''HÉTFŐI TÖRTÉNET
Puha Szilárd békésen üldögélt a selymes, zöld fűben. A csendet hallgatta
egykedvűen. Időnként egy-egy pillantást vetett a körülötte legelő három
birkára. Várta a civilizációt.
És a civilizáció jött.
Először egy nyilvános vécé materializálódott az erdőszélen, a hozzávaló
ősöreg vécés nénivel együtt, aztán néhány gyorsbüfé, szétszórva réten, majd
pár éjszakai bár és egy nyilvánosház. És nem volt még vége a sornak. Jött
egy rendőrőrszoba, egy közkórház, egy zálogház és több bankfiók, biztosítási
intézetek irodái és ügyvédi irodák, gyárak - szigorúan ellenőrzött
környezetszennyezési mutatókkal - egy brojlercsirke telep és hidropónikus
élelmiszergyárak, szupermarketek, iskolák és börtönök és még ez, meg az, meg
amaz. Közben - természetesen - folyamatosan épült ki az úthálózat és a
számítógépes világhálózat.
A bolygóra rácsukódott a civilizáció marka.
Szilárd felállt az aszfaltról. Valahogy eltüntették a füvet alóla és egy
sztrádát tettek a helyére. Felcsatolta birkáira a pórázokat - harapós
állatot csak pórázon lehet sétáltatni! - és elindult. Az űrkikötőbe tartott.
Talán ma még - minthogy nem kezdődött meg a turisták, kirándulni vágyók
rohama - sikerül feljutnia egy kirándulóhajóra, mely egy vad és garantáltan
civilizálatlan bolygóra szállít gyógyíthatatlan romantikában szenvedő
széplelkeket.
- A holnapi program: legeltetem a birkákat - mormogta maga elé. - De
szerdán... Szerdán rohangálhatok birkatápért, hogy legyen mit enniük ezeknek
a szerencsétleneknek. Hiába, kicsi a világmindenség! Kénytelenek lesznek
átszokni a fűről a tápra. Vagy tán még szerdán is lesz egy civilizálatlan
bolygó? Akkor majd csütörtökön szoknak át...