''TÚRÓS LEPÉNY
Az alkony ha leszállt,
a harmatos réten át,
tejeskancsóval a kezemben,
a drága Nagymamihoz mentem.
Gyalogúton, az erdészházhoz,
a legkedvesebb Nagymamához.
A vén gesztenyefasor alatt,
néha mókuska is szaladt.
Kerek kis ház istállóval,
az istállóban egy pár lóval.
Tehénpár is kérődzgetett
és Nagymama tejet fejett.
Csurgott a tej a sajtárba,
még melegen a pohárba,
és Nagymama kínálgatta:
"Egyél, fiam, igyál, egyél,
ebből lesz a túrós lepény."
A ház körül mesevilág,
pillangó, meg harangvirág.
A Nagyapám kemény legény,
fél tőle a Mami szegény.
Félve mentem közelibe,
Fut előle minden csibe.
A bakancsa nagyon szögös,
Azt beszélik: "nagyon dölyfös."
Büszke volt a kutyabőrre
a miniszter elődökre.
Nem mond neki senki nemet,
lábát nyújtja keze helyett.
A Nagymamát megkíméli,
nem is akar hozzá érni,
"Vidd odébb a kampóidat"
Kérésén a család mulat.
A Nagyapa erdészember,
Kezében van gyakran fegyver.
Mami oson a fal mellett,
dugdossa az imakönyvet.
Szeretne templomba menni,
de a tehént meg kell fejni.
Megérkezik az "Ámmen"-ra
Nem is néz már senki oda,
Falunépe vakon tudja,
Megérkezett a Zsuzsanna.
Neki az "Ámmen" is elég.
Otthon ő csak megtűrt cseléd.
Nagyapámban semmi humor,
gyomrát nyomta a nagy tumor.
Istent szidta meg-megnyögött,
bikarbónától böfögött.
Meg is halt még fiatalon,
Nyugalmat lelt ravatalon.
Siratta a szeretője,
ki pénzt kapott még időbe.
Halála előtt a nagyapa,
unokáját odahívta,
nagymamának háta mögött
a néninek pénzt is küldött.
Nagymama, a drága lélek
Gyakran maga elé révedt,
Sugárzó arccal mesélgette,
hogy az utolsó percébe
lett Nagyapa nagyon gyengéd:
"Ő amindég oly goromba,
odabújt a két karomba,
itt lehelte ki a lelkét."
Nagyapáról még egy eset,
amit soha nem feledek.
Valamikor réges-régen
bableves volt terítéken,
mellette a túróspite,
ettem a levest septibe,
a levestől majd meg fulltam,
gyorsan a lepényért nyúltam.
E napnak legszebb perciben
Nagyapa felüvöltött mérgiben:
"Zsuzsi, az anyád Istenit"
- Sohasem hallottam ilyesmit -
Gyerekszám is tátva maradt,
repült ottan a jó falat,
mégpedig a fa tövébe:
Tányér pite összetörve.
Szipogott a szegény mami,
Oda van a remek hami.
A cserepeket szedegette,
lepényét a kutya ette.
A túrósból nem is ettem,
A Nagyapa ily kegyetlen!
Sajnáltam a mamát, szegényt,
hát még a jó túrós lepényt!Dimenziók
- #1 - Itt és most (Értekezés a térről és időről)
- #2 - Világ(egyetem)
- #3 - A jövő (Technikai jövő)
- #4 - Internet
- #5 - Matematikai mikroszkópok: A fraktálok
- #6 - Átutazóban a földön
- #7 - A sokoldalú ember - Szárnyaljon a képzeleted!
- #8 - Érdekességek a nők történetéből
- #9 - Nevelésügy az anekdoták tükrében
- #10 - Álmodozók - Irodalmi antológia
- #11 - eLeVeN
- #12 - Mozaikok a nevelés történetéből
- #13 - Achilles Dent - a gondolkodó ember
- #14 - Y-akták - Tele Fiction Magazin
- #15 - Kábulatban
- #16 - Gyer(MEK)kor (Magyar Elektronikus Könyvtár)
- #17 - Antigravitációban
- #18 - Nem iskolás fokon...
- #19 - Gyermekszemlélet
- #20 - Csillagnézők
- #21 - Magyar nők a dualizmus korában
- #22 - MeGiNT eLeVeN
- #23 - Valahol kinn az űrben...
- #24 - Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -
- #25 - Az örökkévalóság pillanatai
- #26 - Gitta írásai - Kaderják Gitta
- #27 - Hó hull sóhajomra (Don-kanyar - Elveszve a végtelenben)
- #28 - Túl a horizonton - Egyedül vagyunk?