül
feltételezték, ez nem csak pár ufó-mániás őrültnek az agyszüleménye volt.
Lehet ugyan, hogy "az igazság odaát van", de azért néha ki is szivárog
valami információ a kiváncsiskodók számára. Így többek között olyan
fényképek, amelyeken nem csak piramisok - mint például a Marson is -, hanem
űrbázisok is láthaóak a Föld kísérőjének a felszínén. Persze megvan annak az
esélye is, hogy ezek a bázisok földi eredettel bírnak, de ennek a
valószínűsége szinte a nullával egyenlő. Bár azért még nem zárható ki
véglegesen. A legkézenfekvőbb dolog talán most az lenne, ha megvizsgálnánk,
hogy adottak-e a természeti körülmények a Holdon az élet kialakulásához. Ez
egy szóval megválaszolható lenne: igen!
Hiszen van egy olyan hőmérséklet, ami még elviselhető számunkra is, s a
Lunar Prospector nevű amerikai szonda nemrég fedezte fel, hogy a Hold
pólusain jég található. Ezt már eddig is sejtettük. Ám csak sejtettük, mivel
a NASA szokása szerint letagadott mindent, s azt állította, hogy az nem jég,
hanem szárazjág, vagyis fagyott szén-dioxid, fagyott víz helyett. Most
azonban végre beismerte, mint ahogyan pár évvel később mindent be is
szokott. Addig azonban makacsul tagad mindent. Ám most nem ez a téma,
térjünk hát vissza a holdi élet kutatásához. Mint azt már olvashattuk, a
kellő feltételek megvoltak hozzá, sőt, lehet, hogy a jég valamikor még víz
formájában volt jelen a felszínén. A Hold ugyanis nem a Naprendszer
keletkezése óta kísérője Földünknek. Anyabolygónk gravitációs ereje csak
később fogta be, s nem tudjuk, hogy addig hol tartózkodott, Ám nagy
valószínűség szerint egy Nap körüli erősen nyújtott elliptikus pályán. Így
aztán egy évszakban víz borította felszínét, egy másikban pedig jég. Ha
pedig már ezek a feltételek megvannak, akkor biztosan létrejön az élet is a
földi modell szerint. Az már egy teljesen más kérdés, hogy hogyan néznek ki.
Ám feltételezhetjük, hogy nem nagyon hasonlítanak ránk emberekre, tehát nem
humanoid típusúak. A holdlakókat (ha léteztek egyáltalán) nem úgy kell
elképzelni, mint a sci-fi filmek ufonautáit. Tehát nem kicsi szürke emberkék
nagy fejekkel. Talán az ember majd valamikor így fog kinézni a természetes
evolúció következményeként, ám hogy egy teljesen függetlenül fejlődő faj
ennyire hasonlítson ránk, az csak egy hiú ábránd. A természet szereti a
változatosságot, mint ahogy azt már a Földön is láthatjuk a sok ezer
különböző állatfajban, hát akkor kozmikus szinten miért ne így működne a
dolog? Tehát olyan lények lehetnek ezek, amiket mi talán el sem tudunk
képzelni, mivel nicsen viszonyítási alapunk. Majd ha találkozunk velük,
meglátjuk milyenek.
Ám ha még napjainkban nem is lenne élet a Holdon, húsz éven belül már
bizonyára lesz. Az európai ESA ugyanis a Lunar Prospector sikerén
felbuzdulva 2000-ben egy száz kilós szondát akar fellőni egy Ariane-5
rakétával, mely az Örök Fény csúcsán landolna, a felfedezett jégsapkák
közelében. Itt aztán megvizsgálják a terepet, a jövőben ugyanis egy bázis
építése van tervben, egy előretolt kilövőállomásé, ahonnan a készülőben lévő
interszteláris szondákat indítanák. A Hold tulajdonképpen a jelenlegi
formájában lakható, ha egy kicsit felmelegítjük az éghajlatát. Ez kevesebb,
mint tíz éven belül megoldható az üvegházhatás segítségével. A Holdon olyan
anyagokat juttatnánk a légkörbe, amelyek ezt a hatást akár ezerszeresére is
fokozzák. Így aztán el kezd olvadni a jég, s tengerek lepik majd el az addig
halott bolygó felszínét. Ezután pedig megkezdődhet a növények telepítése,
melyek a lélegzéshez szükséges oxigént állítják elő számunkra. Így aztán
tulajdonképpen már kész is van a feladat. Életteret nyertünk az emberiség
számára, s ez a túlnépesedés problémájának tükrében nagyon jelentős dolog.
Ám azért mindenesetre gondok is fognak adódni a holdlakásból, mivel az ott
születendő emberek egyrészt sokkal magasabbak lennének az alacsonyabb
gravitáció miatt, másrészt pedig ugyanezen okból nem tudnának mozogni a
Földön, örökre ott kellene maradniuk...
Fillér Ferenc/TFM