''ESKÜVŐ A VILLA BEÁBAN
Orvosi rendelőben (nőgyógyászaton)
Két tizennyolc éves leány várakozik. Egymás mellett ülnek, majd
beszélgetésbe kezdenek. Az egyik túl divatosan, a másik szolidan öltözött.
ZITA:
Voltál már itt máskor is, ismered a doktor urat?
ÉVA:
Én először vagyok itt, nem ismerem.
ZITA:
Mi bajod van, csak nem maradtál úgy?
ÉVA:
Ellenkezőleg, én még szűz vagyok, és beteg sem vagyok, de szeretnék
megszabadulni a szüzességemtől, mert az osztályban én vagyok egyedül még
ártatlan, így engem gúnyolnak, nevetnek ki folyton, és újabban Libucinak
szólítanak.
ZITA:
Még ilyet, ezen aztán könnyű segíteni.
ÉVA:
Ne gondold, szóltam már néhány fiúnak, hogy szabadítsanak meg az
ártatlanságomtól, de egyik sem akar velem bajlódni, majd akkor szóljak,
ha már nem vagyok szűz, mondták.
ZITA:
És most az orvostól vársz segítséget, ahogy én őt ismerem, segítene
rajtad, csak nem a rendelési idő alatt, hanem azután egy légyotton.
ÉVA:
Gondolod?... És te miért vagy itt?
ZITA:
Én egy furcsa helyzetbe kerültem. A vőlegényem úgy tudja, hogy még szűz
vagyok, pedig téved. Meghagytam őt abban a hitben, és már ki van tűzve az
esküvőnk napja, félek, hogy a nászéjszakán kiderül minden, ahogy őt
ismerem el is hagyna örökre ezért. Roppant konzervatív valaki.
ÉVA:
Gondolom, most össze akarod magad varratni?
(Ajtó nyílik, és fehér köpenyes hölgy lép ki.)
NŐVÉR:
Kérem a következőt!
ÉVA:
(Be akar menni.)
ZITA:
Kérlek maradj még, egy ötletem támadt.
(Éva marad. Visszaül Zita mellé.)
Szeretnélek meghívni az esküvőre, a Balaton mellett Zamárdiban a Bea
Villába tartjuk meg a lagzit. Ez egy gyönyörű vendéglő, bárral és
hotelszobákkal, a vendégeknek is hálószobát rendelünk. Hívd meg azt a
lusta fiúdat is, aki nem kíván veled bajlódni. Nos a tervem, hallgasd
meg. Hogy is szólíthatlak?
ÉVA:
Éva vagyok.
ZITA:
Én meg Zita. Évikém mi segíthetünk egymáson. Az orvosra nincs már
szükségünk.
(Lelkesen folytatja:)
A mi szobánk mellett képzeltem a tiéteket. A menyasszonytáncig mulatunk,
én akkor már az urammal, te meg a fiúddal, felmegyünk a szobánkba.
Előzőleg intézkedni fogok, hogy minden égőt szedjenek ki a szobai
lámpákból. Majd az égő beszerzése ürügyével hálóingben kiosonunk a
folyosóra, és szépen hálószobát, azaz partnert cserélünk.
ÉVA:
Nem is rossz ötlet, ám egy kicsit félek, hogy fel fogunk sülni.
* * *
Bea Villában
Élőzene szól, terített asztalok mellett párok ülnek, mások táncolnak.
Zita és Éva a bárban, hosszú széken egymás mellett, beszélgetnek.
ZITA:
Örülök, hogy eljöttetek, biztos vagyok benne, hogy tervünk sikerülni fog.
ÉVA:
Nagyon izgulok.
ZITA:
Sose izgulj, látod a férfiak ilyenkor mennyit isznak, ez csak megkönnyíti
a dolgunkat. Hidd el, Évám, én a nászéjszakáról nem sokat tartok. Ágyba
menni egy átmulatott éjszaka után, borgőzös csókról én nem álmodom. Aztán
meg az a tudat, hogy most mindenki tudja, hogy most lesz asszony a
lányból, igazán zavaró gondolat. Mikor minden szinte óráról-órára meg van
tervezve. Tudod, Évám, én a spontán dolgokat szeretem. Például: séta
nyári éjszakán, holdvilág, romantika, az az igazi. Szívesebben tartanék
nászéjszakát a selymes fű sátrában, tücskök ciripelése mellett, mint a
hotelszobában. Értesz engem, Évám?
ÉVA:
Ha belegondolunk, bizony igazad van.
ZITA:
Na és hol van az egyenjogúság a szerelemben? Melyik férfi megy szűzen a
házasságba, akkor pedig miért várnak tőlünk szüzességet? Miért nem
választhatnak a lányok is több közül egyet, a legjobbat, hiszen egy egész
életről van szó?
ÉVA:
Egyetértek veled ebben a kérdésben is. De most már térjünk vissza
hozzájuk.
(Visszatérnek párjaikhoz.)
* * *
Éjszaka, a Bea Villa folyosója.
Zita kijön a 2-es szobából hálóingben, Éva kijön a 3-as szobából, szintén
hálóingben. Mosolyogva szobát cserélnek, egy izzóval a kezükben.
ZITA:
Már ágyban van, egyszerűen bújj mellé.
ÉVA:
Az aktus után, mikor már horkolnak a férfiak, visszalopakodunk!
ZITA:
Rajta hát!
Függöny össze, függöny szét.
Megismétlődik az előbbi szobacsere. A bálteremből halk zene hallatszik.
A két szobából erős horkolást hallani.
ZITA:
Hallod ezt a koncertet? A párom tercel. Semmit sem vettek észre a
cselből.
ÉVA:
Végre nagylány lettem, és ezt neked köszönhetem. Ha ezt tudnák az
osztálytársaim.
ZITA:
Maradjon ez a mi titkunk!
(Szobáikból kilépnek a férfiak felöltözötten.)
ZITA FÉRJE:
Nem győztelek várni, nélküled minden perc legalább egy órának tűnik,
kedvesem.
(Megcsókolja.)
ÉVA PÁRJA:
Nagyot néztem, mikor felébredtem, hűlt helyedet találtam!
ZITA FÉRJE:
(Gondosan végigméri Évát:)
Hű, de csinos, kimondottan veszélyes!
ZITA:
(Ujjával pajkosan megfenyegeti a férjét.)
No-no, még féltékeny leszek!
Függöny.