Dimenzió #26

Gitta írásai - Kaderják Gitta

(versek, novellák, humor, dokumentációs írások, krimi, rajzok)

                                ''ÚJJÁSZÜLETÉS

                           Kötélen lógtam, de
                           pislákolt még bennem az élet.
                           Hunyorgó szemem
                           - valahogy reád tévedt.
                           Felülről néztelek mégis,
                           aléltan feküdtél
                           a pocsolyában,
                           de még ott is
                           áhítottad a szépet
                           és ittad szomjasan a mérget.
                           Sorsfonalad mögötted
                           menthetetlen gubancnak
                           látszott,
                           ahogyan vergődtél
                           mindjobban nyakadra fonódott.
                           Csúnyán lefeküdtél, ember!
                           Libegtem láthatatlan kötélen,
                           rám tévedt kékfényű szemed,
                           angyalnak néztél engemet,
                           s karjaid nyújtottad esdve felém,
                           Elértél, elkaptad kezem,
                           elszakadt kötelem,
                           s szálltam feléd.
                           Csoda történt,
                           feltámasztottál Te,
                           ki magad is halódtál,
                           de hitted,
                           hogy angyalt találtál,
                           s a hited megmentett engem is.
                           Repültünk együtt,
                           Te láttad szárnyaimat,
                           s én elhittem neked.
                           Sugárzott rajongó szemed,
                           elvágtam köteleidet.

                           Repültünk, hátunk mögött
                           sok üres kilométer,
                           kusza utak, gubanc,
                           előttünk a csodálatos végtelen.
                           Szemeddel néztem magamra
                           és előre.
                           Megtaláltam magam!
                           ujjongott a lelkem,
                           s Te fürödtél lelkem tavában
                           lelkileg nemzőm!
                           Utat mutattál nekem,
                           visszanyertem a hitem,
                           visszaadtam a hited.
                           Furcsa örömtáncot jártunk
                           izzó levegőben,
                           nem volt testünk
                           az újjászületésben.
                           Tollat ragadtál,
                           kicsordult lelkedből
                           három vers.
                           Ujjongtunk, Testvér!
                           Megláttuk az utat,
                           vakítón fényeset!
                           Kéz a kézben
                           tettük rá lábunk,
                           egymásban
                           múzsára találtunk,
                           s dalolt a nemrég
                           halott, felújult szívünk.

                           Köszönöm, hogy meglátott
                           szépséget szomjasan
                           áhító szemed.
                           Megmenekültünk!
                           Köszönöm,
                           köszönöm Neked.

                                Miskolc, 1970
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.