''BESZERVEZTEK SZAKASZPARANCSNOKNAK
Jóval sötétedés előtt beérek egy faluba, biztos vagyok hogy magyarokat
találok benne. Nagyhangú őrmesterek szervezik az embereket, egységeket
állítanak össze, villognak mint a harcikakasok, helyben töltötték a
szolgálatot jó messze a Don-parttól. Fél órát sem töltöttek egyfolytában
szabadlevegőn ebben az iszonyú hidegben. Majd mi megmutassuk az oroszoknak,
itt megállítsuk őket.
Beszerveznek szakaszparancsnoknak. Mindegy, már bejöttem a csőbe. A lovat
elhelyeztem, szénát is szereztem neki.
Nem kell egész éjjel kint lenni, óránként váltjuk egymást a
lövészárokban. Egész éjjel egyszer kerül ránk a sor annyian vagyunk.
Kedvcsinálónak babgulyást kapunk vacsorára. A helyben állomásozóknak
működik még a konyhájuk, eddig rendes ellátásuk volt. Fogalmuk sincs egy
lövészárokban eltöltött éjszakáról. Állítólag azt a parancsot kapták,
egyetlen lépést sem szabad hátrálni. Meleg szobában jól alszok, mikor
felráznak mi következünk a szolgálatadásra. Két szakasszal indulunk, a
váltásra egyik szakasznak én vagyok a parancsnoka.
A lövészárok 300 méterre lehet a házaktól. Toporgunk a lövészárok szélén,
nem is mászunk bele. Csupa ismeretlen emberből áll a szakasz, este láttam
őket először. Mind honvédek, rang nélküliek. Nem ismerik egymást sem.
Alig tíz perc múlva motorzúgást hallunk. Éberen figyelek. A motorzúgás
erősödik.
- Mindenki a lövészárokba! - vezényelem.