Dimenzió #26

Gitta írásai - Kaderják Gitta

(versek, novellák, humor, dokumentációs írások, krimi, rajzok)

                         ''A MISKOLCI ORVOS ÉS BARÁTJA

   Az  idő  este nyolc felé járt, ilyenkor egy magányos ember már nem számít
bejelentés nélküli látogatóra, így érthető a meglepődés, mely engem ért azon
az estén. Tévét néztem, amikor csengettek.

   Az  ajtóm  előtt  két  részeg  embert  láttam,  még  pedig  nem is voltak
idegenek.  Egyikben  körzeti orvosomat ismertem fel, a másik egy igen jóképű
jogász volt, a barátja. Megkövülten álltam az ajtóban.

   Az orvos kezdte:

   - Kedves  Asszonyom, úgy gondoltuk, meglátogatjuk önt, remélem, hogy  nem
zavarjuk?

   Nem  tudtam  szólni  sem a megdöbbenéstől. Legjobb lenne talán szó nélkül
bezárni  az ajtót elöttük, - gondoltam magamban, de mégsem mertem. Ő ugyanis
az  orvosom volt, ki tudja, mit hoz a holnap, s ha beteg leszek, hogy megyek
hozzá, ha most beteszem az ajtót, - magamnak is beteszem.

   Lesz,  ahogy  lesz,  gondoltam és mosollyal kitártam az ajtót előttük. Az
orvos  kezében  egy  üveg háromcsillagos Napóleon konyak volt. Alig álltak a
lábukon. Vajon mi hozhatta őket hozzám?

   - Ejnye-ejnye  doktor  úr,  úgy  látom egy kissé az üveg aljára  néztek -
mondtam  nyájasan, de gyomromban az idegességet éreztem. Majd egy határozott
mozdulattal  kitéptem  kezéből  a  konyakot  és  elindultam  a vécé felé. Ők
kíváncsian dülöngéltek utánam.

   - Erre már semmi szükségük nem lesz, minden cseppje méreg már.  Ön orvos,
ezt  tudnia kell - mondtam, majd az üveg tetejét lecsavarva, annak tartalmát
a  vécékagylóba  engedtem  folyni.  A  két  részeg szóhoz sem tudott jutni a
látványtól. Ezután bevezettem őket a szobámba és udvariasan hellyel kínáltam
a  vendégeket.  A  doki  az  asztal melletti rekamiéra telepedett, a másik a
fotelba  ült.  A  doki  szélesre  tárt  karokkal  csukladozva szellemeskedni
próbált  és  egy  rossz  mozdulatától  a rózsám vázástól eldőlt az asztalon.
Folyt a víz a szőnyegre, a cserépdarabokra.

   - Semmi  baj, doktor úr - mondtam a vizet itatgatva, és a váza  darabjait
szedegetve.

   A  doki  ezután,  mint aki jól végezte dolgát, elterült az ágyamon. Kevés
idő múlva mindkettő horkolt, olyan volt horkolásuk, mint egy duett, a jogász
tercelt szépen.

   - Istenem, szörnyű helyzetemet Te látod, ez igen nagy probléma  számomra.
Adj bölcsességet! - imádkoztam.

   Hívhatnék  mentőautót,  szépen  kimosathatnám  a  gyomrukat,  villant  át
agyamon,  de  elvetettem  a  gondolatot.  Úgy határoztam, hogy feláldozom az
éjszakámat értük! Leültem a fotelba és virrasztottam reggelig.

                                  *   *   *

   Amikor   felébredtek,  azt  sem  tudták,  hogy  hogyan  kerültek  hozzám.
Elpárolgott  a  gőz  a fejükből, megértették lassan milyen tapintatos voltam
velük   szemben.   Zavartan  kérték  a  bocsánatot  tőlem,  és  szégyenkezve
kézcsókkal távoztak.

   - Jó lenne új életet kezdeni, doktor úr! - kiáltottam.

   Pár  nap  múlva  találkoztam  a jogásszal, akinek a karján óriási daganat
volt.  Elpanaszolta,  hogy  orvos  barátja  már teljesen megbízhatatlan mint
orvos,  mert  az  intravénás  injekciót muskularisan adta be neki, és ő most
megy a sebészetre kivágatni a daganatot.

   Jó  néhány  év  elteltével futottam össze újra a jogásszal Pesten, a Deák
téren.   Csaknem  a  nyakamba  borult  örömében.  Boldogan  újságolta,  hogy
megszabadult  az  ital  szenvedélyétől,  és  ezt  nekem  tulajdonítja. Az az
éjszaka  fordulópont volt az életében - mondta, majd szomorúan hozzátette: a
haverom meghalt szegény, elvitte az ital!
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.