''FEKETÉZÉS
A különleges helyzet megteremtette a helyszíni kereskedelmet. Az első
vonalban kantinnak nevezett helységben borotvapengét és szappant lehetett
kapni, azt sem állandóan. A márkában kapott zsoldot nem tudtuk elkölteni.
Legtöbben hazaküldték. A kenyérkereső nélkül maradt több gyermekes
családoknak ez a csekélyke összeg sokat számított. A családfenntartók itt
koplaltak, a hozzá tartozói otthon. Az utánpótlást szállítók,
sebesültszállítók hozták feketén a konzerveket, kenyeret, dupla árat kértek
érte mint hátul szokásos. Nagy úr az éhség, így is mindent eladtak.
Hazaküldeni márkát csak annyit lehetett amennyi zsoldot kaptunk
személyenként. A hátul szolgálatot teljesítőknek sok pénzük összejött a
feketézésből. Nem tudták haza küldeni, megvették a hazaküldést engedélyező
lapot és annak nevén küldték haza a pénzt. Legnagyobb érték az óra volt. Egy
karóráért 10 darab kilós húskonzervet is lehetett kapni. Nagyon kevésnek
volt akkoriban órája. Nekünk feltétlenül kellett a rádióösszeköttetés pontos
időben történő betartásához. Órát persze nem adott hozzá a kincstár, a
sajátunkat használtuk. Nem bírtam ellenállni a kísértésnek eladtam az órámat
húskonzervért.
Bizalmas levélben megírtam haza, hogy órákat küldjenek mert, azért ennyi
húskonzervet kapok. Semmivel nem tudnak rajtam jobban segíteni. Annyi
élelmet egy év alatt sem küldhetnek amennyit egy óráért kapok. Nagy itt az
éhezés, abból a vörös kereszt gyűjtésből amit a főméltóságú kormányzó
asszonyunk rendezett, három és fél kekszet, és két cigarettát kaptunk
fejenként. Ez maradt belőle mire ideért. Minden élelmiszerrel ez a helyzet
elfogy mire kiér. Ha nem tudok magamon segíteni felkopik az állam. A pénz
megküldöm érte bőven, már útban van.
A második élelmiszer forrást az egészségügyiek szolgáltatták. Első
szakaszában szorosan összefüggött a közeli temető sírkeresztjeinek
gyarapodásával, később stabilizálódott. A sebesültszállítók naponta jöttek
sok munkájuk volt. Hogy ne jöjjenek üresen, hozták a fekete árut,
bizományban az egészségügyieknél hagyták ha nem volt idejük eladni. Tőlük
meglehetett venni bizalmasan bármikor.
Különben sem éltek rosszul minden halott hagyott valamit, ha mást nem a
tartalék konzervet, amit minden katona a kenyérzsákjában köteles volt
hordani. Az egyéb értékekről nem is beszélve. A halottak már nem vehetik
hasznát, az élők még igen. Nem is került a földbe semmi értéknek számító
darab. Ebből adódott a viszonylagos jólét, minden napra jutottak áldozatok.
Az el nem költhető márkákkal, nyugodtabb estéken, nagy kártyacsatákat
rendeztek. A mi szállásunk volt rá a legalkalmasabb, messze is volt a
parancsnokságtól. A dögészek voltak a főszereplők, legtöbb pénzük nekik
volt. Rabló ultinak, ferblinek nevezték a játékot. Sosem hallottam róla.
Jobb híján néztem, nem szerettem a kártyát. Néha beszálltam néhány márka
erejéig. Hamar el is vesztettem. Később egész este játszottam veszteség
nélkül.