''EGY SZEXI HÖLGY
(Foglalkozása logopédus)
A hölgy éppen most ül le egy padra, egy alléban.
Egy férfi szalad a csinos hölgy után, majd lihegve vallomásba kezd.
FÉRFI:
Kisasszony, kérem bocsásson meg nekem, én nem szoktam az utcán
ismerkedni, de ön oly szokatlanul vonzó jelenség. Nem mertem vállalni a
rizikót, hogy soha többé nem láthatom.
HÖLGY:
Szépen fogalmazott, ugye maga író?
FÉRFI:
Nem találta el, én üzletember vagyok.
HÖLGY:
Önnel most kivételt teszek, megbocsátok önnek, de elképzelheti, mi lenne
velem, ha mindenkinek megbocsátanék, aki leszólít naponta.
FÉRFI:
Olyan sokszor fordul ez elő magával?
HÖLGY:
Igen.
(Túlozva:)
Nem számoltam még, lehet, hogy százan is.
FÉRFI:
Ha ez így van, ebben én üzletet látok. Ingyen senkinek se bocsásson meg
ezentúl.
HÖLGY:
Ezt nem gondolja komolyan?
FÉRFI:
Miért, ha a papok megtehették, hogy bűnbocsátó cédulákat árultak a
templomokban.
HÖLGY:
Maga tényleg félelmetes üzletember. Folyton csak a pénzre gondol. Mondja,
mi ebben az élvezet?
FÉRFI:
Kis huncut, maga máris az élvezetre gondol?
HÖLGY:
A szerelmet én csak l'art pour l'art alapon szeretem.
FÉRFI:
Össze is köthetné a kettőt, hamarosan dúsgazdag lenne.
HÖLGY:
Most már elég legyen, kikérem magamnak! Nagyon megsértett, hiszen a
szerelemből üzletet csinálni, ez maga a prostitúció!
FÉRFI:
Tudja, a férfiak számára egyszerűbb lenne a szexualitást pénzért
megvenni, mint hosszas és fárasztó udvarlásba kezdeni. Hiszen nem minden
férfi költő.
HÖLGY:
Két szerelmes ember szó nélkül is könnyen megérti egymást.
FÉRFI:
Mégsem állat az ember.
HÖLGY:
Annál is rosszabb, ha a nőt csak szex objektumnak tekinti, akit pénzért
szeretne megvásárolni.
FÉRFI:
Kényelmesebb dolog lenne, mint minden nővel házasságra lépni, aki
megtetszik.
HÖLGY:
Ki beszél itt házasságról. Csak szerelemről beszéltünk.
FÉRFI:
Kisasszony, maga nemcsak szép, de nagyon intelligens is. Egy ilyen nő
nagyon fárasztó tud lenni, tudja hol lennék már ennyi idő alatt egy
kevésbé intelligens lánnyal?
HÖLGY:
Nem nehéz kitalálni, gondolom, az ágyban. Úgy látom, hogy művésze a
hódításnak. Megtudhatnám végre, hogy nőtlen-e, vagy csak éppen unja már a
hazait?
FÉRFI:
Nem nősültem meg, mert igényes ember kivárja az igazit. Egy szóval:
keresem az igazi nőt.
HÖLGY:
Kíváncsivá tett, elmondaná nekem milyen nőről álmodik?
FÉRFI:
Miért ne. Pontosan úgy néz ki, mint maga, de valamiben mégis különbözik
magától.
HÖLGY:
Mondja már végre!
FÉRFI:
Maga olyan őszintévé tesz. A szerelem a két nem örökös harca. Nem adhatja
ki magát az ember egészen, mert akkor védtelen lesz. Azt hiszem, máris
túlléptem a határt.
HÖLGY:
Nem, nem, dehogy! Kérdésemre még mindég nem válaszolt.
FÉRFI:
Még a nevét sem tudom, és máris elfárasztott. Úgy látszik szellemi
kapacitásom magához gyenge. Most lehetek kicsit szemtelen? Tudja mi a
különbség egy rádió és maga között?
HÖLGY:
Mi?
FÉRFI:
A rádiót kikapcsolhatom, ha fáraszt, de magát nem.
HÖLGY:
Ez szellemes volt. Nos milyen az ideális nő a maga számára?
FÉRFI:
Olyan mint maga, de néma kiadásban. Én egy néma nőről álmodom, mert a
legbájosabb lányok is sárkánnyá változnak pár évi házasság után.
HÖLGY:
(Harsányan kacag, majd hang nélküli tátogásba kezd. Azután a süket-némák
mutogatásával folytatja a társalgást.)
A nevem Brigitta és a foglalkozásom: süketnémákat tanítok beszélni.
A férfi csak nézi meglepetten, majd hangos nevetésben tör ki, és a leányt
karjaiba zárja, szenvedélyes csókkal.
Függöny.