ifj. Sarkady Sándor:
''SOPRONI KATONÁK A DONNÁLď0
Egyre kevesebben élnek közöttünk azok közül a férfiak közül, akik a II.
világháborúban a Donnál esküjükhöz híven szolgáltak. E sorok írója idén
májusban az Evangélikus Líceum könyvtárában egy dossziéra bukkant, melyben a
soproni 7. tábori tüzérezred 7/II-es osztályának hiányos iratanyaga
rejtőzött. Feltételezhető, hogy az iskola egykori igazgató-tanára és tudós
könytárosa, Dr. Pröhle Jenő tüzér főhadnagy mentette ide a dokumentumokat.
Németh Lászlóné könyvtáros segítségével másolat készült a kb. 65-70 gépelt
oldalt kitevő jelentésekről, térképvázlatokról, harctudósításokról.
Lelkesedésemet látva, Dr. Kubinszky Mihály professzor Ágota István révén
eljutatta számomra az egykori tablóképet, melyben a tüzérezred tisztikara
látható. Jelenlegi ismereteink szerint még hárman vannak életben közülük.
Vitéz Kalotay Béla százados az USA-ban él. Makkos (Mechle) Géza és
Rétfalvi Lajos t. zászlósok Sopronban. Ők mindketten szívesen mondták
hangszalagra megrázó élményeiket, mindazt, amit fiatalon 22-23 évesen
mindketten átéltek. Az eseményeket fényképekkel sőt térképekkel
illusztrálták. Hirschler Vilmos szakaszvezető féltve őrzött képei beszédes
kordokumentumok.
Néhai Nagy Jenő szakaszvezető a tüzérezrednél szolgált mint
gépkocsivezető. Legkisebb lánya, Horváth Dori Sándorné készséggel bocsátotta
rendelkezésemre a megmaradt fényképeket.
Emlékezni és emlékünket megőrizni szent kötelességünk!
Jó tudni, hogy az első emlék-ébresztő éppen a soproni tanítóképző egykori
neveltje, Kónya Lajos volt, aki izzó drámaiságú naplóban (Hej, búra termett
idő, 1956.) számolt be az igazságról. "A száz okiratnál hitelesebb
dokumentum" (Nemeskürty) azonban viszhang nékül maradt. A Don-kanyar tabunak
számított; hallgatott róla mindenki. A csendet hallhatóan csak Nemeskürty
István könyve, a "Rekviem egy hadseregért" törte meg, 1968-ban. Később Sára
Sándor és filmes stábja elkészítette a "Pergőtűzben" c. csonkán maradt
dokumentumfilmsorozatot.
Igazából csak a 90-es évek elejétől jelentek meg a doni tragédiát
tárgyaló füzetek, könyvek.
Ezekben emléket állítottak Fejér, Somogy, Vas, Zala, Pest és más megyék
honvédeinek de Soproniakról, Sopron megyeiekről vajmi kevés szó esett.
Készül a 7. tüzérezred kiállításunk megmaradt dokumentumaival és
fényképeivel megkésve bár, de emléket próbál állítani nemcsak a tüzéreknek,
hanem mindazoknak, akik hősi halált haltak, eltüntek, hadifogságot
szenvedtek, lélekben megnyomorodtak. A szerencsésebbek évtizedekig csak szűk
családi körben beszélhettek arról, hogy ott voltak Pestkovatkánál,
Boldirevkánál, Urivánál, Storozsevojnél a - 42 Cº fokos hidegben. Nagyon
sokan közülük nemrég távoztak el körünkből, magas kort megérve.
Halálukig reménykedve benne, hogy valaki megkérdezi tőlük. Mi történt a
haza határaitól 2000 km-re? Az emlékek, az elvesztett jóbarátok arca a sírig
kíséri a még élőket. Sopron soha ne fedkezzék meg róluk!
''A Donnálď0
''A "Hazáért 2000 km-re"ď0
''Honvéd temetésď0
''Indulás (1942, április. 21.) I.ď0
''Indulás II.ď0
''Indulás III.ď0
''Magyar áldozatokď0
''Vonat-biztosításď0
''Tarackkezelőkď0
''Tisztet temetünkď0
''Tüzérfigyelőkď0
''Tüzérségi tűzbenď0
''Visszavonulunk I.ď0
''Visszavonulunk II.ď0
''Visszavonulunk III.ď0
''Pröhle Jenő, Dárday Vilmos, ismeretlen tiszt