''1942-BEN A NÉMETEK LETÖRLIK A SZOVJETUNIÓT A TÉRKÉPRŐL
A tisztek bátrabbjai gyors előléptetés reményében vállalták a veszélyt. A
tartalékosok állástalan, vagy katonai pályára kívánkozó része jövőjét
kívánta megalapozni, rátermettségét bizonyítani, kihasználni a nagy
lehetőséget.
A tisztikarban általános vélemény volt, hogy 1942-ben a németek letörlik
a Szovjetuniót a térképről. Az altisztek, továbbszolgálók, akik a katonai
pályát választották, soha többé vissza nem térő alkalmat emlegettek. Békében
csak lassan lehet előre ugrani a ranglistán, míg háborúban nagyon gyorsan.
Rövid idő alatt, két-három rendfokozatot ugorhat az ember. Példák is vannak
szép számmal. A nemrég volt a Délvidék visszacsatolása, az erdélyi
bevonulás, a Felvidék visszacsatolása. Nem kell más, csak egy kis szerencse,
és már be is futott az ember. És az elérhető kitüntetések! Még német
vaskeresztet is lehetett szerezni. Magas rang, biztos állás, megalapozott
jövő. Most hónapok alatt elérhető mindaz, amihez amúgy hosszú évek kellenek.
Nem kis eredmény a mai világban!
A németek napok alatt lerohantak mindenkit, mi csak megszállók leszünk.
Nem kell azoknak a mi segítségünk! Egész Európát legyőzték már, fél
Oroszország a kezükben van, és a Vörös Hadsereget már 1941-ben szétverték.
Az újságok tele vannak a Vörös Hadsereg szétzúzásának híreivel. Az
1942-es év csak a teljes megszálláshoz kell, mert óriási a terület. Utak
alig vannak, azok is rosszak. Ha nem jön a tél, már megszállták volna egész
Oroszországot. Naponta olvashatjuk a győzelmekről, hőstettekről szóló
tudósításokat. A németeket dicsőítve, és felmagasztalva a csillagos égig.
Kiemelve a megtiszteltetést, hogy ez a nagy, hős nemzet szövetségesévé
fogadta Magyarországot. Ez a bizalmat minden erőnk bevetésével megfogjuk
hálálni. Hisz nekik köszönhetjük, hogy máris közelebb kerültünk ezer éves
határainkhoz. Biztosíthatjuk nagy szövetségesünket arról, hogy a magyar nép
egy emberként áll Németország mellett.