''MENETELÉS
Egy reggel váratlanul teljes menetkészültséggel sorakozó, indulás. Nehéz
szívvel hagytuk el a falunak sem nevezhető kis helységet. Nem csak a néhány
ismerőstől váltunk el búcsú nélkül, de nagyon bizonytalan jövő felé
indultunk. Útirányunk Sevszk - Dmitriev - Kurszkon keresztül a jelenlegi
arcvonalig. A menetelés zökkenőmentesen ment délig. Tele kulacsokkal
indultunk aránylag kipihenve.
Dél felé olyan meleg lett, hogy folyt a víz mindenkiről, kezdtek kidőlni
az emberek. A víz elfogyott az ájultakat sem volt mivel megitatni.
Kényszerűségből pihenőt, és ebédszünetet rendeltek el. Kitikkadva nyúlunk
el. Szerencsére a gulyásleves enyhít valamit szomjúságunkon. Víz sehol.
Kétórányira elhagytunk egy falut, ott ihattunk volna. Előttünk a látóhatárig
semmi lakott hely nem látható sem patak, sem folyó. A hosszúra nyúlt pihenő
után újra elindulunk.
Lassan sötétedik. Egy erdő szélén verünk sátrat éjszakára, víznek nyoma
sincs. Kiszáradt torokkal aludni sem tudunk.
Hajnalban indulás tovább. Nem is bánjuk hamarább érünk olyan helyre, ahol
víz is van. A hajnalok hűvösek a köpenyt is felvesszük.
Még délelőtt nagyobb faluba érünk. A falu középén ütünk tábort
megrohanjuk a kutakat, végtelen ivászat kezdődik. A lakosság érdeklődve
figyel. Körülvesznek, tejet tojást kínálnak cigarettáért, szappanér. Nagyon
rámenősek. A nagyobb lányok kihívóan viselkednek. Ilyet még nem láttunk.
Nagy itt a nyomor a legkisebb ajándékér partnert találnak a kiéhezett
katonák. A sötétség leple alatt alkalmi párok bújnak a sátrak között
kettesével hármasával lányok kacarásznak lassan sétálva. Itt ott elküldik
őket, de nem akarják megérteni, cigarettát kérnek, bizalmaskodnak. Az
egyszer jóhelyre cseppentünk, álmodni sem lehet jobbat. Reggelre egysem
távozik üres kézzel.
Másnap reggel kiderül itt maradunk. Ez a magyar kincstári ész, ahogy
egymás között mondani szoktuk. Egy nap gyaloglás hajnaltól napestig, utána
megállunk két napra.
Ha már így van körülnézünk. A főtéren hagymakupolás nagy templom, most
német katonai raktár, gondosan őrizve német katonákkal. Ők nem tárgyalnak a
lakossággal, meg van mindenük nem szorulnak csereberére. A téren
szobortalapzat ledöntve róla a gipszből készült Lenin szobor, géppisztollyal
összelövöldözve. Az állomás, és környéke szétbombázva vagy felrobbantva. A
vágányok és állomásépületek részben helyre állítva. Kell a németeknek a
vasút. A lakosság csoportokba verődve beszélgetnek üldögélnek senki nem
dolgozik, talán nincs is mit csinálniuk. Rágják az elmaradhatatlan
napraforgó magot, és úgy tűnik egyetlen lehetőségük ha tőlünk sikerül
valamit beszerezni, azért ilyen rámenősek. A házak itt is túlnyomórészt
fából vannak, egész csinosak is akadnak közöttük.
Estefelé újra kezdődik a csúcsforgalom a lányok előbb a kutak körül
csoportosulnak, mert vízért mindenki megy. A kút körüli csevegésbe könnyű
belekapcsolódni. Most nem kell senkit noszogatni ki a soros vízhordásra,
mindenki a friss vizet szereti a legjobban. Szürkületkor szabad tűzön
rántottát sütünk már beszereztük a tojást, tejünk is van.
A tűz odavonzza az embereket, katonákat, lányokat. Előbb csak nézegetnek,
majd leülnek. Folyik a bazár, alig férünk a tűz körül. Mindig akad önkéntes
aki tűzrevalót hoz, nem hagyják kialudni. A felállított őrség is engedékeny,
alig várják hogy leváltsák őket, és bekapcsolódhassanak a csevegésbe. A
csevegés lassan páros beszélgetésre, helyesebben mutogatásra, kézfogásra
alakul, s a lángoló szenvedélyek parázzsá majd hamuvá vállnak mint a
tábortüzűnk, amivel már senki sem törődik.
Ritka szép napunk volt az ébresztő is késik. Később megtudtuk a tisztek
sem unatkoztak, késő délelőtt volt mire tovább indultunk. Valahogy könnyebb
volt a gyaloglás, élmény beszámolók folytak, kiderült mindenki szívesen
maradt volna ott. Ha így megy mindig jobb helyre kerülünk, csak győzzük
cigarettával, meg egyébbel.
- És ezek ellen kell nekünk harcolni, mikor egész jól kijövünk egymással.
- Miért talán te azért jöttél ide, mert annyira haragszol rájuk? -
kérdezi Ernő barátom.
- Te tudod a legjobban, hogy nekem nagyon tetszik a kommunizmus, eleget
beszéltünk róla.
- Hát akkor mit csinálsz magadnak szemrehányást. Azért vagyunk itt, mert
ha nem jövünk hadbíróság által lecsuknak, lelőnek, vagy felkoncolnak. Így
talán megmaradunk életbe a hivatásos katonák, és tisztek kivételével nagyon
kevesen jöttek önként. A többiek csak nem akartak öngyilkosok lenni.
- Ez teljesen igaz, de nagyon furcsa. Ma jóba vagyunk, holnap egymást
írtjuk.
- Mi szerencsére nem írtunk senkit, csak rádiózunk meg telefonálunk.
Sokkal jobb helyzetben vagyunk mint a többiek. Képzeld, a többinek muszáj
lövöldözni. Nem azért, mert haragszanak az oroszokra, hanem mert a saját
életüket védik. Inkább ők lőnek le mást, mint hagyják magukat lelőni. Más
választás nincs!
A menetelés üteme mérséklődött a déli meleg órákban pihenőt kaptunk és
megálltunk mindenhol vizet vételezni. Nem hajszoltak a végkimerülésig.
Kis városba értünk gyárak is voltak benne és üzemeltek. Zászlóaljunk
elveszett hatalmas területén. Letáboroztunk nevét nem sikerült
megállapítani. Német nyelvű tájékoztató táblák különböző jelekkel,
számokkal, nyilakkal adták a tájékoztatást. A megszállt területen mindenütt
németnyelvű tájékoztató táblákat állítottak fel. Véletlenül maradtak meg
orosz feliratok, főleg vasúti állomásokon de mellette német tábla is állt.
A rádióval minden nap adásban voltunk rövid időkre. Nem sokat tudtunk
meg, mert a tiszteknek részletes térképük volt számozott oldalakkal,
hosszúság és szélességi beosztással, és ezek alapján kaptuk meg a követendő
útvonalat. A katonai térképen minden részletesen fel volt tüntetve a
legkisebb dűlőúttól a bokrokig. Mégis gyakran eltévedtünk. Az összeköttetést
megbeszélt órában kellett létesíteni. Ha addig nem értük el a kitűzött célt,
az út szélről létesítettünk összeköttetést. Hadnagyunk többször próbált
beszámolót adni, látszott rajta, hogy alaposan felkészült. Ment is a
harcálláspont megjelölése minden szokásos jelentéssel egyben, ha Hajnal
ezredes segédtisztje vette az adást. Az ezredes azonban menetközben gyakran
átvette az adást. Mikor hadnagyunk meghallotta az ezredes hangját szinte
kicsúszott alóla a föld. Vigyázz állásban vagy ülésben merevedett és
épkézláb szó alig hagyta el a száját. - Átadom az alezredes úrnak - nyögte,
majd törölgette verejtékező homlokát.
Az eligazítás is a térképen feltüntetett számok alapján történt. Néha
ismeretlen városok vagy falvak megnevezésével. Saját térképünk alapján
nagyon jól tudtuk hol állunk azon csak a nagyobb városok voltak feltüntetve.
Kijev, Kurszk, Voronyezs, Belgorod, Harkov. A többi város vagy falu nevét
soha nem hallottuk. Átlagos irányunk leginkább Voronyezsnek mondható.
A jelenleg állomáshelyünket képező kis város más mint a többi kevesebb a
sétálgatók száma. A munkaképes lakosság dolgozik a gyárakban, megélhetésük
jobban van biztosítva mint kisebb településeken. Tágas téren csoportosulás.
Közelebb megyünk, valami piac-szerű terület. A mi szemünkkel nagyon
szegényes, főleg élelmiszerben. Első alkalommal látunk árusítani valamit.
Árulnak a szamovártól a használt ruháig mindent, megy az alkudozás.
Magyar GH-sokat ismerünk fel a tömegben, alkudoznak, vállukon tömött
kenyérzsák. Nem jönnek zavarba. Arany pityurkára alkudoznak, mutatnak is
egyet az oroszoknak, mert nem tudják megnevezni. Mi is megnézzük először, és
utoljára látunk arany pityurkát.
Tovább megyünk kitör belőlünk a káromkodás.
- A jó anyjukat, a tőlünk ellopott konzerveket aranyért árulják, és nem
tehetünk semmit!
Később találkozunk velük.
- Sikerült üzletet kötni? - kérdezzük.
- Szegények ezek mint a templom egere, csak tetűjük van - felelik.
- Akkor mért üres a kenyérzsákotok?
Mintha nem hallanák tovább mennek. Csicskásokat is látunk a tömegben.
tisztjeik számára ugyancsak aranyat akarnak szerezni nekik is van miből.
Őket nem tanácsos zavarni, mert ha beköpnek tisztjeiknek nem marad el a
retorzió. Vérszívó piócák között vagyunk és mindenhez az öntudatos,
fegyelmezett, minden parancsra ugrásrakészséget kell játszani, méghozzá
élethűen.
Elcsüggedve gondolunk a néhány csomag cigarettára, amiért tejet tojást
akarunk beszerezni, hogy éhségünket csillapítsuk. Mit ért az a kilós
húskonzervekkel szemben. Bőségükben árulják az élelmet, mi cigarettáról és
cukor adagunkról mondunk le, hogy élelmet szerezzünk. Ez a kettősség mind
erősebben dominált kint tartózkodásunk idején.
Önbizalmunkat vesztve hagytuk el a piacot.
- Nézzük meg ezt a közeli gyárat alig kétszáz méter.
Tejtermék feldolgozó, állapítjuk meg a német feliratból. A gyár előtt
kisebb épületben tejet vajat túrót árulnak. Megpróbálunk venni. Márkáért nem
adnak, kínáljuk a cigarettát, nem lehet csak rubelért árusítanak, gyári
elárusítóhely magyarázzák. Eszembe jut nekem van rubelem. Még a partizán
vadászaton egy kolhozépületet feltört a gyalogság, egy nagy lezárt láda volt
benne. Felnyitották, tele volt rubellel szépen kötegelve. Mint később
mesélték feldobták a levegőbe aláálltak - pénzesőbe még úgy sem áztunk -
jelszóval. Mikor a föld tele lett meghemperegtek benne ilyen jó dolgunk
sosem volt, hogy fürdünk a pénzben. Mikor mi odaértünk az egész réten fújta
a szél szanaszéjjel. Én válogattam belőle néhány darabot a ropogós újakból.
Nem a nagy számjegyeket néztem, csak új legyen. Tovább bírja a várható
strapát. Most szerencsém volt vele két és fél kiló vajat kaptam érte, és
valamennyi aprót vissza rubelba. Örömmel indultunk vissza lakomát tartani.
Átkoztuk magunkat végig az úton, miért nem szedtünk fel több pénzt, most
milyen jól jönne. Ki gondolt arra, hogy ezért még kapunk is valamit én is
csak emlékként szedtem fel néhányat.
Jellemzője is lehet mennyire ki voltunk éhezve, fél kilót odaadtunk a
rádiósoknak egy-egy kilót, azonnal megettünk negyed kenyérrel ami a napi
adagunk volt aznap. Nem lehetett tartalékolni, mert a melegben szét folyt
volna. Éjjel keveset aludtunk a hasmenés miatt, de legalább egyszer
jóllaktunk.
Két nap múlva újra városban érünk, élelmezésünk egyre gyengül. Már
oldalakat tesz ki a feljegyzett elmaradt kenyéradagok, konzervek száma.
Jegyezzük rendületlenül. Ritkán kapunk is valamit az elmaradott adagokból, a
napi adagból azonban újra hiányzik valami. Az élelmiszert szállító GH kocsik
szorosan velünk haladnak, nem is maradhatnak el mert nincs külön védelmük.
Mégis akad kifogás nem tudtak vételezni, a kocsikon legalább tíz napra való
élelmiszert szállítanak, de ahhoz nem szabad hozzá nyúlni, az biztonsági
tartalék.
A puskás századoktól három hadnagy kihallgatást kért Marosfalvi
alezredesnél. Hosszan sorolták az elmaradott fejadagokat és finoman
megkérdezték van-e róla tudomása. Ezek a tisztek saját felelősségükre
engedélyezték a brianszki erdőben kiegészíteni az elmaradt élelmezést. Ott
volt miből, mert százával futkároztak a gazdátlan állatok. Rádiónkkal
szolgálatban vagyunk a zászlóalj irodán, előttünk zajlanak az események.
Buzgón matatunk a rádióval mint aki semmit sem érdekel, de közben hegyezzük
a fülünket.
- Fárdajanak a sátorba az urak! - mondja az alezredes. Fél óra múlva
merev, fa arcot vágva távoznak. Ezek sem értek el semmit - állapítjuk meg,
bár egy szót sem hallottunk a megbeszélésből. Arcukra volt írva a válasz.
Olvastam valahol a magas rangú tisztek taktikai húzásai közé tartozik,
hogy készakarva kiéheztetik a legénységet, hogy jobban gyűlöljék az
ellenséget. Lehet hogy ezt alkalmazzák velünk szemben. Nagyon melléfogtak
akkor, mert mindenki tudja, hogy a GH-sok eladják az élelmiszert. Sokan
látták, nem csak mi. Arról beszélnek az egész zászlóaljban.
- Képzeld el ha mégis előrenyomulunk bombáznak és tüzérséggel lőnek,
biztosan mindig az utánpótlást fogják eltalálni.
- Kifogást most is találnak, ha akarnak - mondja Ernő.
A városban sok a német katonaság, beásott légvédelmi állásokat is látunk
az első vonalat 50 km-re.
Éjjel légitámadást kap a város. Sztálin gyertyákat dobálnak, a repülők
vakító fényben keresik a célpontokat majd hullanak a bombák. Tucatnyi
fényszó pásztázza az eget. Elkapnak egy repülőt, három másik fényszóró is
követi. Tüzet nyitnak a légvédelmi ágyúk, zuhanással próbál menekülni a gép.
Robbannak körülötte a lövedékek, lángcsomó villan a levegőben, majd robbanás
rázza meg a levegőt. Hangos éljenzés.
Nem sok maradt belőle mire leér - jegyzik meg.
A többi gép elmenekült, bombáikat ledobták. Nem vaktában, a
szálingyertyák fényében megcélozhatták a kívánt objektumot.
A nappali támadásaik kevésbé sikerültek. Több légicsatát néztünk végig,
ritkán tudott elmenekülni orosz gép.
Egy alkalommal négy orosz felderítő jelent meg, nagy távolságot tartottak
egymás között. Egyetlen német vadász gép jelent meg felettük. Az orosz gépek
mégjobban szétszéledtek, és vissza fordultak. A Messzersmith egyenként
üldözőbe vette őket. Az elsőre egy géppuska sorozatot adott, máris ment a
második gép után. Csodálkoztunk miért hagyja ott. Füstcsík keletkezett a
gépből, mely egyre vastagodott. Ketten kiugrottak a gépből ejtőernyővel.
Villanás, robbanás, fekete füst csapott fel, mely egyre tágult. A német gép
már a másodikat is utolérte, újra egy sorozat. Azonnal füstölni kezdett, egy
ember kiugrott belőle, a gép meredeken zuhant a föld felé. Robbanás és sűrű
fekete füst szállt az ég felé. Már a harmadik gépet üldözte, a távolság
gyorsan fogyott közöttük, nagyon lassúak voltak az orosz gépek. Egy
sorozattal ezt is elintézte. A negyediknek sikerült előnyt szereznie a német
gép utána indult kifutottak látóhatárunkból. Az ejtőernyővel leérkező
pilótákat már várták a németek.
A lassú gépeknek semmi esélyük nem volt a német vadászokkal szemben,
ezért főleg éjjel tevékenykedtek. Nem értem az egészet, egy képeslapban
harci repülőgépeket mutattak, képekkel, műszaki adatokkal. Leggyorsabbnak az
orosz rata bizonyult. Elütően különbözött minden típustól, elől hatalmas
motor, rövid szárnyak és farok, összetéveszteni sem lehet másikkal, de eddig
még egyet sem láttunk belőle. Miért nem azokat használják?
Menetelésünk most nem olyan megerőltető, inkább a gyakran zuhogó hideg
eső kellemetlenkedik. Sátorlapban burkolódzva védekezünk, de az is hamar
átázik. Éjszakára a süppedősre ázott földre állítjuk sátrunkat, lefeküdni
nem lehet. Átázva kuporgunk a rádió tetején, vacogunk a hidegtől,
szerencsére már ülve is tudunk valamit aludni. Kurszk mellett vagyunk,
légitámadást kapott a város. Sztalingyertyák égnek felette, és fényszórók
pásztáznak. Robbannak a bombák, ugatnak a légelhárító ágyúk. Csak a fejem
dugtam ki egy pillanatra, jó messze van tőlünk ránk nem veszélyes. A zuhogó
esőben senki sem nézi.
Alig hajnalodik, kint ugrálunk a sátor körül elzsibbadt tagjainkat
élesztgetjük. Az eső elállt a fű tiszta víz. Valaki kitalálta tenyerét végig
húzogatja a vizes füvön, és arcát megmossa. Mindenki követi, egész jó
módszer. Június végén járunk, hogy lehet éjjel ilyen hideg. Nem szívesen
laknánk itt - állapítjuk meg többen. Nálunk ilyenkor már kezdődik az aratás,
itt egész éjjel reszketünk a hidegtől, ha pedig süt a nap déltájt meg
olvadozunk a hőségtől.
Kurszk nagy város sajnos csak a szélén mentünk keresztül nagy épületek
gyárak, még villamos is jár benne. Innen 35 km-re mondják az első vonalat.
Közel van ezért gyakoriak az orosz éjszakai támadások. Főleg éjjel
menetelünk, nappalra gondosan álcázzuk magunkat. Így nem kell annyit
gyalogolni, mert rövid az éjszaka. Kisebb nagyobb falvakon keresztül
eljutunk a frontvonalig, egy erdőben rejtőzködünk. Mögöttünk rejtett
tüzérségi állások. Nappal tilos a mozgás tüzérséggel belőtt területen
vagyunk.
Éjjel megnézzük kijelölt harcálláspontunkat. Cikkcakkos lövészárok, nyílt
terepen, aki kilép a gödörből nyílt célponttá válik. A túloldalról
belátható, géppuskának a legkedvezőbb terület. Szorongás ül a legénységre, a
lehető legrosszabb helyet kaptuk. Mire ezen a nyílt terepen átérünk, úgy
lekaszálnak ahogy akarnak. Nyomasztó gondolatok gyötörnek mindenkit, holnap
támadás!
Visszatérve rejtekhelyünkre még sötét van, mégsem alszik senki, a
legszorosabb baráti körökben suttogva beszélgetnek. Beszélgetnek? Inkább
végrendelkeznek! Összeülünk hatan legbizalmasabb barátok, aki életben marad
értesítse a hozzátartozókat, menyasszonyokat, lányokat, ki mit tart a
legfontosabbnak. Címeket jegyzünk fel diktálunk, megfogadjuk egymásnak,
minden körülmények között teljesítjük egymás kívánságát.
Ahogy kivirrad írjuk a leveleket megáll a toll a kezembe. Már egy órája,
hogy csak gondolkodom, és csak a címzést írtam le. A többiek is csak nézik a
lapot, mit lehet ilyenkor írni? Hogy meg ne ijedjenek otthon, és ha ez lesz
az utolsó levél, kifejezzünk benne mindent, amit még el szeretnénk mondani.
Gondolatok tornyosulnak a fejembe. Száz táborilap kevés volna hozzá, hogy
megírjam utoljára annyi mindent szeretnék mondani. Katonai dolgokról nem
szabad írni. Ha csak egyetlen helytelen kifejezést észrevesz a cenzúra
szemétkosárba kerül. Időzavarba kerülünk, közösen fogalmazzuk meg, hogy
biztosan hazaérjen.
Nagyon jól vagyok gyönyörű fenyveserdők vannak erre felé jó levegővel. A
kosztunk kiváló, és elégséges. Sajnos elvesztettem a töltőtollam, ezt a
levelet is kölcsön kért tollal írom kérem küldjenek egyet. Ez miatt lehet,
hogy egy ideig nem tudok majd írni. A gramofon lemezt, amit már kértem,
feltétlenül küldjék el mindegy milyen számok vannak rajta, csak a "Ma este
indulunk a frontra" című dal rajta legyen, ez itt a sláger. Van min
lejátszani, semmi aggodalom. Előre is köszönöm, mindenkit csókolok" stb.
Dióhéjban ez maradt a sok mondanivalóból. Az elején a hivatalosan megkívánt
szöveg az ellenőrző altatására egy csacska kéréssel, és rövid búcsúzkodás.
Ez a néhány jelentéktelen sor kínlódás közt született meg mindenki
beleizzadt. Amit írni szerettünk volna, arról szó sem lehet, de az utolsó
levél megírásáról senki nem mondhat le. Az elkövetkező napokban vagy
hetekben nem lesz módunkban írni, és biztosan sokaknak ez lesz az utolsó
levele.
Egész nap nem alszunk.
- Te sem vagy álmos, Ernő? - kérdezem barátomat.
- Ilyenkor nem lehet aludni, teljesen mindegy álmosan vagy álmatlanul vág
holnap belénk a ménkű. Akinek pechje lesz holnap végleg kialussza magát.
Szürkületkor lassan előre megyünk a lövészárokba mindenki elfoglalja a
helyét. Rádiónkat is letesszük a gödörbe, lovunkat nem tudjuk elrejteni,
kötélre kötve nyugodtan legelészik. Sok százezer katona lapul a fedezékekbe,
hogy az adott órában a technika minden eszközével irtsa egymást. Az aknákat
már felszedték az előző éjszakákon. Halálos csend ül a tájon, még fél óra,
még öt perc, még egy perc. Elszabadul a pokol, reszket a föld alattunk.
Sivít a levegő az ágyúdörgések egybehangzó mély morajlássá válnak.
Tart vagy fél óráig a tüzérségi előkészítés, mellettünk harckocsik lassan
kúsznak előre, motorjaik hangját elnyeli a dübörgés. A túloldalról
szórványos aknavető tüzelés. Lassan pirkad, a levegőben repülő rajok
jelennek meg, szórják bombáikat. A tüzérség leállt, a bombázók egymást
követő hullámokban érkeznek hatalmas detonációk jelzik útjukat. Mindég
mélyebben szálnak az orosz terület fölé. A harckocsik is megindultak, utánuk
nyomban a gyalogság. Felrakjuk rádiónkat lovunk hátára, és indulunk.
Előttünk néhány száz méterre a puskás századok már átfésülték a terepet,
puskalövés ritkán hallatszik. Feltartott kézzel négy orosz katona jön felénk
első alkalom, hogy orosz katonát látunk. Megállítjuk őket, jól megnézzük,
cigarettával kínálom. Nem meri leengedni a kezét, ezért szájába nyomom a
cigarettát, meg is gyújtom. Csodálkozva néznek, nincs időnk velük
foglalkozni, tovább kell menni. Intünk hogy menjenek tovább. Szemben újabb
foglyok jönnek tizessével-huszassával, csak intünk menjenek tovább.
A tüzérség és a bombázás hatása irtózatos. A bombatölcsérek és tüzérségi
lövedékek vájta gödrök szinte egybe folynak. Széttépett holtestek
szerteszéjjel, szinte csodával határos, hogy ebből a pokolból sokan élve
kikerültek. A visszavonulás nyilván tervszerű volt, mert nehéz fegyvereket
nem hagytak hátra. A gyalogság egy része azonban ittrekedt. A szétlőtt
telefonvonalak miatt nem kaphattak értesítést a visszavonulásra. Ahogy
kibújtak állásaikból harckocsik és gyalogosok tömege között találták
magukat. Halvány reményük sem maradt a menekülésre. Előttük-mögöttük
nyüzsögtek a harckocsik és katonák.
A védelmi vonal mögött üres térség, ellenállás nélkül megyünk előre. A
német tankok és gépesített gyalogság 50 km-rel előttünk jár, nem is láttuk
többé őket. Egész nap menetelünk előre étlen szomjan. A zászlóalj törzzsel
földes úton haladunk, a puskás századok legyezőszerűen jobbra balra
szétterülve. Egész nap két elbújt orosz katonát találtak. Mellettünk
százával német teherautók húznak el utánpótlást és katonákat szállítanak.
Beterítenek porral pedig csak az út szélén haladunk. Menet közben
megbeszéljük az eseményeket nagy szerencsénk volt az áttörésnél talán azért,
mert azon a lehetetlen terepen nem számítottak támadásra. Nem ment mindenhol
olyan simán, mint nálunk. Abból következtettünk rá, hogy hátunk mögött élénk
csatazaj hallatszott még éjjel is. Holt fáradtan állunk meg. Azonnal
ételosztás.
- Vegyétek ki a kajámat - mondom - elmegyek vízért. Most senki nem
vitatta mit osztanak reggelit ebédet vagy vacsorát, csak adjanak már
valamit. A földes országúton mindkét oldalt szalmatetős házak, kút majdnem
mindegyikben.
A házsor előtt az országút szélén egy asztal állt kenyérrel és sóval.
Mögötte kis csoport szorongva figyelte az előrenyomuló számukra idegen
katonaságot. Öregek és gyerekek voltak mindannyian. A kenyér és só a
behódolást jelenti lehet hogy törni kellene belőle egy darabot hogy
elfogadjuk. Nem ismerjük ezeket a szokásokat soha sem hallottunk róluk. Ki
merné elfogadni az egész előre nyomuló katonaság nevében? Megnézzük és
tovább megyünk.
Átkutatták a környéket semmi gyanúsat nem észleltek. Erős őrséget
állítottak fel váratlan támadástól tartva. Lovunk az áttörés földet rengető
zaját, az első öt percet
kivéve, a leghősiesebben
állta, sőt békésen lege-
lészett, most húz a kút
felé. Egy vödörből egy
kulacsnyit tudok megmente-
ni magamnak. Rengeteget
iszunk. Hosszú kötélre
kötöm az minden ellátása
amit legelni tud. Nagyon
meg is becsüljük felszere-
lésünket is ráakasztjuk,
menetelés közben hihetet-
lenül sokat számít, hogy
teher nélkül gyalogolha-
tunk. Kikeressük a leg-
szebb füves területet,
hogy jó kondícióban le-
gyen, bírja a strapát. Esze is van sötétben megismeri még a sátrunkat is,
oda fekszik a sátrunk elé senki sem tud váratlanul bejönni hozzánk,
nyugodtan alhatunk. Alszunk is mint egy fadarab, gyakorlatilag több napja
nem aludtunk.
Hajnalban indulunk tovább. Leégett, és még füstölgő falvakon haladunk
keresztül sehol egy lélek. Lehet, hogy mind elmenekültek és felgyújtották a
falut? Ki tudja.
Német alakulatok gépkocsikon húznak el mellettünk tömegesen.
Megmosolyognak, jogosan. A kincstári nyelven fogatolt járműveink, gyalogosan
baktató katonáink nevetségesek gépkocsikról nézve.
A légitevékenység állandó. Rajokban szállnak különböző típusú gépek a
frontvonal fölé, és vissza hátrábbi repülőterek irányába. Légicsaták
nincsenek, a levegőben teljes a német fölény. Ritkán látni orosz gépet, azok
is szinte a földet súrolva, a völgyeket kihasználva repülnek. Nem mernek
felemelkedni magasra. Néha géppuska tüzet nyitnak ránk. A légelhárítók
tehetetlenek velük szemben, mire észre veszik már el is tűntek. A lacsonyan
szálló gépekre nem tudnak lőni. Lehet hogy másutt gyakrabbak a
légitámadások, mert elrendelik az éjjeli menetelést.
Mindenki az országúton megy, a hosszú sor néha összetorlódik. Percekig
állunk, majd lassan elindulunk. Hullafáradtak vagyunk, szemünket becsukva
menetközben alszunk, ha megállnak előttünk beléjük megyünk. E miatt
állandóak a veszekedések szitkozódások. Újra lovunk segít ki a bajból,
belekapaszkodva megyünk ha megállnak előtte megáll, ha elindulnak elindul.
Nyugodtan rábízhatjuk magunkat sohasem téved. Ritkán kinyitjuk szemünket, ha
soká állunk. Félig alva vesszük észre már világos van.
Tyim város előterében vagyunk, egy erdőben rejtőzködünk. Mindenki alszik
annál több a dolgunk nekünk a rádióval. Az egész ezredet Tyim körül vonták
össze. Parancsban közlik Tyim várost nekünk kell elfoglalni. Folynak az
előkészületek, a magyar tüzérség állásokat foglal mögöttünk, nagyon kevesen
vannak. Tyim városából harcálláspontunkról semmit sem látunk. Előttünk 10 km
szélességben, lassan emelkedő terep 1-2 km hosszan. Álláspontunknál harminc,
negyven méterrel magasabb a teteje, de attól semmi többet nem látunk.
Felderítők, és tüzérségi megfigyelők felkúsztak a dombtetőre ellenállás
nélkül.
Váratlanul megjelent Hajnal ezredes. Hosszan tárgyalt Marosfalvi
alezredessel, zászlóaljunk parancsnokával. Tárgyalás után azonnal
rendelkezett, rádió összeköttetést kért. Ahogy rámpillantott megismert, jó
memóriája volt, akár milyen közutálatnak volt alanya.
- Megint te vagy az fiam? - még a szokásos szavait sem felejtette el.
Feleletet sem várva a második zászlóaljat kérte, majd az elsőt. Nem kért
rejtjelezést, virágnyelven kiadta a parancsokat közölve, hogy a továbbiakat
erről az állomásról fogja közölni. Befejezés után parancsba adta mindig
maradjunk a közelébe.
Alig hogy elment értékeltük a helyzetet. Lehet hogy szerencsénk van, ha
itt marad nem a legveszélyesebb ponton állunk, ő az egyetlen aki válogathat
honnan akarja nézni a támadást. Holnap újra támadunk. Legalább kicsit
kialusszuk, és kipihenjük magunkat. Nagyon ránk fér.
Levélírásra most nincs gondunk újabb parancsig be van szüntetve. Otthon
megtudnak mindent az újságokból, előbb mint a mi leveleinkből. Biztosra
vesszük, hogy öles betűkkel írják áttörték az orosz védelmi vonalat,
fejvesztve menekül a szovjet hadsereg.
Reggel megindulunk a domb felé, semmi tüzérségi előkészítés, sem repülők.
Nagyon nehéznek ígérkezik a támadás. Közvetlenül a két magas rangú tiszt
mellett megyünk, felértünk annyira, hogy átlátunk a túloldalra. Megállunk a
tisztek távcsővel nézik a túloldalt. Több ágyú lövés hallatszik a
túloldalról várjuk a lövedék süvítését sehol semmi. Füstcsomók keletkeznek a
túloldalon egyre terjednek.
- Ködösít a muszka - jegyzi meg az alezredes. - Inukba szállt a bátorság
feleli az ezredes.
A gyalogság már lefelé halad a dombról sehol
egy lövés. A város szélén haladunk át, elszórt
házak között a füst lassan szétoszlik, sehol egy
lelket nem látunk. A város hatalmas területen
fekszik. Késő délutánra marad el mögöttünk, alig
láttunk belőle valamit. Ez volt a tyimi csata,
mely után Hajnal ezredes "tyimi oroszlán"-nak
nevezte magát. Nem tőlünk ijedtek meg az oroszok
az biztos.
A német bombázók messze előttünk szórták
bombáikat, a hangjuk is alig hallatszott
hozzánk. Valószínűleg a bekerítéstől tartva
kiürítették a várost, és visszavonultak.
Mindenki örül, hogy szerencsésen megúsztuk a
nehéznek ígérkező feladatot.
Erőltetett menetben haladunk tovább apróbb
falvakon keresztül. Addig állunk, míg a puskások átfésülik a falut. Kevés
embert látni a házak között. Mikor látják, hogy nem bántják őket, többen
előjönnek. Soká tart az átfésülés, a katonák inkább isznak mint átfésülnek.
Mi is követjük a példát, nem lehet ezt másképpen kibírni.
Hajszolnak tovább alig járt földes úton haladunk véget nem érő
hosszúságban lefektetett villanypóznák mellett. A dombokon sok helyen
szélmalmok állnak.
A gyalogság már lefelé halad a dombról sehol egy lövés. A város szélén haladunk át, elszórt házak között a füst lassan szétoszlik, sehol egy lelket nem látunk. A város hatalmas területen fekszik. Késő délutánra marad el mögöttünk, alig láttunk belőle valamit. Ez volt a tyimi csata, mely után Hajnal ezredes "tyimi oroszlán"-nak nevezte magát. Nem tőlünk ijedtek meg az oroszok az biztos. A német bombázók messze előttünk szórták bombáikat, a hangjuk is alig hallatszott hozzánk. Valószínűleg a bekerítéstől tartva kiürítették a várost, és visszavonultak. Mindenki örül, hogy szerencsésen megúsztuk a nehéznek ígérkező feladatot. Erőltetett menetben haladunk tovább apróbb falvakon keresztül. Addig állunk, míg a puskások átfésülik a falut. Kevés embert látni a házak között. Mikor látják, hogy nem bántják őket, többen előjönnek. Soká tart az átfésülés, a katonák inkább isznak mint átfésülnek. Mi is követjük a példát, nem lehet ezt másképpen kibírni. Hajszolnak tovább alig járt földes úton haladunk véget nem érő hosszúságban lefektetett villanypóznák mellett. A dombokon sok helyen szélmalmok állnak.