''KONYAKOSMEGGYď0
Egyfelvonásos színmű
''Szín:
Áramszolgáltató Vállalat irodája.
Három, esetleg több íróasztallal.
Három dolgozó nő az asztal fölé hajolva dolgozik, miközben szól a telefon.
LENKE:
(Kövér, idős lány, lomhán a telefon után nyúl:)
Halló! Itt Áramszolgáltató Vállalat bérosztálya... Tessék főorvos úr...
Beszámolót tartani?... De nekem! De én... Jaj, nem tudok én beszélni
tömeg előtt... Akkor holnapután délután 4 órakor.
(Letörten teszi le a kagylót. Homlokához kapkod.)
Gyerekek végem van!
GABI:
(Fiatal jó kedélyű lány. Viccelődve:)
Figyelitek, gyanús ez a Lenke.
(Körülnéz.)
Már megint a főorvos! Mit szóltok hozzá? Itt még lesz valami!
IRÉN:
Örülj neki! Ideje lesz már férjhez adni a lányunkat, még mielőtt végleg
elveszti alakját!
LENKE:
Ugyan hagyjátok már abba a gúnyolódást. Olyan nagy bajban vagyok. A
főorvos utasítást adott a vöröskeresztes taggyűlés rendezésére, melyen
nekem év végi beszámolót kell tartanom ez évben kifejtett munkámról.
GABI:
De borzasztó! Ettől vagy úgy megijedve?
LENKE:
(Sírva:)
Nem tudjátok mit jelent ez! Beszámolni arról, amit nem csináltam. Még a
tagság névsorát sem tudom összeállítani. Hiszen tudjátok, hogy történt.
Kijelöltek aktívának, én pedig vállaltam, mert nem vagyok olyan jó káder,
hogy mertem volna visszautasítani. Most, meg kell vendégelni a tagságot,
és megajándékozni a véradókat.
GABI:
Ne búsulj Lenke, ha megígéred, hogy jó vacsora lesz, mi ott leszünk!
IRÉN:
Ne bolondozz, hiszen nem is vagyunk vöröskeresztes tagok.
GABI:
Nem számít az! Ki fogja azt ellenőrizni.
LENKE:
Nem is rossz ötlet! Mentsetek meg! Ígérjétek meg, hogy eljöttök! Lesz
virsli meg sör!
GABI:
Bravó! Számíthatsz rám! A virslit nagyon szeretem!
IRÉN:
Ha rövid lesz a beszámolód, akkor ott leszünk. Üsse kő!
GABI:
Beszólok a könyvelőségre és a műszakiaknak is.
LENKE:
Akkor hát a tagság kérdése már meg van oldva.
(Sóhajt.)
Hanem mégis baj van. Gyerekek, én inkább beteget jelentek. Én ezt nem
bírom ki!
(Sír.)
GABI:
Ugyan, mi bajod még? Hallottad, hogy megesszük a virsliteket!
(Nevet.)
LENKE:
(Elgondolkozva:)
Kétszáz forintunk van... bélyegeladásból... De csak elméletben... Ezt még
annak idején a funkcióval együtt vettem át. De közben én kölcsön...
vettem... Tudjátok... azt a piros szandált abból vásároltam... de most
fizetés előtt nem tudom miből visszatenni...
IRÉN:
Próbálj meg Gizitől kölcsönkérni. Ha egy mód van rá, ad ő a pénztárból.
GABI:
Jaj, de tehetetlen vagy! Majd beszélek én Gizikével!
(Szelesen kiszalad.)
KEREKES:
(Mintha csak keresne valakit:)
Nem látták Kiss kartársat?
LENKE:
Jó, hogy itt van, Kerekes kartárs! Ugyanis a vöröskeresztes tagsági
gyűlést...
KEREKES:
(Belevág:)
Tudok róla! Szóltak nekem is! Rendben van! Ötszáz forintot kapnak... De
osszák be, hogy jusson mindenre!
(Kimegy.)
GABI:
(Bejön kétszáz forintot lobogtatva diadalmasan:)
Sikerült! Mit szóltok hozzám?
(Veregeti a vállát.)
LENKE:
Jó, jó... nagyon köszönöm,... de a beszámolót hogy írjam meg?
IRÉN:
Egyszerűen! Azt csak tudod, hogy mit kellett volna tenned! Írd múlt
időben, mintha megtörtént volna! A papír úgyis kibírja.
(Egy kis csend van. Dolgoznak. Csak Lenke sóhajtozik. Fejét két keze közé
fogja.)
GABI:
Van egy remek ötletem! Ezt hallgassátok meg! A TEFU Vállalatnál már
megtartották az ünnepséget, a beszámolót el kell kérni tőlük.
A többi már gyerekjáték! Csak be kell helyettesíteni, mint egy algebra-
példát... azaz helyi viszonylatba átültetni.
(Mindannyian nevetnek.)
Mind:
Milyen praktikus ez a Gabi!
LENKE:
Csakugyan el kell kérni a TEFU-tól.
(Izgatottan nyúl a telefon után.)
Függöny.
* * *
II. Kép
Szín ugyanaz, de másnap.
Két férfi két láda sört és egy vödör virslit hoz be egy üveg mustárral.
GABI:
Jaj, de guszta! Soká lesz még négy óra!
KEREKES:
(Be)
Lenke! Be kell jelentenem, hogy délután nem tudok részt venni az
ünnepségen, mivel el kell utaznom... Szeretném, ha a részemet most
átvehetném...
(Már nyúl is a sör után.)
A személyzetis kartársét is elvinném... Ugyanis ő sem tud eljönni...
LENKE:
(Tétovázik, végül is a virsliket is odaadja.)
KEREKES:
(Elveszi a virsliket, az ajtóig megy, majd visszajön:)
Adják ide az igazgató kartárs fejadagját is!
LENKE:
(Odaadja.)
KEREKES:
(Kimegy.)
Mind:
(Amikor Kerekes kilép, harsányan felnevetnek.)
LENKE:
Ezt nem lehet folytatni! Délutánra nem marad semmi, ha így megy.
GABI:
Én azt javasolnám, ha már nekik odaadtad, pedig nem csináltak semmit,...
akkor mi is megkóstolhatnánk.
LENKE:
Gyerekek! Nem lehet! Én felelek érte!
IRÉN:
(Lenke háta mögött kicsen hat pár virslit, aztán a sört. A virslit
titokban vízbe dobja, majd papírtálcákon mindegyik asztalára helyezi.)
LENKE:
(Csodálkozva nézi, zsörtölődve aztán ő is hozzáfog. Esznek, nevetgélnek,
dicsérik a virslit.)
Függöny.
* * *
III. Kép
A szín ugyanaz, de a harmadik nap.
IRÉN:
Nem is mondjátok, hogy sikerült a beszámoló...
GABI:
Nagyszerű volt, Lenke! A főorvos mellett ült, arca piros volt az
izgalomtól, szeme csillogott. Ami a beszámolót illeti, 189 felolvasta. A
főorvos biztosan belészeretett. Sörözés közben igen megértették egymást.
LENKE:
Ejnye, Gabi! Megint rosszmájú vagy!
IRÉN:
Jutott mindenkinek virsli, meg sör?
GABI:
Kevesen voltunk, így mindenki meg volt elégedve.
LENKE:
Könyörgöm, ne zavarjatok, a számlákat kell összeállítanom. Már egészen
lefogytam az izgalomtól.
(Számol.)
Virsli, sör... Összesen hatszázötven forintot költöttünk, megmaradt ötven
forint. Ezt visszaadom a szakszervezetnek.
IRÉN:
Visszaadni?!... Nevetséges!!! Nem gondoljátok?
KEREKES:
(Bejön.)
Nos? Hogy sikerült a délután?
LENKE:
Hál istennek túlestünk a beszámolón. Kerekes kartárs, itt vannak a
számlák... Ötven forint megmaradt.
KEREKES:
Miért nem költötték el? El kellett volna költeni.
IRÉN:
Én is azt mondtam, el kell költeni...
LENKE:
De mi lesz a számlával?
IRÉN:
A boltvezetőt megkérjük, írja át hétszáz forintra és az ötven forintot
levásárolhatjuk.
GABI:
Vehetünk rajta huszonöt darab konyakos meggyet.
(Ábrándozva: fejenként öt darab jut.)
A kivitelezést pedig bízzátok rám.
(Veszi kabátját, összeszedi a számlákat és kimegy.)
KEREKES:
Ki ne hagyjanak belőle.
Függöny.
* * *
IV. Kép
Szín ugyanaz egy fél óra múlva.
GABI:
(Bejön, boldogan meséli:)
A boltvezető nem volt ott, így a segéd intézte el. Kicsit nehezen értette
meg, eléggé zavart volt, végül is odaszólt a pénztárnak, hogy
számlarendezés, rendben van. Én pedig elhoztam a huszonöt darab konyakos
meggyet.
Mind:
Hangosan örvendeznek.
IRÉN:
(Szétosztja a konyakos meggyet. Eszegetnek.)
GABI:
(Hirtelen felugrik.)
Meg is őrülök!
KLÁRI:
Mi bajod?
GABI:
Képzeljétek, a pénzt meg visszahoztam.
LENKE:
Szörnyű, azt hogy csináltad.
GABI:
Elfelejtettem befizetni. Olyan zavarba jöttem, hogy úgy éreztem a segéd
átlátott a dolgon.
LENKE:
Hát nem tudunk megszabadulni ettől a pénztől?
(Nevetnek mindnyájan.)
Most mi lesz?
GABI:
Vissza kell vinni.
IRÉN:
Vissza kell vinni.
(Kis szünet után.)
Visszavinni mégsem lehet. Bajba keverjük a segédet. A boltvezető előtt
kellemetlen helyzetbe hoznánk, amiért vállalkozott a számla átírására.
Ráadásul felelőtlen is volt.
LENKE:
Lehetséges.
GABI:
A boltvezető talán nem is tudná meg.
IRÉN:
Önkiszolgáló boltban nagyon figyelnek, a főnöknek pedig mindenről tudni
kell.
KEREKES:
(Bejön.)
Miről van szó?
LENKE:
Képzelje el, az átkozott ötven forint még mindig megvan. Gabi
elfelejtette befizetni a konyakos meggyet, pedig már megettük.
KEREKES:
Hm, hm... Ha már megették, akkor már rendben van.
LENKE:
Nincs rendben, mert nem fizettük ki.
KEREKES:
Ha már kihozták, akkor már mindegy.
IRÉN:
Helyünkben más újból levásárolná a pénzt.
GABI:
Ugyan, miket beszélsz!
KEREKES:
Nyugodtan! Arra az életben senki sem jönne rá, hogy nem fizettek!
Különben is, ami az összeget illeti, belefér a bolt veszteségi keretébe.
GABI:
És ha mégis rájöttek? A boltba sem tudnék belépni többé.
IRÉN:
Ne izgulj! Megyek és hozok a másik boltból ismét huszonöt darab konyakos
meggyet!
(Felveszi a pénzt, körülnéz.)
Mit szóltok hozzá?
GABI:
(Fejét csóválja.)
Nem szabad, vissza kellene vinni... (határozatlanul)
IRÉN:
Én megyek!
(Kimegy.)
GABI:
(Utána szól:)
Irén!
Függöny.
* * *
V. Kép
Ugyan ott, tíz perc múlva.
IRÉN:
(Bejön lihegve:)
Itt is vagyok!
GABI:
Visszavitted?
IRÉN:
Nem, kísértésbe estem!
(Konyakos meggyet szór egy asztalra.)
Osszátok szét!
(Senki nem mozdul.)
IRÉN:
Majd én!
(Osztja. Kerekesnek is oszt.)
(Senki sem szól, senki sem nyúl érte. Néhány másodpercig csend van.)
GABI:
Őszintén szólva nekem nem ízlik.
(Körülnéz.)
Úgy látom, nektek sem!
LENKE:
Aljasság amit elkövettünk!
KEREKES:
Kár ötven forintból nagy problémát csinálni. Nem károsítottatok meg
senkit.
(Iratokat tűz össze.)
GABI:
Pont maga beszél így! Szegény lenne az ország, ha mindenki így
gondolkozna!
(Kiabál:)
Vissza kell vinni a pénzt! Itt a részem!
(Tíz forintot tesz az asztalra.)
LENKE:
Igazad van én is odaadom!
(Ő is odateszi a pénzt.)
IRÉN:
Ha úgy gondoljátok!
(Ő is odateszi a pénzt.)
GABI:
(Megkönnyebbülten:)
Nem érdemes feláldozni a nyugodt lelkiismeretet.
KEREKES:
Hát jó!
(Ő is odateszi a tíz forintot)
GABI:
Délután visszaviszem és elmondom, hogy mi történt.
LENKE:
A konyakos meggyről mindég eszembe fog jutni, hogy milyen könnyen
elbotlik az ember! Most pedig elhatároztam, hogy lemondok a
vöröskeresztes funkcióról. Láthatjátok, nem vagyok alkalmas rá! Gyalázat,
amit csináltunk e három nap alatt. A jó látszatért hazudtunk, most pedig
majdnem loptunk is.
GABI:
Igaz!
LENKE:
Azt hiszem egyetértetek velem, ha azt javaslom, hogy vegye át Gabi a
tisztségemet. Ő jó szervező, agilis, ügyes.
IRÉN, KEREKES:
Egyetértünk! Éljen Gabi!
LENKE:
(Nagy kötet nyomtatványt nyom Gabi kezébe.)
GABI:
(Derűsen.)
Egy feltétellel vállalom! Ha megígéritek, hogy támogatni fogtok
munkámban.
LENKE:
Természetes!
IRÉN:
Ezen aztán ne múljon!
(Nevetnek.)
GABI:
(Arcán huncut mosollyal mindenki elé tesz a nyomtatványból.)
Akkor írjátok alá azonnal a belépési nyilatkozatokat.
(Lenkétől nyomtatványokat kér. Eléjük teszi.)
De készítsétek a tagsági díjakat is!
(Mindnyájan nevetnek!)
IRÉN:
Kellett ez nekünk! Máris szervez!
GABI:
MEGYEK A TÖBBIEKHEZ IS.
Ha már megették a virslit.
(Az ajtóból visszaszól vidáman:)
Így kell ezt csinálni!
Függöny.