''POLOSKÁK
Utunk elválik lefordulunk a fertőtlenítő irányában. A nem mindennapi
látványról sokat beszélgetünk. A fertőtlenítés egy hétre megszabadított a
tetvektől. Egy hét elteltével visszatértek az elpusztíthatatlan bogarak.
Minden ajánlott módszert kipróbáltunk. Kifőztük a fehérneműt naponta,
csipesszel kiszedtük, német porral hintettünk be mindent. Később kitettük
éjjelre, majd a fagy elintézi. Reggelre meg is fagytak. Olyanná váltak mint
a hódara ami néha esni szokott. Egy papírlapra tettük melegre. Kíváncsian
vártuk mi lesz velük. Alig telt el negyed óra mászkálni kezdtek.
- Az anyjuk mindenit, ezek még náthát sem kaptak, ezek a kisebbek még
gyorsabbak lettek.
Fagyással sem lehet kiirtani őket. Maradt a vakaródzással egybekötött
mindennapos vita. A poloskának vagy a tetűnek a csípése viszket jobban.
Szakértőink vannak ebben a témában eltérő véleménnyel, mint minden tudomány
ágban.
- A poloska ötször nagyobb mint a legfejlettebb anya tetű. Ha tele szívja
magát testének háromszorosára duzzad. - Be is mutatta egy elfogott
példányon. Amiről mi laikusok azt állítottuk: ez nem poloska, hanem inkább
pók. Szétnyomta jó cseppnyi vér volt benne.
- Ez még nem bizonyíték. Most szagoljátok meg.
Poloska szaga volt. Eddig rendben van. De a poloska csak éjjel csíp
nappal elrejtőzik nem marad a ruházatban. A tetű a ruházatban rejtőzik és
egész nap csíp azért vakaródzunk nappal. Álmában senki sem vakaródzik, mert
alszik. Az éjjeli poloska csípéseket is nappal vakarjuk, mert sokkal több
vért kiszív mint a tetű, és jobban viszket. Végleges állás foglalás soha sem
született. Mindenki a saját elképzelése szerint vakaródzott.
Valami formában naponta szóbakerült. Egy átvakaródzott éjszaka után hol
egyik hol másik bosszútól lihegve vizet forralt, és az egész padlót forró
vízzel többször végig locsolta. A többiek nevetve megjegyezték:
- Megint felmérgesíted őket hogy jobban csípjenek.
Másnap ugyan azt tette ő is mérgében. Semmi hatást nem tudtunk elérni.
A postára semmi panaszuk hetenként leveleket és csomagokat kapunk
rendszeresen. Sok levelet kapok. Több gyerekkori barátom van a Don különböző
pontján. Állandó levelezésben vagyunk. Vida barátom is írt. Megköszönte a
segítséget amit a kenderesben adtam. Válaszomban én is megköszöntem néki a
segítséget amit nem adott. A soproni kórházban van szépen gyógyul. Az
iskolás lányok látogatják a sebesülteket ajándékokat visznek nekik.
Szeretnének fronton lévő katonákkal levelezni, soknak megadta a címemet.
Utólagosan bele egyezésemet kéri, és katona szerencsét kíván. Jött is egy
sereg levél. Abban az idealista szellemben fogalmazva, amelyet az iskolában
tanítanak. Ahol reggelenként úgy kezdik a napot: Hiszek egy Istenben, Hiszek
egy hazában, Hiszek egy Isteni örök igazságban hiszek Magyarország
feltámadásában ámen. Csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország
mennyország. Hogy mit írhat egy kislány? A következőket:
Nagy magyarországi örökké volt, és lesz Szent István országa,
halad az igazság felé. Mert a magyar igazságnak győznie kell, le nem
törheti semmi erő. Elrabolt területeink egy részét már vissza kaptuk
és ez a tudat minden magyar ember lelkében olyan erőt adott amely
nagy Magyarország feltámadásához vezet. A szűzmária áldása kísérje
minden léptüket az istentelenek elleni harcukban. Isten áldása
megsegít minden honvédet a gonoszság elleni igazságos harcban.
Mindannyian köszönjük Magyarországért folytatott küzdelmüket,
melyhez erőt és kitartást kívánok.
Kovács Mária III. b.
A többi levél hasonló szellemben fogalmazódott. Így tanítják az
iskolában. Nem kétséges, hogy ezek a levelek felsőbb irányzat sugallatára
íródtak a legnagyobb jóhiszeműségben. De ha komolyan gondolják ne csak az
iskolában üres szavakkal tegyék ami fillérbe sem kerül. Adjanak emberhez
méltó ellátást az életüket és vérüket hullató honvédeknek. Ne a hadbíróság
szüntelen emlegetésével pótolják. Ezek a fennkölt szavak egy sorvadozó korgó
gyomrú katonából legfeljebb gúnyos röhögést váltanak ki. Soknak megmutattam
mind röhögtek.
Több mint húsz levelet kaptam az iskolásoktól.
- Mindnyájan sokat imádkoznak értünk.
- Szóval azért van neked olyan marha szerencséd.
- Te sem panaszkodhatsz, még sebesülésed sincs.
- Ha úgy vesszük megint kiszúrt veled a Vida. Mondta, hogy te kötözted be
a combját és hátára tetted a rádiót. Ha nem kötözgeted fél óráig nyugodtan
vissza jöttél volna baj nélkül. Neki sem tesznek szemrehányást ha ott hagyja
a generátort sebesült lábbal. Bekötözni ráért volna nyugodtabb helyen,
hátrább a veszélyes helytől.
- Én is gondolkodtam eleget a történteken. Ha én is ott hagyom mint ahogy
ő tette később, semmi bajom nem történik. Utólag könnyű okosnak lenni. Nem
is láttam többet, hogy megmondjam neki a magamét.
- Nem is láthattad, mert korán reggel elvitték az első tránszportal.
Arról egy szót sem szólt, hogy bajba kerültél és ott hagyott.
- Bajban volt ott mindenki. De én miatta kerültem bele, mert vele
foglalkoztam az helyett, hogy minél hamarább eljöjjek onnan. Tulajdonképpen
nem is tudhatja élek-e vagy sem. Az biztosan feltűnt neki, hogy nem
támogatom tovább és a lövés után lemaradtam.
Ha elgondolom, hogy régen otthon lehetnék most is elönt a méreg. Majdnem
két hétig nem tudtam rágni a kenyeret vízben áztatva tudtam lenyelni. Ha
nincs az a kis kecskénk ami legalább egy kis tejet adott most csont és bőr
lennék. Így is nagyon le vagyok fogyva, az álam duplájára van dagadva. Kapom
a csipkelődő megjegyzéseket, hogy szakállal még egész jó képű gyerek leszek.
Nem maradok adós a megjegyzésre.
- Még így sem cserélnék veletek - mondogatom.
Támadásban kezdek, hogy elejét vegyem a kétes értékű dicséreteknek.
Van mindenkinek valami gyengéje. Bombázáskor vagy tüzérségi tűzben az
első robbanás után egymást össze törve hasalnak az asztalok alá reszketnek a
félelemtől. Halál sápadtak és percekig meg sem tudnak szólalni. Akkor is
dadognak. Ketten vagyunk kivételek Ernő barátommal. A hang után teljes
biztonsággal tudjuk nem a közelünkben jön a becsapódás. Teljes nyugalmat
színlelve olvasunk tovább. Természetesen nagyon figyeljük a következő nem
jön-e közelebb, mert akkor lehasalunk. Ilyen azonban még nem fordult elő
egyszer sem. Eddig csak szolidan mosolyogva megkérdeztük:
- Megint elvesztettetek valamit? - Most vissza vágok. Nyíltan kinevetem
őket. Fényképezést imitálva mondom
- Felvételek: Hősök a Don-parton. Hősök az asztal alatt. Hősök a kis
óvóhelyen, egymás hátán. - Néha rájuk tettem egy két padot széket, így
biztonságosabb lesz. Pokróccal betakartam őket. - Így nem látjátok mikor
csap belétek a bomba.
Abba is hagyták a csipkelődést, nem emlegették a szakállamat többé. Az
asztal alá bújásról senkit sem lehet leszoktatni. Azt sem tudják hogyan
kerültek a leglehetetlenebb helyekre. A veszély régen elmúlt mégis nehezen
másznak elő. Sokan vannak ilyen pánikban esők. Meleg helyzetben az
ürgelyukban is belebújnának. A baleset is gyakran megtörténik, mely után
elkerülhetetlen az alsónadrág váltás.
Az előnyomulás közben ritkán lehet ezt a műveletet a nyilvánosság teljes
kizárásával végrehajtani. Rangosabbaknál a csicskásnak főszerep jutott a
kényes műveletnél. Le kellett törölgetni a nem kívánatos szennyeződést a
testről, csak úgy van értelme a tiszta alsónadrágnak. A szagot úgy sem lehet
teljesen eltüntetni. A műveletnek van valami sajátságos humora a nézők
szemszögéből, és vonzza a kíváncsiskodókat. Elvégre ritkán látni egy
feljebbvalót pelenkázás közben. Megtörténik ilyesmi a legénységnél is sokkal
gyakrabban a létszámnak megfelelő arányban. A póruljártakat kíméletlenül
kinevetik és gúnyos megjegyzéseket tesznek rá.
- Besokaltá komám? Miért nem szól a mamának, hogy segítsen tisztába
tenni.
Az érintettek megjegyezték a gúnyolódókat. Alig várják, hogy hasonló
esetben visszavághassanak. Akkor ők mondták a magukét.
- Hát komám te is ilyen vagy? Szólj a babádnak vakarjon ki a szarból,
mert egyedül sehogy sem boldogulsz.
Végig élveztek a műveletet sűrű megjegyzésekkel:
- Még a nyakad is tele van, azt meghagyod emléknek?
Játék volt ez egymás között bosszúvágy nélkül.
Más volt a helyzet a tiszteknél altiszteknél. Az őket ért balesetnek
sokkal több nézője akadt. Megjegyzéseket nem mertek tenni, de a gúnyos
nevetésből jutott elég. A meggondolatlanságért nagyon megvoltak jegyezve.
Most az álló harcokban eljött az ideje a visszavágásnak. Nem a nevetésért,
valami kiderült róluk. A lehetőség szinte kimeríthetetlen. Vagy
fegyelmezetlenek, vagy gyávák, vagy lázítók, vagy kommunisták, vagy mind
egyszerre. Kapták a legveszélyesebb feladatokat a hősi halálig. Elgondolni
is rossz, ha valaki otthon elmondaná a balesetet.
Egy ruszin katona gúnyos röhögéssel kísérte végig őrmestere pelenkázását.
Már sokadszor kapta a kitüntető feladatot, hogy közvetlenül a Don-partról
végezzen megfigyeléseket az oroszok állásairól. Roppant nehéz és veszélyes
volt ez a feladat. A túloldalon mesterlövészek százai távcsöves puskákkal
lesnek az előbukkanó célpontokra. Már többször kint volt, de semmi
jelentősebb eseményről nem tudott beszámolni.
- Nem baj majd holnap jobban kinyitod a szemed.
A ruszin aki erősen törte a magyart, és minden szavával derültséget
váltott ki:
- Nyitni szemem, de kellene távcső.
- Az nincs, de azért tudsz jelentést tenni.
- Kezet csókolni nem kell? - kérdi a ruszin.
- Miért? - kérdezi az őrmester.
- Hát az őrmesterúr jóságáért.
A jelenlévők általános röhögésben törtek ki.
- Lelépni - ordította az őrmester.
Másnap ismét kiment a Don-partra, de vissza már sohasem tért. Az őrmester
elégedetten kereste az újabb áldozatot.
Pár nappal később megszólal a túloldalról a hangosbemondó. A bőséges
műsorban első helyet kapott a ruszin honvéd. Üdvözletét küldte a volt
bajtársaknak, és megfenyegette az őrmestert, ha újra találkoznak majd ő
fogja tisztába tenni. Továbbá az állandóan szokásos szöveg: gyertek át, nem
bántanak az oroszok senkit. Jobb dolgunk van mint a magyaroknál, ezt én is
tanúsíthatom. Ne higgyétek el amit a tisztek mondanak, hogy náluk nincsen
hadifogoly. Sokan vagyunk már itt magyarok és jobb dolgunk van mint a magyar
hadseregben.
A katonai fegyelmezés leplezetlen önkényeskedéssé fajult. A csapnivalóan
rossz élelmezés és a beígért leváltások elmaradása általános elkeseredést
váltott ki a legénység soraiban. Egységünket többszörösen leharcoltnak
minősítették, az újabb és újabb feltöltések után sokan kimondták: itt fognak
megdögleszteni bennünket. A családos emberek szüntelen aggódtak otthon
nélkülöző hozzátartozóikért. Mert a kapott zsoldból nem juttathattak haza
számottevő támogatást. A tiszti, altiszti állományban lévők teljes
jövedelemmel, és harctéri pótlékkal komoly keresettel rendelkeztek. Anyagi
veszteségük nem volt. A legénységet a katonai szolgálat teljes anyagi csődbe
kergette. Az állandó életveszély mellett minden nappal mélyebbre süllyedt a
nyomorban. A valóságos elszomorító tények halmaza kiölt minden lelkesedést,
még azokból is akik induláskor még valami hőstettet akartak végrehajtani.
Nem csak parasztokból áll a legénység akiknek tűrőképessége magasabb az
átlagnál. Vannak nemzetiségek iparosok, akik hallottak már az egyenlőségről
demokráciáról. Nehezen tudták megemészteni a fegyelemtartás ürügyén
alkalmazott önkényeskedést, és személyes bosszúállásokat. A tapasztaltak
után nehéz elképzelni, hogy valaki komolyan vegye esküjéhez híven élete árán
is megvédje hazáját. Mert az önkényeskedésnek, és személyes bosszúállásnak
sem a hazának sem az eskünek semmi köze sincs.