Dimenzió #26

Gitta írásai - Kaderják Gitta

(versek, novellák, humor, dokumentációs írások, krimi, rajzok)

                            ''FELJELENTEM A FÉRJEM

   Idegen országban, idegen városban ültem egy padon és sírtam. Összevesztem
háromnapos  férjemmel, büszkeségem miatt. Annyira megkeményítettem szívemet,
hogy  többszörös  békülési  kísérlete  is  meghiúsult.  Sőt  utoljára meg is
aláztam  mások  előtt, amikor elutasító, gőgös hangon így szóltam hozzá: "Ne
zavarjon, uram!"

   Ő  jól  járt,  beült  a Mercedesbe, mely dugig tele volt magyar áruval és
ráadásul  megszabadult az arkangyaltól, aki tiltja őt az italozástól. - Most
vissza  fog  esni - gondoltam magamban. Hogy velem mi lesz arra még gondolni
sem  mertem. Itt ülök, már csak tizenöt márkával a zsebemben, azt sem tudom,
melyik  városban  vagyok,  ezt  ugyan még megtudhatom, de furcsán fognak rám
nézni  az emberek, e kérdés után. Fogalmam sincs, hogy mi a neve a hotelnek,
melyben  aludtunk párommal az éjjel. Arra emlékszem, hogy amint Mörfeldenből
Darmstadt  felé  jöttünk  az  országúton  jobbkéz felől volt a szálloda. Még
számlám  sincs  a Hotelből, még nem fizettünk szobánkért. Németországban nem
fizet  az ember előre, főleg, ha üzletember, előre nem tudhatja mennyi időre
lesz szüksége az üzlet lebonyolításához.

   Teljesen  elveszettnek  éreztem  magam,  kilátástalan  helyzetemben  csak
sírtam   és   imádkoztam.   Kértem   az   Istent,   bocsásson   meg   ostoba
viselkedésemért.

   Egyszer  csak  férfihang  ütötte  meg  a  fülemet.  Lehorgasztott fejemet
felemelve  láttam,  hogy egy Audi ablakából kihajolva hozzám intézi kérdését
egy férfi.

   - Kann  ich helfen? (Segíthetek?) - Isten angyalának néztem az  idegent e
mondat  hallatára.  Elpanaszoltam  ostoba  helyzetemet  szégyenkezve. Ő csak
mosolygott  és  bizakodóan  indult  velem a hotel megkeresésére. Tőle tudtam
meg, hogy Darmstadtban vagyunk, és ha Frankfurt felől jöttünk és az országút
jobboldalán  volt  a  szálloda,  egyszerű  az  eset. Nem hittem a szememnek,
amikor megálltunk a hotel előtt. "Halleluja" - szakadt ki belőlem az öröm és
hálálkodva rázogattam jótevőm kezét.

   Végre a szobánkban vagyok, nyugodtam meg, és talán estére Eddy is megjön.
Szobánkban  a  saját  hordozható  televíziónkat  használtuk, ha Eddy nem jön
vissza, van mihez nyúlnom - gondoltam.

   Három  nap  és  három  éjjel  hiába vártam. Nem jött Eddy. Haragudtam rá.
Ruhát sem tudok váltani, mindenem az autóban, és a pénzem elfogyott. A szoba
csendjét  telefonberregés  rázta  fel. Felkaptam a kagylót, Eddy vidám, piás
hangja volt, s én ettől begurultam:

   - Még  egy  órát  várok,  ha  tizenkettőig  nem jössz meg, én  elmegyek a
rendőrségre  panaszt tenni - mondtam határozott, fenyegető hangon, és ő csak
nevetett.  Az  idő  letelt  és  ő  azért  sem jött meg. Ekkor úgy gondoltam,
ígéretem  be  kell  tartanom.  Ebben  a  döntésben csak megerősített a hotel
tulajdonosa,  akivel  a  rendőrségre  mentünk.  Így  megkezdődött Eddy kézre
kerítése, és a rendőrség máris Eddy nyomába szegődött. Eddy észrevette, hogy
üldözik,  sőt  a  rádión  keresztül  hallotta, hogy keresik, így jól a gázra
taposott,  de  hiába:  Aschfenburg  kereszteződésében  négy  irányból fogták
közre, meglett!

   Az autót és jogosítványát elvették tőle, és italos állapota miatt gyorsan
ítélő bírósági tárgyalás után kétezernyolcszáz márka büntetést róttak ki rá.
Másnap  a  kocsit és a benne lévő árut, személyes holminkat visszakaptuk, de
jogosítvány   nélkül.  Így  hát  egy  évig  rizikóval  száguldoztunk  Európa
autópályáin, az egymásnak mindent megbocsátó szerelem szárnyán.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.