''KITOLÁS - INKÁBB ODAÁT
A sebesülteket mind hátra vitték, kivéve engem. Pedig már
összecsomagolták a cuccomat. Mert ott hagytam a rádiót büntetésből nem
visznek hátra. Két hét szolgálat mentességet kaptam. Sebesülésem nem volt
életveszélyes, de enni sem tudtam. Csak pépes ételt tudtam volna megenni. De
hol volt itt pépes étel? Órákig tartott míg le tudtam valamit nyelni. Ez
Wahe hadnagy személyes bosszúja. Mert dadog, ha meg van ijedve és én sokat
hallottam dadogni. Forrt bennem a méreg, egyszerűen nem tudtam másra
gondolni, mint a velem történt kitolásra. Egész napom arra ment, hogy
mindent apró darabokra vágva vízzel keverve le tudjak nyelni.
Néhány nap múlva ember hiány miatt nekem kellett vigyáznom a foglyokra.
Fát termeltek ki bunkerek tetejéhez. Azonnal megszületett bennem a gondolat.
Elviszem őket a kenderes szélére fát vágni. Onnan átmegyek velük az
oroszokhoz, így remélhetem nem lesz velük különösebb bajom. Volt közöttük
egy lakatos avval kezdtem a beszélgetést. Szótár segítségével félre
érthetetlenül elmondtam neki, át akarom vinni őket. Két napig nem engedtem
dolgozni, egész nap magyaráztam neki. Az atya istennek nem akart ráállni.
Hátha nem bíznak bennem, merült fel a gondolat. Azt hiszi csak rá akarom
szedni, hogy utána lelőjem. Kezében akarom adni a pisztolyom. Nem nyúl
hozzá, hátra teszi a kezeit tiltakozik. Eldobom a pisztolyt vagy hat méterre
és indulok menjünk! Nem jön. Vissza akar menni dolgozni.
- Ki akarna visszamenni, azokkal átmegyünk - mondom neki.
- Senki - feleli.
Nem hiszek neki. Egyenkint beszélek velük. Értik mit akarok, meg is
beszélik egymás között vitatkoznak, majd hosszan magyarázzák nekem is. Nem
értek belőle semmit, csak a lényeget egy sem jön. Ki akarom keresni a
szótárból nagyon megbánják. Csak annyit találok megbánják. Az is elég lesz.
Mutatom nekik a cirill betűs szavat. Nyet nyet felelik. Hallani sem akarnak
róla. Inkább úgy dolgoznak mintha hajtanám őket. Erre végképp nem gondoltam.
Nehezen rászántam magam, hogy idegen helyre menjek, ők meg haza sem akarnak
menni. Úgy látszik mindenhol kevés az olyan ember aki minden áron harcolni
akar önként. Nekik már nem kell harcolni hadifogságban vannak és szívesebben
dolgoznak akár mit. Azért jó lett volna megérteni mit magyaráznak, miért nem
akarnak vissza menni a sajátjaikhoz.
Ott a kenderesben még meggondolhattam volna merre megyek. Akkor még
sebesülten arra volt esélyem, ha nem is mindjárt haza de legalább hátra
kerülök. Annál fontosabb célja itt senkinek sem lehet.
Nem telt el tíz nap sem máris vissza kellett mennem a telefon központba.
Minden folytatódott ahol abba maradt. Esténkén énekelünk búskomor nótákban
önti ki mindenki a szívét. Legtöbbet egy új dal van a műsoron: Nem kell
nékem a világon semmi csak még egyszer tudnék haza menni. A szöveget a szánk
ízéhez találták ki nagy sikere van mindenki ezt énekli.
A közelben zsidó munkaszolgálatosok dolgoznak. Cikkcakkos lövészárkot
ásnak. Teljesen le vannak rongyolódva kiéhezve. Oda járnak a kutunkra
vízért, óvatosan közelítenek, hátha elzavarjuk őket. Keserű tapasztalataik
vannak. Nem kevés az olyan katona aki avval büszkélkedik: Mellettem nem megy
el egy zsidó úgy hogy seggbe ne rúgjam. Hivatalosan tilos beszélni velük.
Itt a falu szélén nem látja senki sem.
Engedélyt kérnek vizet vinni.
- Nem pesti maga? - kérdezem.
- De igen - feleli -, mind a hárman pestiek vagyunk. Hárman jöttek
ugyanis, hogy az esetleges rúgásokat ne csak egy kapja.
Kevés a pesti, zászlóaljunkban legtöbben tájszólással beszélnek. Az első
szó kiejtése után észrevettem pesti kiejtését. Cigarettával kínálom őket és
azonnal bizalmas beszélgetésben merülünk. Repkednek a közösen ismert üzletek
és cégek nevei. A bizalom percek alatt teljes. Mindjárt előállnak a
kéréssel. Tábori levelező lapot kérnek. Adok mindegyiknek néhányat.
Fejenként egyet, olyat amelyiken rajta van már az ellenőrző pecsét és
aláírás.
Hálálkodnak.
- Semmi az egész, ha engem itt látnak csak jöjjenek. Majd adok még
leveleket, kajám az nekem sincs elég.
Rátérnek az őket legsúlyosabban érintő kérdésre:
- Nem tudom lesz-e náluk még elvezénylés?
- Sajnos azt nem tudom. Arról mindig csak utána sokadik száj útján
értesülök. - Néha előfordul ugyan éjszakai telefonügyeletben, ha jó haver
van a figyelőben elmondjuk egymásnak a legújabb eseményeket. Ezek
rendszerint a harci eseményekről és a leváltásról szóló témák kicseréléséből
áll. A munkaszolgálatosokról nem beszélünk. Legfeljebb annyit mondanak: -
Megint nyírták a zsidókat.
- Azt a tizedest sokszor láttam a zlj. irodán. A csapatcsendőrökhöz
tartozik. Tiszta új adjusztált ruhája van, nagyon elegáns, kitűnik a kopott
ruhás többi közül. A többiek körülrajongják mint valami hőst, talán azért
olyan beképzelt. Míg nem tudtam, hogy ő a hóhér többször beszéltem vele.
Azóta csak amennyit elkerülhetetlen. Ha keres valakit megmondom hol van.
- Elég jóképű gyerek gazdagabb paraszt családból származhat. Nem néz ki
hóhérnak. Akiket elvitt még egy sem került vissza közénk nem tudjuk mikor
kerül ránk a sor.
- Miért nem lógnak át? Maguk telepítik az aknákat közel a Don-parthoz
sötétben. Annál jobb alkalom nem létezik.
- Nem biztos hogy át tudnánk úszni. Ha sikerülne még mindég lelőhetnek.
Nagyon nehéz okosnak lenni. De ha már kíséri magukat a Jancsi huszár minden
késő.
Hogy milyen az emberi hiszékenység. Köztudott itt a Don-parton és nekik
is naponta megmondják itt fogtok megdögleni büdös zsidók. Mégis bizakodnak.
Nem hiszik, hogy ilyen aljasságra képes az ember. Pedig a szemük előtt
viszik el kivégzésre a többieket. Igaza van dögész barátunknak. Mindenki
akkor jön rá hogy becsapták mikor már haldoklik és mindenre késő. Több
alkalommal összejöttünk egy kis eszmecserére. Kihangsúlyozták, hogy könnyebb
nekünk katonáknak, minket nem visznek kivégzésre. Az ellátásunk is sokkal
jobb.
- Látják ezt a temetőt? - ebben több halott katona fekszik mint ahány
munkaszolgálatos van a Don mellett. A többi temetőről nem is beszélek.
Minket nem tizessével kivégzésre visznek, hanem ezrével belezavarnak egy
lehetetlen feladat végrehajtásában. Tudják a maguk szálásához közel van az
orosz figyelő, amit újból elakartak foglalni. Csak abban az utolsó
támadásban ezer körül maradtak ott.
- Tudjuk, mert három napig szedtük össze éjjelenként a halottakat.
- Mi sem tudjuk mikor zavarnak bele egy újabb reménytelen támadásban. A
tisztek mindent megtesznek, hogy előléptetést vagy kitüntetést szerezzenek.
A veszteség nem érdekli őket. A katonaság vesztesége százszor nagyobb mint a
munkaszolgálatosoké. A különbség csak annyi, nálunk hozzá teszik hősi halált
halt. Maguknál meg nem tesznek hozzá semmit. Legfeljebb annyit hogy eltűnt.
A katonaságnak annyival rosszabb a helyzete fegyverrel harcoló gyűlölt
ellenségnek tekintenek. Ha fordul a hadi szerencse nem számíthatunk olyan
bánásmódra, mint akik fegyver nélkül vannak itt kényszermunkán. Nem rózsás a
mi helyzetünk sem. Állandóan emlegetik statárium van. Minden
fegyelmetlenségért halál büntetés jár.
- Nekünk azt a legnehezebb elviselni, hogy megaláznak emberi
mivoltunkban. Ütnek-vernek, annyinak sem tartanak mint egy rühes kutyát.
Pedig kényes munkát végzünk. Aknákat szedünk fel és telepítünk a katonák
helyett. Sokan felrobbantak közülünk aknaszedés közben, mégsem tartanak
embernek bennünket.
- Ezt kétségtelenül nehéz lehet elviselni. De általánosítani nem lehet.
Én is szívesen elbeszélgetek magukkal. Minden részvétem a maguké, de azon
kívül, hogy cigarettát és levelet adok semmit nem tehetek. Sőt ha valami
tiszt féle jön mindent le kell tagadnom. Még azt is, hogy valaha láttam
magukat. Ellenkező esetben megvádolhatnak, hogy összejátszok a
munkaszolgálatosokkal.
Bizalmasan megmutatnak egy gyűrűt, melynek belsejében bele van dolgozva
az orosz sarló és kalapács. Ha elkapnak az oroszok megmutatom nekik. Orosz
kopejkából vágták ki a felségjelzést. Nem nehéz munka, de itt szerszám
nélkül, nem tudom hogyan csinálták. Vannak nálunk akik berendezkedtek erre a
munkára. Bármi élelemmé vagy cigarettáért megcsinálják. Aki teheti
megcsináltatja, lehet hogy evvel az életét menti meg. Akinek módjában áll
megmutatni az már túljutott a közvetlen életveszélyen. Ugyan ezt elérheti,
ha a röpcédulát megmutatja. Az is van mindenkinek eldugva.
Nálunk is sokan titokban tartogatnak belőle. Kétséges azonban lesz-e rá
idő a bemutatásra.
- Tizedes úr még nem gondolt rá, hogy jobb lenne átmenni?
- Mindenki gondol rá, de nem meri senkinek sem mondani. Sok a besúgó aki
csak arra vár, hogy ezúton érdemeket szerezzen. Csak a legszűkebb baráti
körben lehet megbízni. Elmondom röviden az orosz foglyokkal történt esetet.
Nem akarják elhinni. Én is nagyon csodálkoztam miért nem akarnak haza menni.
Nem értettem őket, de tolmácsot nem hívhattam, mert az nagyon veszélyes.
Utána elszállt a mérgem. Legjobb volna mégis csak haza menni. Ha tudnánk
előre mi fog itt történni akkor lehetnénk okosak. Így azonban egyet tesz
mindenki bízik a vak szerencsében.
Egy hét múlva más munkára vitték őket nem is találkoztam velük többé.
Az idő hidegebbre fordult. Vége szakadt a szabadtéri fürdésnek,
mosdásnak. Mindenki eltetvesedett. Valamivel hátrább csináltak egy
fertőtlenítőt. Napra és órára beosztás szerint mentek a fertőtlenítőbe. Alig
vártuk, hogy ránk kerüljön a sor. Nagyon kellemetlen ezek a bogarak. Akármit
csinálunk nem létezik kiirtani őket.