''ÉLMÉNY A ZSÁKBAMACSKÁ-BAN
- Rózsa Gyuri átnézett rajtam, mint az üvegen -
Áprilisban Magyarországon voltam, és egy kérdés megfejtése által meghívót
kaptam a ZSÁKBAMACSKA tv-műsorára. Elhatároztam, hogy jelmezben fogok
megjelenni. Jól szétnéztem a jelmezkölcsönzőben, de nem találtam olyan
ruhát, amibe szívesen belebújtam volna. Sok fejtörést okozott, amíg végre
sikerült megálmodni az egyéniségemhez illő ruhát és fejdíszt, mely úgy
éreztem nagyon kifejezi Ars poeticámat, illik hozzám, és mond is valamit a
világnak. Lázas izgalommal láttam munkához, hogy elképzelésemet
megvalósítsam, először is lerajzoltam, amit kigondoltam. BÉKEANGYAL leszek,
égies türkizkék színű tógában, amit leheletkönnyű rózsamintás anyagból
készíttettek el. A fejdísz pedig rózsakoszorú, közepén egy fehér galamb,
mely az ötös számot tartja, mely nem más, mint a kőtáblára írott isteni
tilalom: Ne ölj!
Legalább egy hétig dolgoztam a ruhán és fejdíszen, és hogy csinosabb és
égies hatásúbb legyek, koplalni is kezdtem.
Sikerült is pár kilót leadnom. Főpróbát
csináltam a tükör előtt, és meg voltam
elégedve a visszanéző látvánnyal.
Szomszédasszonyom is megnézett, majd így
szólt: "Valóban gyönyörű a jelmez, de mégis
attól tartok, hogy ez a téma túl komoly lesz
egy ilyen szórakoztató műsorba, mint a
ZSÁKBAMACSKA." - Majd meglátjuk, mondtam én
reménykedve.
Végre elérkezett a várva-várt nap. Hirtelen
melegfront érkezett, ez igen megnehezítette a
dolgát a békeangyalnak. Még a hajam is vizes
volt, mikor a Kunigunda utcában lévő tv-
stúdióba megérkeztem. Gondoltam, még lesz időm
tussolni az öltözőben. Rögtön engedélyt kértem
az öltözőhöz, de meglepetésemre a válasz az
volt: - Menjen a mosdóba öltözni! - Csalódottan nyitottam a mosdóba, ahol
elképesztő volt a látvány, annyi hölgy szorongott, hogy a heringes
konzervdobozt juttatta az eszembe. Széket, asztalt nem láttam. Ekkor kitört
belőlem az elkeseredés, és hangosan megjegyeztem, hogy bezzeg a FRIDERIKUSZ
SHOW-ban az öltöztetőbe még öltöztetőnőt is kaptam, a TAXI-t nem is említve!
Végül is a mosdó egyik sarkában kuporogva vetkőztem le, majd sikerült
keservesen átöltöznöm, kisebb-nagyobb lökdösődést elszenvedve.
A közönség tapsorkánnal üdvözölt, míg a nézőtérre levonultam a
műsorvezető kíséretében. Majd mikrofonon keresztül együtt szórakoztattuk a
jelenlévőket. Tévedett volna a szomszédasszonyom? - villant át agyamon a
kérdés. Ám a kamerák még sötéten vártak Rózsa Gyurira.
Ebben a pillanatban megérkezett RÓZSA ÚR, aki mindvégig KERESZTÜL NÉZETT
RAJTAM, MINT AZ ÜVEGEN! A BÉKEANGYAL-t Ő BÉKÉN HAGYTA!
Viszont micsoda véletlen, a kifürkészhetetlen sors úgy rendezte, hogy
volt rajtam kívül még egy jelmez, mondanivalójában ellentéte az enyémnek,
egy nyalka HUSZÁR kardostul. A csinos kis huszárt ki is hívta nyomban Rózsa
úr, még kardját is elő kellett rántania!
Hát ilyen világban élünk, a BÉKE mehet a múzeumba! Ugyanis most nem
viccelek. Észrevettem, hogy egy hölgy felvételeket készít rólam, amint
később kiderült a tv archívuma részére dolgozott. Majd egyszer unokáink
látni fognak.
Lehet, hogy az volt a bűnöm, hogy a FRIDERIKUSZ SHOW-ban szerepeltem már?