''KEDVES BARÁTOM, GÉZA!ď0
(Dr. Iván Géza képviselő úrhoz)
Adósa vagyok egy éve,
egy kedves versikére,
- sajnos ennyit kellett várnom,
hogy a Múzsa rám találjon.
Aki boldog, könnyebben versel,
a szenvedő másképp van ezzel.
- Három évig ápoltam anyám
eltemettük ez év nyarán.
Negyven évnél több is talán,
hogy egy copfos szőke leány,
ki "Répásy-ért" epekedett,
álmodozva ment az utcán.
Hirtelen zápor kerekedett,
a lányt az eresz alá zavarta,
egy zenész is ott ácsorgott,
az eső meg csak csorgott, csorgott.
Egyikük sem jött zavarba,
mikor az eső elállt,
ballagtak egyet akarva,
és az ódon kapu alatt,
Az első forró csók után,
a zenész megkérte kurtán
a lány kezét, - nagy volt a láz
forgott a ház,
és a lány halkan susogva
az igent is kimondta.
Nem kellett hozzá év egész
megszületett a kis zenész.
Párommal együtt zenéltem,
Sok sikert elértem:
festettem pár képet,
mely kiállításon is részt vett.
Írtam pár dalszöveget,
miket a zsűri átengedett,
de mert az életben minden véges,
- talán nem is voltam vétkes.
Tizenegy év elmúltával,
párom megcsalt egy ...val,
hiúságom hullott porba,
szenvedélyemmel dacolva.
''Karikatúra az iskolás évek nagy "Ő"-jől
A házasságból elég lett,
pedig ő nagyon kérlelt,
Felbontottuk mégis végleg.
Lelkileg úgy megsérültem,
a férfiakat elkerültem,
tapolcai kiskertemben,
a földet túrtam eszméletlen.
Úgy vágtam a kapát a rögbe,
mintha hűtlenséget ölne.
- Este aztán holt-fáradtan,
hideg ágyamba zuhantam.
Néha így sem ment az alvás,
hiányzott a simogatás,
Volt néha egy boldog órám
titkos könnyes pásztorórán.
Csókokon osztozva mással,
fizettem könny-hullatással.
Majd ezután nagy hirtelen,
ezerkilencszázhetvenhétben,
jött viharral nyugati szél
vele házasság, s útlevél,
a nagy "Ő"-nek vélt "igazi"
megszállott üzleti zseni.
Vele száguldtam a világot
és megismertem a honvágyot.
Imádott engem, meg az italt,
az utóbbiba belehalt...
Nyolc év volt vele mesés,
még most is fáj az emlékezés!
Itt maradtam három házzal
a folytonos fűnyírással.
Táncolnék még olykor olykor,
ha nem lenne sok a gondból!
Múlnak múlnak az évek,
de az álmok elkísérnek.
Érdekes, ... ez a véletlen,
hogy mindég a Maga közelében
van, kiről álmodom az éjben.
Akkor tudja, kedves Géza,
álmom - álma volt a "Répa".
Mást szeretett az arcátlan!
de ha most arra is kíváncsi
álmom álma melyik bácsi?
Nos hát... BALÁZS a tárcátlan
Ugye... kicsit megváltozott
ízlésem, az átkozott!
Tudom, hogy Ő egy jó Apu,
Ezért marad nekem TABU
mert korlátok között él
aki hívő keresztény.