''BEBASZOV ÉL?ď0
(Andrej Pilev a neves állatkonfigurálási szakértő munkájáról beszél)
"Azt a különös napot is a csirkeólban töltöttük munkanapként a
novoszibirszki bázison 1966. november 3-án. Napi kisérleti feladatunkként a
csirkéket próbáltuk a falra ragasztani vagy a rácshoz rögzíteni. Mindkét
munkálattal komoly gondunk akadt. Ugyanis a csirkét a falra ráragasztani
szinte lehetetlen, mert sem a csiríz sem egyéb ragasztó nem tudja elég
erősen rögzíteni. Emellett a csirke nagyon vad állat. Állandóan kapálózik.
Nos, a helyzet egészen más azoknak a falaknak esetében, amelyeket előzőleg
megtisztítanak, befestenek, vagy olyan kis polcokkal látnak el, amelyek a
csirke tartását biztosítják. Ilyen esetekben a kutatónak könnyű a dolga.
Egy-két jól kimért mozdulat, s a csirke már ott virít a falon
odacellukszozva. A csirke ilyen helyzetben is kifejthet bizonyos aktivitást,
pl. énekelni próbálhat vagy betanítása után jegyet árulhat.
Egészen más a helyzet a rács esetében, mivel itt a ragasztás, a lukacsos
felület gyengébb tapadási lehetőségeiből fakadóan csökkentett, ezért a
szakemberek inkább az olvasztást javasolják. Az ugráló test rögzítését a
melegítés követi. A melegítést egyenletesen kell végezni valamennyi
testrészt illetően, mert ellenkező esetben, vagyis az egyes részek hidegen
hagyásakor azok felszabadulhatnak, önállóan leválva megtámadhatják vagy
elcsábíthatják az éppen vele dolgozó
személyt. Mi a hagyományos eljárást
használjuk, vagyis a csirkének a felváltott
áramütési és fazekas melegítési módját. A
folyamat végezetével a rácsra pneumatizált
test tetszés szerint bevonható
pörköltcukorral, kátránnyal vagy keksszel a
dekorációs és funkcionális felhasználástól
függően."
Néhány nappal később arra járt Andrej
Bebaszov aki a megmaradt
csirkemaradványokat a rácsokkal és
tapétával együtt ellopta, s átszökött Finnországba, ahol konyhaművészeti
újdonságként akart túladni a cuccon. Sajnos csak egy csoportszex bulira
hívták a helyi vegetariánusellátó futárszolgálat helyett tévedésből, ahová
érkeztekor az őt már jól ismerő Lopovljev igencsak megverte és az
önkényesség konyhamalacának használta.
Másnap Bebaszov elhúzott a kikötőbe
paksamétájával, melybe időnként kiadósakat
okádott a kimerítő buli után, s az első
rakodóhajón húzta meg magát.
A hajó útnak indult, s a huncut Bebaszov
hamarosan újra előbújt és kereskedni
próbált a már továbbfogalmazódott kísérleti
anyagával, ezúttal abroszként próbálva
értékesíteni a kínai matrózoknak. Azok,
sajnos félreértve Bebaszov humánus
közeledését olyan részletesen feltörölték
vele a fedélzetet, hogy megsajnálta, hogy valaha is elhagyta a kísérleti
laboratóriumot. Ami a legrosszabb, ahogyan teltek-múltak a hetek, a
legénység a Petruska nevet adományozta neki s rákényszerítette, hogy kínai
hastáncokat járjon drótparókával a fején a rakodótér micimackócsomagjai
tetején. Szerencséjére Xiü, a melák kapitány beleszeretett, s azután már
csak az ő kabinjában kellett a házvezetői
és házastársi teendőket elvégeznie,
beleértve Xiünek azt a kellemetlen igényét
is, hogy a kapitányt minden este
kinzószerelésben kellett kutyusként
megtámadnia és összeharapdálnia.
Igen megviselt lett Bebaszov mire Dél-
Afrika partjaihoz értek, de ugyanakkor már
annyi pénzt sikerült összekártyáznia a
csapdlecsacsit alig ismerő kínai
legénységtől, hogy meg tudott lógni, s
egyből a johannesburgi feketepiacra rohant
üzletelni. Sajnos oda nem jutott el, mert félúton a hirhedt Gabu Mabu törzs
rabul ejtette s látva furcsa összedrótozott fejét és összerúzsozott száját
az ördög varázslójának gondolva egy igen kellemetlen gödörbe zárták, ahol
szegény Bebaszov csak a zsebeiben maradt rúzsokkal és szemhéjfestékekkel
csirkepaksamétájára rajzolgatva tengethette napjait.
Amikor az argentín szafaricsoport
tévedésből a szürkehörcsögök helyett a Gabu
Mabu törzs valamennyi tagját lőtte halomra
újra előkerült Bebaszov, s az argentín
bandafőnök hatéves feleségének egyből
elnyerte kegyeit, aki a művész drótimidzsébe
beleőrülve azonnal az ő előkelő házába
hozatta. Bebaszov végre egy kicsit
megnyugodhatott, a pincéjükben néhány láda
vodkára talált, amelyeket igen nagy
sebességgel magáévá tett. Amikor a többnapos
kóma után Bebaszov magához tért, láthatta,
hogy bennszülöttek százai imádkoznak a ház előtt s nagy üdvrivalgással
fogadják feleszmélését. Hánynia kellett, s keresni kezdte a már olyannyira
megkedvelt paksamétát, de nem találta sehol. Sebaj, gondolta, s a falon
pihenő tigrisbőrt ajándékozta meg esszenciájával.
Amikor a kis, kegyetlenül kövér hatmellű
feleség berohant a nyögéseket hallva,
lassan megsimogatta és elmondta, hogy
képeit egy jótékonysági árverésen már el is
adta, s cserébe egy tigrismintájú
bőrszerelést szerzett neki. A szája annyira
büdös volt, hogy Bebaszov úr nem tudta
abbahagyni fárasztó tevékenységét, s csak
félig-meddig tudta felfogni, hogy a
paksaméta már a berlini antropológiai
múzeum titkos anyagai között van különös
megfigyelés alatt, s a világ valamennyi
jelentősebb és befolyásosabb
bűnszövetkezete azon tanakodik, hogy hogyan csenje el az Inka Kristály-ként
közismertté vált kibogozhatatlan anyagösszetételű anyag lapjait, mely
pillanatnyilag Az Ismerjük meg a festészeti technikákat c. kiállítás
központi darabjaként áll a múzeum Központi aulájában.
Bebaszov néhány nappal később magához tért, egy ivópárbaj keretében a
halálbaüldözte az argentín gengszterkirályt, feleségül vette a hatmellű
minidisznót s szülinapjára hat újabb mellel ajándékozta meg őt, aki immár az
egyetlen tizenmellű Bajszos királynője lett az országnak. Bebaszovot az ezt
követő első áldemokratikus választásokon megválasztották elnöküknek, aki az
ország aranytartalékaiból megvásárolta a világ legjelentősebb
gyógyszergyárait. Sajnos, számtalan irányított kisérlet, próbálkozás és
kutatómunka eredményeként sem sikerült az Inka Kristály-hoz hasonló anyagot
többé előállítani, ami miatt Bebaszov identitászavarban kétségbeesetten
tengeti napjait. Mégis, mindenkit megnyugtathatunk: Bebaszov él!!!!!!!!
dr. Máriás
(''drmarias@swoffice.datanet.hu)
Másnap Bebaszov elhúzott a kikötőbe paksamétájával, melybe időnként kiadósakat okádott a kimerítő buli után, s az első rakodóhajón húzta meg magát. A hajó útnak indult, s a huncut Bebaszov hamarosan újra előbújt és kereskedni próbált a már továbbfogalmazódott kísérleti anyagával, ezúttal abroszként próbálva értékesíteni a kínai matrózoknak. Azok, sajnos félreértve Bebaszov humánus közeledését olyan részletesen feltörölték vele a fedélzetet, hogy megsajnálta, hogy valaha is elhagyta a kísérleti laboratóriumot. Ami a legrosszabb, ahogyan teltek-múltak a hetek, a legénység a Petruska nevet adományozta neki s rákényszerítette, hogy kínai hastáncokat járjon drótparókával a fején a rakodótér micimackócsomagjai tetején. Szerencséjére Xiü, a melák kapitány beleszeretett, s azután már
csak az ő kabinjában kellett a házvezetői és házastársi teendőket elvégeznie, beleértve Xiünek azt a kellemetlen igényét is, hogy a kapitányt minden este kinzószerelésben kellett kutyusként megtámadnia és összeharapdálnia. Igen megviselt lett Bebaszov mire Dél- Afrika partjaihoz értek, de ugyanakkor már annyi pénzt sikerült összekártyáznia a csapdlecsacsit alig ismerő kínai legénységtől, hogy meg tudott lógni, s egyből a johannesburgi feketepiacra rohant üzletelni. Sajnos oda nem jutott el, mert félúton a hirhedt Gabu Mabu törzs rabul ejtette s látva furcsa összedrótozott fejét és összerúzsozott száját az ördög varázslójának gondolva egy igen kellemetlen gödörbe zárták, ahol szegény Bebaszov csak a zsebeiben maradt rúzsokkal és szemhéjfestékekkel csirkepaksamétájára rajzolgatva tengethette napjait.
Amikor az argentín szafaricsoport tévedésből a szürkehörcsögök helyett a Gabu Mabu törzs valamennyi tagját lőtte halomra újra előkerült Bebaszov, s az argentín bandafőnök hatéves feleségének egyből elnyerte kegyeit, aki a művész drótimidzsébe beleőrülve azonnal az ő előkelő házába hozatta. Bebaszov végre egy kicsit megnyugodhatott, a pincéjükben néhány láda vodkára talált, amelyeket igen nagy sebességgel magáévá tett. Amikor a többnapos kóma után Bebaszov magához tért, láthatta, hogy bennszülöttek százai imádkoznak a ház előtt s nagy üdvrivalgással fogadják feleszmélését. Hánynia kellett, s keresni kezdte a már olyannyira megkedvelt paksamétát, de nem találta sehol. Sebaj, gondolta, s a falon pihenő tigrisbőrt ajándékozta meg esszenciájával.
Amikor a kis, kegyetlenül kövér hatmellű feleség berohant a nyögéseket hallva, lassan megsimogatta és elmondta, hogy képeit egy jótékonysági árverésen már el is adta, s cserébe egy tigrismintájú bőrszerelést szerzett neki. A szája annyira büdös volt, hogy Bebaszov úr nem tudta abbahagyni fárasztó tevékenységét, s csak félig-meddig tudta felfogni, hogy a paksaméta már a berlini antropológiai múzeum titkos anyagai között van különös megfigyelés alatt, s a világ valamennyi jelentősebb és befolyásosabb bűnszövetkezete azon tanakodik, hogy hogyan csenje el az Inka Kristály-ként közismertté vált kibogozhatatlan anyagösszetételű anyag lapjait, mely pillanatnyilag Az Ismerjük meg a festészeti technikákat c. kiállítás központi darabjaként áll a múzeum Központi aulájában. Bebaszov néhány nappal később magához tért, egy ivópárbaj keretében a halálbaüldözte az argentín gengszterkirályt, feleségül vette a hatmellű minidisznót s szülinapjára hat újabb mellel ajándékozta meg őt, aki immár az egyetlen tizenmellű Bajszos királynője lett az országnak. Bebaszovot az ezt követő első áldemokratikus választásokon megválasztották elnöküknek, aki az ország aranytartalékaiból megvásárolta a világ legjelentősebb gyógyszergyárait. Sajnos, számtalan irányított kisérlet, próbálkozás és kutatómunka eredményeként sem sikerült az Inka Kristály-hoz hasonló anyagot többé előállítani, ami miatt Bebaszov identitászavarban kétségbeesetten tengeti napjait. Mégis, mindenkit megnyugtathatunk: Bebaszov él!!!!!!!! dr. Máriás (''drmarias@swoffice.datanet.hu)