''ESKÜVŐ UTÁNI KRÍZIS A NYUGATI FÉRJJELď0
Egy másfél évig álmodott álom valóra vált, egy plátói szerelem
házassággal végződött, egy nyugati üzletember felesége lettem, megesküdtem
Eddyvel, a miskolci anyakönyvi hivatalban. Biztos vagyok benne, hogy
leheletnyi kis ruhám igen előnyös volt számomra, de nem a ruha, hanem a
rendkívüli boldogság szépített meg. Magam is elcsodálkoztam amikor tükörbe
tekintettem, arcom sugárzott, mint az angyaloké, pedig 46 éves voltam már.
Esküvőnk rendkívül szokatlan eset volt Miskolcon. Egy nyugat-német vőlegény
fehér hollónak számított Magyarországon 1977-ben. A sok kételkedő, kikkel
szemben nehéz volt Eddybe vetett hitemet megtartanom, most igazán
meglepődött.
Délután volt az esküvőnk, ezt követően egy családi körben zajló vacsora a
Tokaj Étteremben. A számlára ma is emlékszem, valószínűtlenül kis összegbe
került, mindössze hétszáz forintot tett ki. Az igazi nagy lakodalmat
későbbre terveztük, templomi esküvővel összekötve. Sajnos ez csak terv
maradt, erre sohasem került sor.
Németországi új rokonaim nem repestek az örömtől. Anyósom szavai
jégesőként hullottak szívemre:
- Cigányasszonyt hoztál a pusztáról, fiam? - kérdezte, és azt hiszem,
nemesi származásom és szőkeségemnek teljes csődje volt ez a mondat.
Tájszólásukat nehezen értettem meg, de az a kevés is, amit megértettem túl
sok volt ahhoz, hogy boldog maradjak.
- Nekem csak egy menyem van és azt Gizellának hívják - mondta fagyosan
anyósom. Gizella két unokát szült nekik, ám egy éve már, hogy egy rendőrrel
állt össze.
Gizellát sikerült pár percen belül személyesen is megismernem.
Találkozásunkkor, ujjamra pillantva, észrevette Eddytől kapott gyűrűimet, és
azokra mutatva így szólt:
- "Elloptad a gyűrűimet". - Ettől a mondástól annyira bepörögtem, hogy
lehúztam az ujjamról és hozzávágtam. Csend lett.
Mindannyian keresgélték az elgurult gyűrűket,
komikus jelenet volt. Indulatomat önérzetes
büszkeségem diktálta.
Ezután Gizella gyűrűsujjait felemelve az
anyósát megfenyegette és mondta, "Ha ezek itt
alszanak, unokáitokat nem látjátok többé!"
Apósom részeges disznónak nevezte páromat,
majd a háta mögött pár száz márkát nyomott a
kezembe, hogy utazzam haza, mentsem a bőrömet.
Bár a szülői ház emeletes volt, mégis hotelben
kellett megszállnunk. Németországból máris elegem
lett!
''Eddy az üzleti zseni
Másnap reggel bírósági tárgyalásra mentünk, egy általam ismeretlen
városba: Gizella és Edgár közötti osztozási perre. A bíróság épületének
folyosóján Gizella hozzánk csatlakozott, nagyon csinos öltözéke kiemelte
egzotikus szépségét. Izgatottnak és kacérnak hatott. Egyszer csak huncut
mosollyal egy borítékot húzott ki táskájából, orrom elé tartotta, és én
felismertem Edgár kézírását a levél címzésén. Dinamitként hatott a mozdulat.
- Edgár, ti leveleztek a hátam mögött? - kérdeztem sértetten. - Kérem a
levelet! - Gizella azonban visszasüllyesztette táskájába, győztes mosollyal
és magabiztossággal.
Miután Edgár szótlan maradt, fejvesztetten szaladtam a folyosón végig, le
a lépcsőn, ki a térre. Gyűlöltem őket, őrülten féltékeny voltam, és
kijátszva éreztem magam.
Eddy utánam jött, kért, hogy jöjjek vissza. Makacs maradtam. Ő
visszament. Ezután még kétszer ismételte meg a békítést, de hiába. Ekkor én
egy cukrászdát fedeztem fel - bár mindössze húsz márka volt a táskámban -
beültem és rendeltem va-
lamit. A következő pilla-
natban Eddy jelent meg az
ajtóban. Rám talált, fe-
lém tartott, mire én gő-
gösen így szóltam:
- Ne zavarjon, uram. -
Mindenki felénk nézett,
Eddy vérvörösen elhagyta
a helyiséget.
Pár perc múlva ismerős
motorzúgásra lettem fi-
gyelmes, és tudtam, hogy
férjem itt hagyott. Most
döbbentem rá, hogy mit is
tettem. Azt sem tudtam,
hogy hogy hívják a várost, ahol
vagyok, és nem tudtam a hotel
nevét, ahol megszálltunk az
éjjel. Húsz márkával a zsebemben
most mihez kezdjek? Ez a
helyzetfelismerés teljes
összeomláshoz vezetett. Kinn a
padra ülve, keserves sírásra
fakadtam.
beültem és rendeltem va- lamit. A következő pilla- natban Eddy jelent meg az ajtóban. Rám talált, fe- lém tartott, mire én gő- gösen így szóltam: - Ne zavarjon, uram. - Mindenki felénk nézett, Eddy vérvörösen elhagyta a helyiséget. Pár perc múlva ismerős motorzúgásra lettem fi- gyelmes, és tudtam, hogy férjem itt hagyott. Most döbbentem rá, hogy mit is tettem. Azt sem tudtam,
hogy hogy hívják a várost, ahol vagyok, és nem tudtam a hotel nevét, ahol megszálltunk az éjjel. Húsz márkával a zsebemben most mihez kezdjek? Ez a helyzetfelismerés teljes összeomláshoz vezetett. Kinn a padra ülve, keserves sírásra fakadtam.