''MAGÁNYOSOK KLUBJA
(Egy mai társadalmi probléma megoldása)
"A reménytelenség lett a kísérője."
- Köszönöm, hogy meghallgatott, valósággal felüdültem.
- Ne tegye még le... mondja, csak Jucikáról mit tud?
- Becsavarodott.
- Komolyan kérdezem
- Komolyan mondom. A nővérétől tudtam meg, elaltatták. Nem is tudtam vele
beszélni... Összeroppant.
- Szegény.
- Pedig én szívesen megvigasztaltam volna, de nem kellettem neki.
- Ez érthető, hisz maga jóval fiatalabb nála.
* * *
Mikor a vonal megszakadt néhány percig Jucikával foglalkoztam
gondolatban. Hogyan is jutott idáig szegény teremtés? Úgy kezdődött, hogy
néhány évvel ezelőtt megpróbálta kijavítani az életét. Az első lépés volt
ezen az úton a válás. Megviselte a vele járó kín, de kibírta. - Még nem késő
- bizakodott, talán helyrehozható a fiatalkori meggondolatlan lépés. Már
most több megfontolással keres majd társat. Igen, társat, mert egyedül nem
jó az embernek. Az évek múlásával bizakodása alábbszállt. Rájött, hogy ezt a
kérdést lehetetlen megoldani egyedül. Hétköznapjait kitöltötte a munka és a
pihenés. Hétvégén ránehezedett a magány. A szórakozás teljesen kiiktatódott
az életéből. Gyermeke nem volt, barátnői messzire sodródtak a férjhezmenés
után. Munkatársai családos emberek voltak, és fiatalkorúak. Ismert néhány
magányos nőt távolról, de nem tudta, hogyan közeledjen feléjük. A barátságok
többnyire még a gyermekkorban alakulnak ki. Egyedül még egy moziba sem volt
kedve elmenni. Az utcai ismerkedésekkel szemben konvenciális ellenérzése
volt. Életének két főtere volt: munkahelye és otthona. E két hely közötti
útvonalon a reménytelenség lett a kísérője. Elmagányosodott. Arcán új vonás
jelent meg, mit rá a keserű büszkeség rajzolt. Irigység is szegődött mellé a
páros emberekkel szemben. A vidám embereket sem szerette már. Egyre
fáradtabbnak érezte magát, de titkolta erőtelenségét. Azután sírógörcsök
lepték meg. Sajnálta magát. Végül összeroppant. Kiesett a munkából egy
ember.
A magára maradt emberek száma napjainkban egyre több. Hogy mennyire így
van, a válások statisztikájával lehet felmérni. Korunk új jelensége az
elmagányosodás. Jucikának hasonló sorsú és korú emberek társaságára lett
volna szüksége. Igaz, problémáit meghallgatta az édesanyja, de mindenben
megérteni ő sem tudta, hisz a két generáció közötti szemléleti különbség
nehezen áthidalható. A probléma megoldását én a MAGÁNYOSOK KLUBJÁ-ban látom,
ahová egyedül is elmehet, aki szenved a magánytól, ahol társaságra, sőt
társra találhat a magányos, még mielőtt belebetegedne a magányba.
A magányosságra jutott férfi helyzete - látszata ellenére - nem sokkal
könnyebb.
A férfi egy ideig talán még örül is a szerencsének, hogy a házassági
kötelékeitől megszabadult. Szórakozási láz kapja el. Presszóból presszóba
tér, ahol az alkohollal próbálja megelőzni egy válás utáni nyomasztó,
sokszor önváddal, vagy vádaskodással telített gondolatait. Észre sem veszi,
hogy merül fokról-fokra mélyebbre és természetszerűleg zűlött nők
társaságába. (Sajnos napjainkban még az emancipált nők sem igen tudják
túltenni magukat a társadalom hagyományos gondolkodásán, és a presszózó
nőket illető előítéleteket kikerülve, inkább otthon maradnak.)
Következésképpen a búját felejteni vágyó magányos férfi ilyenformán csak
romlott nő társaságába kerül. Ilyen nő hálójába esni könnyebb, mint abból
kilépni. Következő házassága még rosszabb lesz az előzőnél. Ám lehet, hogy a
házasságot elkerüli, de az alkohol rabja lesz.
Az ilyen buktatókat és útvesztőket kerülné ki a férfi, ha a MAGÁNYOSOK
KLUB-ját látogatná, hol hasonló sorsú barátokra, társaságra találna, még
mielőtt belebetegedett a magányosságba.
Még ebben az évben egy átsírt, magányos szilveszteréjszaka után,
felkerestem a miskolci Városi Tanács Művelődési Osztályát, azzal a kéréssel,
hogy biztosítsanak helyiséget a Magányosok Klubja megalapítására. Tavasszal
az újságban nevemre lettem figyelmes, és egy számomra örömteljes
bejelentésre. Fehér Sándorné javaslatára megalakult Miskolcon - az országban
is első - MAGÁNYOSOK KLUB-ja. A szervezésből kifelejtettek ugyan, mégis
nagyon boldog voltam, hogy valamit tettem sorstársaimért.