''EDDY ÉS AZ ARKANGYAL
Úsztam a boldogságban az anyakönyvvezető előtt. Mindenki minket irigyelt.
Párommal útnak indultunk Németországba, hogy megismerjem anyósomékat is.
Férjemről valójában nem sokat tudtam. A legfontosabbat pedig az orvosától
tudtam meg. Leberzyrose - májzsugor kezdeti stádiumban - mondta keményen.
Színes fotóval igazolta előttem az orvos a kegyetlen diagnózist.
Szerelmemnek a mája úgy nézett ki, mintha mogyoróból lett volna összerakva.
A képet néztem, minden erőm elhagyott. Miután megemésztettem a szörnyű hírt,
összeszedve magam elhatároztam, hogy sarkamra állok és az orvos utasítása
szerint megtiltom férjemnek az alkoholfogyasztást.
- Te már megittad a magadét, drága Eddykém. Én sem fogok mától fogva
alkoholt fogyasztani, hogy téged kísértésbe ne vigyelek - mondtam, mint egy
arkangyal, határozottan. Ekkor Eddykém megijedt nagyon - "Lieber Kurz gut" -
Inkább röviden és jól - hangoztatta, és esze ágában sem volt lemondani az
italról.
Ádáz küzdelembe kezdtünk egymással.
Eddykém furfangos ötletekkel
próbálkozott. Kora reggel kiugrott az
ágyból, hogy a pékségből friss
péksüteményt hozzon nekem. Amikor
hazatért, láttam rajta, hogy már
biztosította magának a napi adagot. Ezt
látva - gondoltam magamban - holnap
okosabb leszek, és én is kiugrom az
ágyból és vele megyek a pékségbe is -
bár szívem szerint még akkor fordultam
volna legszívesebben a másik oldalamra.
Eddy ráérzett a tervemre. Igyekezett
gyorsabban az autóba jutni, én pedig
futottam utána hálóingben, kezemben a
cipőmmel és a ruhámmal. Láttam, hogy így
is gyorsabb, mint én, és nem enged az
autóba. Ekkor elszántan a Mercedes elé álltam, úgy mezítláb és kiáltottam,
hogy "mehetsz, de csak a testemen keresztül". Eddy csak mosolygott, majd
rückwerzbe állította a sebváltót és nevetve a gázpedálra lépett. Én
szájtátva néztem a kocsi után...
Másnap ismétlődött a próbálkozásom. Most gyorsabb voltam egy hajszállal,
így már benn ültem az autóban, amikor beszállt. Ekkor felküldött valamiért a
szobába, mikor lehoztam a holmit, akkor jöttem rá, hogy trükk volt az egész!
A kocsi ajtaja zárva volt számomra. Ekkor vad düh szállott meg, a kocsi elé
álltam, majd egy nagy lendülettel a szélvédőbe vágtam levetett cipőmet. Az
üveg pókhálószerűen megrepedezett.
Ekkor megijedtem nagyon. Eddykém kiszállt a kocsiból és közelített felém.
Most kapok egy hatalmas pofont biztos, vagy jó, ha agyon nem üt - gondoltam
én. Eddykém mosolygósan felém nyújtotta a kezét és megszorítva az enyémet,
megrázta és így szólt: "Gratulálok, Gittukám, most megyek a Biztosítóhoz, és
nyolcszáz márkát fogok felemelni, és feljelentést teszek ismeretlen tettesek
ellen. Kővé válva álltam és néztem utána, és nem tudtam, hogy sírjak-e, vagy
nevessek.
Ezután az eset után Eddy úgy gondolta, hogy szerelem ide vagy oda, külön
kell mennünk. Ekkor így szólt:
- Gittukám, nézd, itt van a pénzünk, megfelezem, menj "Isten hírével" -
majd futni kezdett. Én meg utána:
- Ezt nem gondolhatod komolyan, Eddykém, én szeretlek -, de mint mindig
Eddy gyorsabb volt, mint én. Már kiértünk Mörfeldenből a dűlőútra, és a
búzamezők között sportoltunk tovább. Éreztem, hogy fogy az erőm, szuflával
sem bírtam már, ekkor már a szerelem gyűlöletbe torkollott és felkaptam egy
dorongot, azzal kergettem tovább. Persze nem sokáig, mert összeestem. Eddy
visszapillantott és megszánt, elkezdett visszafelé futni, hogy segítsen.
Sajnos egy pillanattal hamarabb tápászkodtam fel, észrevette és újból
menekülésbe váltott át. Már akkor elértük Waldfeldent. Micsoda pech, ott
állt egy taxi és Eddykém bedobva magát, ámultan láttam, hogy meglépett
megint.
De éjjel találkoztunk a hotelben és csodálatos, szerelmes éjszakánk volt.
Még nyolc évig harcoltunk így egymással!