''A KIS DAGADT FÜLŰ
Rendetlenek vagyunk az utóbbi időben - állapította meg önkritikát
gyakorolva -, s fia felé röpített néhány ingerült mondatot.
- Ebben a házban eltűnik minden! Fésülködni akarok, nincs fésű; ollót
keresek, nincs olló. Fiam, széthánysz mindent! Nem tehetnéd vissza a helyére
a dolgokat? Bosszantó ez, hogy soha nincs semmi a helyén.
Ingerülten ült le, mélyeket lélegezve próbált átváltani, nehogy
bosszúsága kiáradjon a következő tanítványra is. Arcára mosolyt
kényszerített, mikor kérdezte:
- Nos készültél, kisfiam?
Kilenc-tízév körüli kisgyerek helyezte kottáit az állványra. A tanárnő
most pillantott a gyerek arcára. Megdöbbenve akadt meg tekintete a kisfiú
dagadt fülein. A fülek piros-duzzadtan lapultak fejére, ujjnyira
megvastagodva.
- Mi lelte a füleidet, kisfiam? - kérdezte szánakozva és a gyerek fejét
megsimogatta. Akkor vette észre, hogy szemei körül véraláfutások húzódnak.
- Édesapám megvert.
- Ennyire? Miért?
- Rossz voltam - indokolta a fiú kurtán, s rögtön skálázni kezdett.
A tanárnő magában töprengett az eseten. - Vajon mi váltotta ki az apa
nagyfokú haragját.
A gyerek már az etűdöt játszotta, de ő még mindig azon gondolkodott,
hogyan nyerje meg a gyerek bizalmát, hogy el merje mondani vétkét gátlások
nélkül.
- Miért vert meg apukád, kisfiam? - tette fel a kérdést újból, mire a
gyerek kerek pofiját záporszerűen öntötték el a könnyek, de nem szólt
semmit.
Hagyta, hadd sírjon. Nem faggatta tovább. Az óra végeztével a kisfiú egy
levelet és egy csomagot vett elő zsebéből és átnyújtotta a tanárnőnek. A
levél tartalma fényt derített a történtekre. Így hangzott:
Kedves Tanárnő!
Szégyenkezéssel írom e sorokat, személyes megjelenés helyett. Így
könnyebb lesz talán.
Bocsánatot kell kérnem. Gyermekem ellopott több tárgyat Öntől. Én ezeket
összecsomagolva elküldöm. Részletes felsorolás: 1 db fésű, 1 db olló, 1 db
zseblámpa, stb.
A gyermeket az apja kegyetlenül megverte, fáj a szívem érte, de meg kell
érteni férjemet is, hiszen a szégyent csak fokozza az a tény, hogy
foglalkozása: rendőr.
Tisztelettel:
X. Y.
A csomagból előkerültek az eltűnt apróságok, s a tanárnő hol a gyerek
könnyben fürdő arcát, hol a tárgyakat nézte. A kisfiút és a szülőket is
mélységesen szánta.
- Ne tedd máskor, kisfiam! - mondta és megcsókolta kis, kerek, könnytől
nedves arcát.