''TESTKÖZELBEN A BETÖRŐ
- a kintről beszűrődő éjszakai fényben -
CICÁM jelezte a betörést, és úgy megzavarta a betörőt munkájában, hogy az
ellopott VIDEOKAMERÁT szatyrostól a kertben hagyta, az öreg fenyő tövében.
Részletezem az eseményt, mely 95. február 22-én történt velem, csütörtök
hajnalán a XVIII. kerületi Székely György u. 22. szám alatti házamban, ahol
jelenleg tartózkodom, Németországból hazalátogatva.
Arra ébredtem, hogy erős fény világít be az előszoba felől hálószobámba.
Én a jelenséget utcáról beszűrődő autólámpának tulajdonítottam és fájós
derekemmal a másik oldalamra fordultam, figyelve, hogy a fény mikor fog
eltűnni, az autó elhaladtával a szobámból. Mit sem sejtettem arról, amit a
cicám már tudott, hogy a betörő szorgalmasan dolgozik a nappali szobámban.
Ekkor a CICÁM, - aki kis VACAK névre hallgat, felugrott a kijárati ajtó
ablakára, egymás után hatszor is. Ekkora erőszakosság hallatára mérgelődve
feltápászkodtam az ágyamból, hogy beengedjem a "bolond macskát", aki nem
szokott ilyesmit csinálni napfelkelte előtt. Az előszobába érve a kilincs
felé nyúltam a félhomályban, amikor az előszoba ajtaján kiugrott egy sötét
alak a kert felé. Felkiáltottam a szörnyű rémületben: "JÉZUSOM, RABLÓ!" Majd
a nappaliba vitt reszkető lábam, és rögtön láttam, hogy a televízió
tetejéről hiányzik a videókamera és a kazetták, és egy új pénztárca üresen a
hűtő tetejéről. Testemben ekkor vitustáncot járva ragadtam meg a telefont, a
07-et hívtam. A speiz ablaka üresen tátongott. A betörő kiszerelte, a
bukóablakot a szúnyoghálóval együtt.
Öt perc múlva megérkezett a rendőrség két autóval.
- Kérem, kutassák át a kertet, lehet, hogy még itt bujkál a fenyők között
- a kapu még zárva volt, mikor a rendőröket beengedtem.
- Menjen be asszonyom, mert megfázik - szólt a rendőrfőnök, majd hozzá
tette - Nyugodjon meg végre, a videokamerát megtaláltuk a fenyők tövében,
sőt a kabátját sem volt ideje elvinni. Zseblámpáját a szomszéd kertjében
találták meg egy kis fényképpel együtt.
A fényképen felismertem egykori nagy szerelmemet a hetvenes évekből.
- Jaj, a mappám! Akkor azt is elvitte, hiszen ez a kép a mappából esett
ki! - kiáltottam fel, - hiszen ezt a közeli Friderikus Show-hoz készítettem
el, dokumentációkkal és régi fényképekkel a "Mit meg nem tesz az ember a
szerelemért" címmel.
- Inkább veszett volna oda a kamera! - bánkódtam és sirattam a
pótolhatatlan leánykori fényképeket.
Két nap múlva megtalálta harmadik szomszédom az eldobott bőrmappát,
melyben a rabló valószínűleg értékpapírokat sejtett. Felismertek a régi
fényképek alapján, noha jelentősen megváltozott külsőm azóta.
Így hát szerencsém volt! Amit aranyszínű kis kölyökmacskámnak
köszönhetek, és akit azóta még jobban szeretek. Később jöttem rá, hogy Vacak
sérelme az volt, hogy a rabló elemelte a macskatornácot képviselő hokedlit
és azt állította a speiz ablaka alá, hogy segítségével elérje az ablakot,
melyet a szúnyoghálórámával együtt kiszerelve hatolt be a házamba.
Arany cicám mentette meg az értékes zsákmányt, míg két szomszédom három
kutyája semmit sem jelzett azon az éjszakán.