''ÖRÖMKATONA
Régen felkeltette a figyelmemet egy tartalékos korú honvéd akit öröm
katonának neveztek a háta mögött. A mostani ráérős időben megkérdeztem tőle
miért nevezik örömkatonának. Általában örömkatonának a korkedvezménnyel
bevonult újoncokat szokták nevezni, akik önként választják a katonai pályát.
Korához viszonyítva lehetetlen, hogy örömkatona legyen.
- Hát a tizedesúr nem tudja?
- Ha tudnám nem kérdezném.
- Hogy önkéntes vagyok az igaz, de nem örömkatona.
- Az meg hogyan lehetséges?
- Egyszerű az egész, minket a hadbíróságnál szerveztek önkéntesnek.
Vagyunk itt jó pár ezren akiknek valami fegyelmi vétségük akadt a
katonaságnál és csipp-csupp ügyekért szigorúan rányomtak 10-15 évet. Ha
önként jelentkezik a frontra elengedik a büntetést. Nagyon kevesen
jelentkeztek a fogdák meg tele voltak. Meggyorsították a jelentkezést, előbb
kiéheztetéssel majd az én esetemben négy lapát tenyerű altiszttel. Na édes
fiam kimész a frontra önként, vagy rábeszéljünk? aki nem vágta rá azonnal,
hogy igen is alázatosan jelentkezek a frontra, az akkora frászt kapott, hogy
valamelyik pofozógépnek esett. Attól kapta a többit számolatlanul. Ha
idejében nem tudta elkiáltani magát, hogy jelentkezem, az első vagy a
második mosdatás után beadta a derekát. A meggyőző érveknek senki sem tudott
ellenállni. Na látod édes fiam mi csak a javadat akarjuk, nem szeretjük mi
az ilyen munkát, de ha rákényszerítesz bennünket magadnak keresed a bajt.
Tudtam én hogy megjön az eszed ha segítünk egy kicsit, örülhetsz hogy a
hazát szolgálhatod. Hát így lettem örömkatona.
- Atya úristen, mennyi minden van itt a kulisszák mögött amiről fogalmam
sincs.
A felváltás megérkezésével megírtuk leveleinket az otthoniaknak
megnyugtatására. Hamarosan indulunk haza a leváltóink napok óta itt vannak.
Az utolsó hazaírt levelem:
Kedves szüleim! 1943. I. 4.
Tegnap megkaptam a decemberi csomagot hiánytalanul. Az új emberek itt
vannak már két hete. Napok kérdése, és indulunk haza. A tábori
postaszámunk január 15-én megszűnik, tehát ne írjanak mert úgysem
kézbesítik. A karácsony, és az újév a csomagoknak köszönhetően jól
telt el, aránylag csendes arcvonal mellett. Az ünnepek alatt még
többet gondoltam haza a szokottnál. A legnagyobb ünnepem azonban
akkor lesz mikor hazaérkeztem. Karácsony minden évben van de
hazatérés innen csak egyszer az életben. Én jól vagyok, és
egészséges, remélem otthon is minden rendben van.
Mindenkit csókolok a közeli viszontlátásig!
Gyuszi
A lakóházunk tele volt az új lakókkal, és a vendégekkel. A véget nem érő
kártyázások, éneklések, harcok megbeszélése külön csoportokban folyt.
Mindenki hangulatának megfelelően csatlakozott valamelyik társasághoz.
Gyakran beálltam én is kártyázni, bár ezt a játékot soha sem szerettem.
Hónapokon keresztül mindég vesztettem néhány márkát. A rászánt összegnél
azonban soha nem mentem túl. Most változott a szerencse, és mindég nyertem.
Az öreg kártyások ámulatára olyan lapjárásom volt, hogy nem tudtam veszteni.
A legjobban én csodálkoztam az egészen. Már több ezer márkám volt, de nem
tudtam vele mit kezdeni. Hazaküldeni nem lehetett, elvásárolni nem tudtam.
Élelmet már nem lehetett venni, mert a pénzt a januári zsoldot csak a hónap
végén lehet hazaküldeni. Hol leszünk mi már január végére reméljük otthon.