''SZUPERSZÁMÍTÓGÉP
Aznap kapcsolták be először a világ legszuperebb szuperszámítógépét. Az
első olyan komputert, aminek elég nagy a kapacitása ahhoz, hogy a már
elkészített mesterséges intelligencia program elfogadható sebességgel
futhasson rajta.
Sokan állták körül a gépet, ott volt a tervezője, a mesterséges
intelligencia program írói, akik kicsit szorongva is várták, hogy élesben
soha ki nem próbált művük miként fog működni, az intézet igazgatója és
persze egy sereg szájtáti is.
Már csak pillanatok voltak hátra.
Az igazgató, aki szerette hallani a saját hangját és ebből kifolyólag a
beszédeket is, kis beszédet rögtönzött.
Beszélt a hosszú éveken át folyó kutató, tervező, fejlesztő munkáról, a
felmerült, majd leküzdött nehézségekről. Arról, hogy mit várnak az új
masinától - így nevezte, mert bár ő volt a projekt vezetője is egyben,
semmit sem értett a számítógépekhez.
Ecsetelte, milyen nagy jelentőségű vívmány, hogy országuk hozza teremti
meg a világ első mesterséges intelligenciáját, az első gondolkodó lényt,
amit nem a természet szült. Beszélt arról, hogy micsoda távlatai nyílnak
ezzel a tudományos kutatásnak - fogalma sem volt a távlatokról, de nagyon
szép, kerek mondatokban tudta emlegetni azokat.
Szólt felhasználásának lehetőségeiről és továbbfejlesztéséről. Aznap tett
az asztalára egy jelentést a titkárnője, amit ugyan nem olvasott el végig,
de abban erről volt szó, hát idézgetett belőle.
A körülötte állók türelmesen, vagy éppen tűkön állva hallgatták, de végig
hallgatták. Szükségük volt erre a kissé begyepesedett hivatalnokra, mert
mindig tudott valahonnan még egy kis pénzt szerezni, ha megszorultak valahol
a fejlesztés közben.
Aztán eljött a nagy pillanat. Az igazgató ünnepélyesen a géphez lépett és
megnyomta a gombot, amivel áram alá helyezhette.
Felzúgtak a komputer hátuljába szerelt hűtőventillátorok, majd nem
történt semmi. A monitorok - mind a négy, amelyik rá volt kötve - sötétetek
maradtak.
A gép tervezője és építői egymásra néztek. A mesterséges intelligencián
dolgozó team programozói egymásra néztek. Az igazgató pedig valamennyiüket
végigmérte, szúrós, feddő tekintettel.
Egy technikus mentette meg a helyzetet. Odaugrott és a zsebéből előkapott
csavarhúzóval pillanatok alatt leszerelte a gép borítását.
Belenézett a belsejébe, aztán röhögve fordult vissza.
- Valaki kilopta belőle mind a tizenhat terabájt RAM-ot...