''GYILKOSSÁG A MÁGNESVASÚTON
A férfi a mágnesvasút második kocsijának padlóján hevert és teljesen
halott volt. Kérdés persze, hogy lehetett volna félig halott? Az ember vagy
befejezi rövid vendégszereplését ebben az árnyékvilágban, vagy nem. Ő
befejezte.
A doki csipesszel emelte ki a férfi halántékán lévő chipcsatlakozóból a
benne lévő szilíciummorzsát.
- Ahogy nézem, egyszer használatos, hivatalos kereskedelmi forgalomban
nem kapható modell - mondta.
Stancz őrmester megvonta a vállát. Neki tényleg mindegy volt. A laborban
az okosok majd eldöntik, hogy milyen chip és milyen információkat
tartalmazhatott. Az elhunyt külleméből, ruházatából ítélve nem lehetett azok
közül való, akik valamelyik virtuális valóságba belebonyolódva már azt sem
tudják mikor járnak ezen a Földön, mikor egy másikon. De éppen ez volt a
halottban a furcsa. Láthatóan, legalábbis a ruhái minőségéből ítélve,
felelős beosztásban dolgozhatott valahol, az ilyenek pedig nem szoktak a
mágnesvasúton utazni. Jobb körökben ez nem divat. A tömegnek ezt a
közlekedési formáját csak az használja, akinek nem telik másra. Ennek a
pasasnak pedig tellett.
Az őrmester a kezében tartott tárcára nézett. A doki az imént vette ki a
halott zsebéből. A szokásos holmi volt benne. Igazolványok, belépőkártyák,
memórialapkák. Semmi érdekes. Legfeljebb annyiban, hogy nem kell vesződniük
a halott azonosításával.
És egy arany hitelkártya.
Stancz még sohasem látott arany hitelkártyát, legfeljebb a reklámokban,
és még kevésbé tartott a kezében egyet. Egy arany hitelkártya birtoklása azt
jelentette, hogy a tulajdonos gyakorlatilag korlátlan hitellel rendelkezik
valamelyik megabanknál, hogy olyan anyagi források állnak a rendelkezésére,
amikről egy magafajta rendőr csak a magazinokban olvashat.
Talán ezért is találta annyira ellenszenvesnek a halottat. Az évek hosszú
során át végzett szolgálat alatt persze megtanult közömbösnek maradni, ha
egy bűncselekmény színhelyén kellett kiszállnia, nem jelent meg az
áldozatok, néha igencsak összeroncsolt teste álmaiban. Leszokott már arról,
hogy bármiféle érzelmet vigyen a munkájába. Ezt az ember vagy sterilen,
érzelemmentesen csinálja, vagy belebolondul. De ezt a fickót kifejezetten
antipatikusnak találta. Hatvanegy éves volt, héttel több, mint az őrmester.
Egyáltalán nem öreg, még élhetett volna negyven-ötven évet, vagy akár többet
is, meg voltak a forrásai ahhoz, hogy fiatalító műtéteket hajtasson végre
magán, műszerveket építessen a testébe.
Feleannyi idősnek látszott, mint az őrmester. Hiába, a plasztikai
sebészek és a kozmetikumok csodákra képesek, ha valaki meg tudja fizetni
őket. Meg aztán, egy szoftveres cég elnökének nem kell éjszakáit a város
legrosszabb hírű negyedeiben narkó-dealerek, prostik, illegális
chipkereskedők, fegyvercsempészek és egyéb nehézfiúk társaságában töltenie.
Stancznak még tíz éve volt hátra a korhatáros nyugdíjig, de csak három az
egyhez arányban fogadott volna, hogy meg is éri azt. A rendőrök ritkán
élvezhették nyugdíjas éveiket ebben a városban. De nem értett máshoz. És ez
legalább egy biztos állás volt.
- Miben halt meg? - kérdezte a dokitól.
- Peacemakere volt. A szívritmusszabályozók pedig meghülyülnek akkora
mágneses térben, amekkora idelent van - intett körbe a kérdezett a
mágnesvasút alagútjára célozva. - Szerintem öngyilkos akart lenni, másképp
nem jött volna le ide. Nincs az a szívbeteg, aki megkockáztatna egy utazást
a mágnesvasúton.
Az őrmester megvonta a vállát. Talán gondjai voltak a cégénél, a cégével.
Az Ilyen nagymenők általában ilyesmiért végeznek magukkal. Becsődölnek,
aztán kilépnek a negyvenedik emelet egyik ablakán, vagy nekihajtanak
kétszázzal egy szép, vastag betonfalnak. Nap, mint nap hallani ehhez hasonló
eseteket a hírekben.
Az állomás-felügyelőt kísérte oda hozzá egy közrendőr.
- Meddig kell még lezárva tartanunk a forgalmat? - kérdezte a szokásos
halványlila egyenruhát viselő, a közlekedési főiskolát frissen végezhetett
leányzó.
- Amíg be nem fejeztük a helyszínelést - felelte mogorván Stancz. A lány
csinos volt, de láthatóan, fontossága teljes tudatában, kanál minden lében.
- És az mikor lesz? - ütötte tovább a vasat a lány. - Az utasaink már
türelmetlenkedhetnek...
- Teszek rá - fordult el tőle Stancz.
A lány megütődve nézett rá. Nem szokhatta meg, hogy így beszéljenek vele.
El kell még néhány évet töltenie állomás-felügyelőként, hogy belekopjon a
gépezetbe. Amikor majd annyira érdekli az utazóközönség, mint Stanczot a
piás anyák, meg nem értett narkós gyerekei, akiket a detoxikálóba, vagy a
fogdába fuvaroz egy-egy razzia után, akkor lesz majd tapasztalt és talán jó
állomás-felügyelő.
Az őrmester kicsit bánta, hogy durva volt a lánnyal. Elvégre nem tehet
arról, hogy fiatal és még fogalma sincs róla, hogy milyen valójában ez a
város.
- Meg kell várnunk, míg be méltóztatik futni valaki az okosok közül és
megnézi a hullát - fordult vissza a lányhoz. - Aztán elvihetik a fiúk -
intett a két hullaszállító felé, akik egy közeli padon ülve, révült arccal
chipeztek. - Maga meg az útjára engedheti a kedvenc szerelvényeit.
A lány észrevette a változást az őrmesteren, ezért aztán viszonylag
kedvesen köszönte meg a felvilágosítást és elhagyta a kocsit.
A doki felállt a hulla mellől és letelepedett az egyik ülésre.
- Kire várunk? - kérdezte. - Ki van ma szolgálatban?
- Chuck, a flúgos - felelte Stancz.
- Ajaj - nyögött fel a doki. - Akkor elleszünk még itt egy darabig.
Chucknak híre volt a testületnél. Senki nem szólította a vezetéknevén,
sokan nem is tudták, sem a rangján, mint az előírások megkívánták volna.
Hadnagyi rangban szolgált már vagy tíz éve, pedig minden szükséges
papírja, végzettsége együtt volt az előléptetéshez és a megkérdezettek döntő
többségének az volt a véleménye, hogy ő az egyik legjobb gyilkossági
szakértő a kapitányságon. Egyetlen probléma volt csak vele, annyi érzéke
volt a fegyelemhez, mint az ateistának az imádsághoz. Egyszer már, valamikor
az ősidőkben előléptették századosi rangba, de két hét múlva le is fokozták.
Egy nyilvános rendezvényen fekete chipek terítésvel vádolta meg a városi
tanács egy tagját és amikor az fenyegetni kezdte, egyszerűen szájon vágta. A
rangját akkor sem kapta vissza, amikor kiderült, hogy igaza volt, a fickó
tényleg könyékig benne volt az illegális tartalmú információkat hordozó
chipek terjesztésében. Egy gyerekpornókat forgalmazó hálózat kulcsembere
volt. Le is ültették. De Chuckot nem rehabilitálták, ő meg nem is nagyon
küzdött érte. Talán azért, mert bizalmasan megsúgták neki, jobb ha meghúzza
magát, mert a polgármester is benne volt a tanácsosa bulijában, sőt ő
vezette és vezeti továbbra is, mert hozzá nem lehet nyúlni. Ahhoz már túl
nagy kutya és igencsak morog Chuckra. Aki megértette a burkolt fenyegetést
és sürgősen átkérte magát az informatikai osztályról a gyilkossági
csoportba. Azóta ott szolgál közmegelégedésre, mert a főnökének van annyi
esze és kedveli annyira, hogy távol tartsa a rázósabb ügyektől.
A doki ezúttal tévedett. Chuck aránylag hamar, riasztása után mintegy
félórával, befutott.
Stancz jelentett neki, nem mintha érkező felettese ezt elvárta volna
tőle, hanem, mert ő maga szerette betartani a szabályzatot pontról-pontra.
Meg aztán, tudta, hogy kissé bürokratikus viselkedésével fel tudja
bosszantani Chuckot, akit ugyan ő is nagyra tartott, de egyáltalán nem
kedvelt.
A hadnagy, szokásához híven, most is úgy festett, mint egy a züllés
kezdetén álló piás. Már hosszú ideje tartotta ezt a szintet, borotva élen
egyensúlyozva a még elfogadható és a kirúgandó rendőr megjelenésének
határán.
Meghallgatta a dokit is.
Aztán leroskadt az egyik ülésre, mint akit a végletekig kimerített a
kapitányságtól idáig tartó, mintegy öt perces autózás. Egy laposüveget
húzott elő a ballonja belső zsebéből, körbekínálta. Se a doki, se Stancz nem
ivott vele. Szolgálatban tilos és feltehetően nekik nem néznék el, ha a
nyakukba kapnának egy ellenőrzést.
- Azért késtem, mert kicsit utánanéztem az áldozatnak - mondta. Azt is
tudta mindenki a kapitányságon, hogy Chuck, talán az előéletének
köszönhetően, remekül bánik a számítógépekkel. Az a mondás járta, hogy amit
Chuck nem tud előbányászni a Hálózatról, az nincs is rajta.
- A cége körül semmi hiba, remekül prosperálnak. Ő a többségi tulajdonos
és az elnök is egyben. Tavaly majdnem tizenöt százalékos volt a növekedési
rátájuk, ez pedig nem semmi a mostani gazdasági helyzetben. A családja is
rendben van. Két gyereke van, a kisebbik lány, egyetemre jár. Mintadiák. A
fia a cégénél alelnök, most nősült, remekül kijön az apjával. A felesége
hűséges és neki sincs, azaz nem volt szeretője. Ami érthető is, mert mélyen,
bigottan vallásos volt a fickó. Az öngyilkosságot halálos bűnnek tartotta...
- Akkor, szerinted, gyilkosság volna? - kérdezte a doki. - De hogyan?
Erőszaknak semmi nyoma, márpedig, ha nekem szívritmusszabályozóm lenne,
foggal-körömmel védekeznék, ha valaki le akarna hurcolni a mágnesvasút
alagútjába.
- Ha tudnál róla, igen - felelte Chuck.
- Semmi jele annak, hogy az áldozat alkoholos vagy kábítószeres
befolyásoltság alatt állt - replikázott a doki. - Persze nem lehetek benne
biztos, de szerintem a laborban is azt fogják megállapítani, hogy teljesen
tiszta volt.
- Ez feltehetően így igaz - bólogatott Chuck. - A pasi nem ivott, nem
narkózott és elítélően nyilatkozott azokról, akik ilyesmikkel rongálják az
istentől ajándékba kapott testüket. Mint egy szent... Egyetlen szenvedélye
volt csupán, de ezzel is csak mértékkel élt. Fárasztó napok után szeretett
olyan virtuális valóság chipek benyomni magának, aminek segítségével erdőn,
mezőn meg ilyen helyeken mászkálhatott. Mindig azt mondta, hogy ez
pihenteti, megnyugtatja. De csak szigorúan legális chipek használt,
jogtiszta forrásból...
- Ez fura - mondta a doki - most egy olyat találtam a csatlakozójában,
amit nem lehet törvényes úton beszerezni. Persze a tartalma már törlődött,
egyszer használatos darab volt...
- És a gyilkos eszköz - fejezte be a mondatot Chuck.
- Hogy-hogy? - kérdezte Stancz. Nem egészen tudta követni a dolgot.
- Ki nézi meg a chipet, amit kivesz a fiókjából és bedug magának, hogy
tíz percre kikapcsolódjon, ha mindig ugyanolyat használ? Valószínűleg senki.
Kis hatásfokú, hétköznapi darab, aminek hatása alatt nem veszíti el teljesen
a kapcsolatot a külvilággal. Akár egy üzleti tárgyalást is lefolytathat, már
ha nem zavarja, hogy a tárgyaló partnerei arca helyett rigókat, meg
nyuszikákat lát és háttérzenének kabócák ciripelnek. De cseréljük ki a
chipet egy rugósabb darabra, olyanra, amilyet a kemény chipezők használnak,
aminek a hatása alatt ténylegesen egy másik Földön érezheted magad... Az
áldozat nincs hozzá szokva ilyen erős behatásokhoz. Teljesen elmerül a
virtualitásban. A gyilkosnak pedig nincs más dolga, mint belékarolni és
lehozni ide a mágnesvasút alagútjába. Ennyi.
- Ez csak egy elmélet - legyintett Stancz.
- Az, persze, hogy az. És nem is lehet bizonyítani, ha a gyilkos nem volt
kötöznivaló bolond és ügyelt arra, hogy meg ne lássa senki, távozni az
áldozat társaságban távozni annak irodájából és útban ide. Az viszont tény,
hogy tőlem elveszik ezt az ügyet - mondta Chuck egy cseppet sem szomorúan -,
mert ugye rám ilyesmit nem lehet bízni. Egy szoftver cég elnöke! Még a fiát
gyanúsítanám meg...
Stancz két héttel később a kapitányság büféjében mesélte el az esetet az
egyik kollégának, kávézgatás közben.
- Igaza volt. Tényleg elvették tőle az ügyet. És abban is igaza volt,
hogy az áldozat fiát gyanúsította. Aki mellesleg jókora pancser, mert több
tanú is látta, amint lekíséri apját a mágnesvasútba, aztán egyedül jön
fel...
És a Chyck-legendárium egy újabb darabbal lett gazdagabb.