''LOPOTT ITAL
Rögtön nyolc óra - pillantottam az órámra - bezárják a boltot és kenyér
nincs itthon. Le kell ugranom, öltözködésre már nincs idő. Berliner kendőt
dobok a vállamra és otthoni papucsban szaporázom a lépéseket lefelé a
lépcsősoron, még dúdolok is valami vidámat.
A bolt elé érve meglepő kép tárul elém. Az ismert boltvezető fut egy
gyerek után. Hangja izgatottan csendül.
- Állj meg, gazember, tolvaj!
A fiút utolérve, grabancánál fogva sikerült elkapnia, mire az elterült a
földön. Kezéből egy üveg hullott a földre és darabokra törve szétfröccsent
belőle a drága ital. Konyak lehetett. Megállok.
A fiú menekülési gondolatokkal kísérletezik. Ereje azonban nincs hozzá.
Részegnek látszik. Próbál felemelkedni, nem sikerül.
A boltvezető szitkai hullnak és rángatja a testet a bolt felé. A fiú arca
a járdán üvegtörmelékek között súrlódik, elönti a vér. Rugdalódzik. Kezdek
magamhoz térni és segíteni szeretnék. A kegyetlen látvány szinte elgyengít.
Egy férfi áll a járda szélén, közömbösen beszélget valakivel.
- Segítsen! - kiáltok rá.
Engedelmeskedik. Ketten rángatják az ellenálló szőke suhancot. A fiú
sáros cipője elmarad a dulakodásban.
- Jaj, a cipő! - kiáltok és ekkor a boltvezető megáll.
- Ne tettesd magad, te átkozott! Megjátszod a részeget? Aljas gazember! -
árad hangjából a gyűlölet.
- Húzd fel a cipődet, te nyomorult! - kiált parancsolóan.
A fiú megkísérli, hogy belépjen a cipőbe, de az nem sikerül tántorgása
miatt. Lába el-eltérül, s a cipő marad.
- Segítsen felhúzni! - kérem az idegen férfit, mire ő engedelmesen
lehajol és a fiú lábára igazítja a félcipőt. Most már hangos feltűnést
keltve, sikerül a vásárlóközönségen áttörniük és a fiút becipelik egy zárt
ajtó mögé.
A boltvezető intézkedik:
- Szaladjon valaki a rendőrőrsre.
Bentről hangos kiabálás és jajongás hallatszik, alig látok a
zaklatottságtól, miközben rám köszön valaki. Tudom, hogy valamit venni
akartam. Nem jut eszembe, miért jöttem - esem kétségbe. Teljesen
felkavarodtak bennem érzéseim.
Tudom, jogos a felháborodása a boltvezetőnek, s el kell kapni a megtévedt
embereket - mégis - valami tiltakozás van bennem. Nem így! Nem így! Az
embertelen bánásmód és megtorlás nem célravezető, és nem éri el az elbukott
ember elveszett lelkét. Nehéz itt megtalálni a megfelelő hangot, s nehéz
minden körülmények között emberségesen viselkedni.