''A BOZÓTOS
Többször előfordult, hogy a vonalvizsgáló járőr vezeték elvágást
jelentett. Véletlenül sem lehetett összetéveszteni az eltévedt tüzérségi
lövedék okozta szakadással. Egyre alaposabb lett a gyanú, hogy a mocsaras
áthatolhatatlan sűrű bozótos területen oroszok vannak. Meg is szerveztek egy
akciót a bozótos terület egy részének átfésülésére. Minden hátul levő embert
aki nem volt szolgálatban bevontak az akcióba. Százötven körül volt a
létszám, mi is beleestünk.
Sötétben indult az akció hosszú sorban, illetve csatárláncban egymás
mellett a lehető legnagyobb csendben lopakodtunk előre. Kivételesen néhány
tiszt is velünk tartott illendő távolságot tartva. Nem volt vak sötét,
kerülgettük az akadályokat. A sűrűbb részeken nagyon lassan jutott előre a
csatárlánc. Be kellett várni őket, mert ha gyűrűt alkotunk tévedésből
egymást lőhetjük.
Eltelt vagy fél óra esemény nélkül a tisztek is mellénk bátorodtak
tapogatózva megyünk előre. Előttünk ritkul az erdő alacsony növésű bokros
terepre érünk, megállunk bevárni a többieket. Nagyjából kiegyenesedik a
csatárlánc, óvatosan lépkedünk tovább. A következő pillanatban artikulátlan
hosszú üvöltés vágja el a csendet. Foszforeszkáló szemmel ember alak forma
emelkedik az alacsony bokorból. Ketten hasra vágódunk a többi nagy
csörtetéssel elfut.
- Hore ruki! (kezeket fel) - hangzik a kiáltás. Ki mondhatná, mint Ernő
barátom. Ketten vágódunk ugyanis hasra a többiek tisztestől mind elfutottak.
Két-kéz magasra emelkedik, jól látjuk alig 5 m-re van tőlünk, egyedül van.
Azonnal ugrunk, a fegyverét keressük. Nincs. Egész testében reszket. A
vállát veregetjük, hogy megnyugodjon.
- Gyertek vissza! - kiáltjuk a többieknek. - Egyedül van.
Nem jön senki, elindulunk az orosszal visszafelé, állandóan szólítva a
többieket, nehogy ránk lőjenek. Lassan előkerülnek néhányan, ők is
kiáltoznak.
- Gyertek ne féljetek, elkaptuk már az oroszt.
Ezek voltak a legbátrabbak, akik elsőknek visszamertek jönni. Gyorsan
kiértünk az erdőből visszafelé nem kellett vigyázni. Az akció véget ért a
tisztek is előkerültek. Az elfutásról mindenki mélyen hallgatott.
A fogoly talán 18 éves, a kihallgatástól remélik megtudni hányan lehetnek
ideát. Azt vallotta öten jöttek át, egy napja vannak itt oroszok, de nem
találkozott velük, mert eltévedt, úgy fogták el.
Másnap mindenki látni akarta, arról faggatták, hogy tudott olyan hangot
kiadni. Nem tudja, nagyon meg volt ijedve.
Ott tartották, a konyhánál segített fát vágni és amit kellett. Először
figyelték, később szabadon járkált, amerre akart, nem szökött meg. Nagyon
megkedvelték cigarettával kínálták, és viccelődtek vele. Decemberben vitték
hátra. Addig ő volt a mintafogoly. Az új foglyoknak mutogatták, kérdezzék
meg tőle milyen jó dolga van nálunk. Beszéltek is vele, hogy mit ki tudja.
Hogy neki jó dolga volt az biztos. A konyhán dolgozni főúri állásnak
számított. Aki konyhán dolgozik mentesítve van a legszorongatóbb gondtól az
éhezéstől. Meg is látszott rajta, mert szépen meghízott. A lefogyott magyar
katonák irigykedve néztek rá.