''VATTA NADRÁG, FILC CSIZMA
A vállalkozások száma lecsökkent. Az úszó jégtáblák között nehéz volt
átjutni. Mégis akadtak akik a két hét szabadságért mindenre képesek voltak.
Hoztak is két foglyot. Ezeknek a felszerelése már téli volt külön
megcsodáltuk. Vatta nadrág, vatta kabát, filc csizma, füles prém sapka, irha
köpeny.
- Hogy félnek ezek a hidegtől - gúnyolódtak az őrmesterek.
- Nézzetek ide - mutogatták a saját ruhájukat -, mi ebben sem fázunk.
Nyugodtan állíthatták, ez ideig a novemberi tél még nem volt hidegebb az
otthoni megszokottnál. Amennyi időt a szabadban töltöttek nem is fázhattak.
Külön csicskásuk gondoskodott szobájuk fűtéséről, amit csak a wc
látogatáskor hagytak el. A foglyoknál talált szárított kenyeret, és mahorkát
kigúnyolták.
A mahurka az oroszoknál a dohány szárából és leveléből darabokra reszelt
füstölnivaló. Mindenki azt szívja. Minden konyhakertben külön ágyásokban
ültetik, és úgy ápolják mint nálunk a virágokat. Az erős dohányosok már
rájöttek, ezért leszedték a házak között megtalált dohányágyásokat és azt
szívták. A kétszersült kenyérre senki sem tudott magyarázatot találni.
Büszkén mutatták a magyar katonáknak friss kenyeret és kész cigarettát
adnak. Hogy mennyit? Avval nem dicsekedtek. Száraz kenyeret nálunk a
disznóknak adnak.
A szabadságolás rendszeresen folyt. A tisztek legnagyobb része megkapta a
két hét szabadságot. A nős emberek szintén. A távházasságot kötők is
boldogan utaztak haza. Csak a nőtlenek nem kaptak szabadságot. Szántuk
bántuk, hogy miért nem nősültünk meg, de ezen kívül semmit sem tehettünk. A
szabadságról visszatérők letörve mesélték, otthon semmit sem törődnek a
háborúval. A hozzátartozókon kívül senkit sem érdekel, hogy százezrek
szenvednek a keleti hadszíntéren. Talán csak annyit gondolnak az egészről
ami a tábori posta levelezőlapjainak egyik jelszava. INKÁBB UKRAJNÁBAN? MINT
MAGYAR FÖLDÖN DÚLJON A HÁBORÚ.
A visszatérők rengeteg képeslapot, újságot, hanglemezt hoznak. A németek
Sztálingrádot gyakorlatilag elfoglalták. A bakui olajmezők napokon belül
német kézre kerülnek. Mindenütt csak győzelem, és dicsőség. Halálos sebekkel
menekül az orosz medve. A tisztek szerint ez nagyon megnyugtató. A fő
csapások messze vannak a Dontól, nem kell tartani ezen a fronton orosz téli
támadástól. Sokkal fontosabbak hadászatilag a tőlünk délre eső területek.
Még is kaptunk erősítésre a körzetünkbe három ágyút. Az egyiket sajnos
tőlünk 100 méterre telepítették. Sehogy sem tetszett. Ha az ellenséges
tüzérség keresi minket fog lőni.
Keresztény munkaszolgálatosok ássák a lőállást, mell bunkert. Lassan
halad a munka, mert fagyos a föld. Teljesen lerongyolódott toprongyos
társaság. Tele vannak panasszal. Most meg vannak elégedve az ellátással,
mert a tüzérektől jó ellátást kapnak. Nagyon rájuk fér, mert csontig le
vannak fogyva. Haza nem írhatnak így tábori lapokkal segítjük őket. Egy két
szimpatikusabbnak ellenőrizve pecséttel ellátott lapot is adok.
A tüzérekkel sokat beszélgettünk, csak két hónapja jöttek otthonról sokat
tudnak a hazai dolgokról beszélni. Őket viszont a Don-parti helyzet érdekli
elsősorban. Az ellátásuk valóban kitűnő. Saját konyhájuk van, és kalóriára a
háromszorosát kapják mint mi. Napi pálinka adagot is kapnak. Azon
csodálkoznak, hogy mi nem kapunk. Ennyit tesz, ha lelkiismeretes emberek
állnak a tisztikarban. Egy helyen vagyunk csak az ellátásunkat más kezek
intézik.
Sok házba szól már a gramofon reggeltől estig, nem csak a zlj. irodán.
Áhítattal hallgatjuk a szívfacsaró dalokat. Nem létezik a világon olyan
hely, hol jobban értékelnék ezeket a dalokat. Az élet-halál harc közben
megkövesedett szívek szinte elolvadnak, a szemek könnyel telnek az
elérzékenyüléstől. Tízszer egymás után lejátsszuk ugyan azt a lemezt,
egyszerűen nem tudjuk abbahagyni.
Az arcvonal szokatlanul csendes. Az éjszakai vaklármának nevezett
lövöldözések is lecsökkentek. 1942. december 12-én írt levelemben írom haza:
Az oroszok most nagyon rendesek, alig lőnek. Csak mi háborgatjuk őket.
Kitalálták hogy minden héten más századnak vállalkozást kell végrehajtani.
Át kell menni, és foglyot ejteni. Nehéz átjutni a befagyott folyón. A
felszínen hatalmas jégtáblák torlódtak össze kisebb hegyeket, és völgyeket
képezve. A mélyedéseket telefújta a szél hóval. A meredeken kiálló
jégtáblákat kerülgető katonák a simának vélt terepen nyakig belecsúsztak a
hóval befújt gödrökben. A vállalkozások az éjszakai sötétben történnek. A hó
fehér ugyan éjjel is, még sem lehet a biztos utat megtalálni úgy mint
nappal. Közben rejtőzködni kell, és teljesen zaj nélkül előre lopakodni. A
legkisebb hiba elkövetése bármely tag részéről halálos veszélybe sodorja a
csoportot. Egy világító rakéta röppen a levegőbe a túloldalról, és olyan
össztüzet zúdítanak rájuk, hogy hírmondó sem marad belőlük. Nem spórolnak a
lőszerrel órákig lőnek egy célpontra sűrűn változtatott géppuska fészekből.