''KÍVÜLÁLLÓNAK KIS ÜGY
A sírásó
A boltban, ahol az ember vásárlási gondokba merülten nem látja
embertársait, nem látja, csak nézi, szokatlan erővel ragadta meg tekintetem
két ápolatlan külsejű gyermek. Kíváncsian néztem körül, vajon kihez
tartozhatnak? Az egyik fiú volt, a másik kislány - nyolc-tíz évesek
lehettek. Sovány, sápadt arcú fiú, a kislányban több az élet. Nem voltak
rongyosak, csak maszatosak és fésületlenek. Mögöttük fáradt, borostás arcú
ember szatyorral bíbelődött, és a gyermekek felé végtelen gyöngéd hangon
szólt, bíztatva őket, hogy segítsenek hálóba rakni a vásárolt árut.
Észrevette, hogy figyelem őket.
- Szegénykéim - nézett rám az öreg, - meglátszik rajtuk, hogy nincs
édesanyjuk. Meghalt három évvel ezelőtt mellrákban... Azóta én küszködöm
velük, bizony nagyon nehéz az élet anya nélkül, feleség nélkül.
- Miért nem nősül meg újra? - kérdez-
tem meg tőle.
- Ugyan, hol kapnék asszonyt, két
gyerekkel? Öreg is vagyok, és nem o-
lyan kapós egy egyszerű sírásó. Kere-
setem is kevés.
- Pakoljátok, kedveseim - szólt a
gyerekekhez, akik örvendezve szedték
ki egymás kezéből a reggeli italt.
- Kakajó - mondta a kislány boldo-
gan.
- Most hazamegyek és főzni fogok a
gyerekeknek. Mosnom is kell, hétvége
van. Fáradt vagyok, nagyon fáradt. -
Hangját hallgatva átéreztem a tragédiát, ami a néhány szóból kibontakozott
előttem. Volt időm, többen álltak a pult és közöttem. Elképzeltem az öreg
sírásót munka közben. Fásultan ássa a sírgödröket nap mint nap, ezért
fizetik. De milyen más volt az a gödör három évvel ezelőtt. A fásult ember
könnye hull a göröngyökre. Saját asszonyának, gyermekei anyjának ássák a
gödröt. Beleöregedett szegény.
Közben szatyorba kerül a kenyér és a májas hurka. A gyermekekre nézek,
mit tehetnék értük? Pénztárcám után nyúlok, de visszateszem. Nem, nem
csokoládé hiányzik az árváknak, hanem az édesanya pótolhatatlan simogatása
és csókja.
- Vannak felnőtt gyerekeim is. Mind a kettő családos. Ránk sem néznek,
nem kell az ember, ha már nincs szükség rá. - panaszkodott tovább az öreg.
- Sajnos, így szokott lenni - válaszoltam halkan, és szomorúan néztem a
távozók után. Egy pár napig könnyebbnek éreztem a saját szatyromat.
